Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-279
279. országos fllés 1898. április 16-áu, szombaton. 37 egyházpolitikai törvények vitájában felmerült eszméknek viszhangját, a tegnapi napon magától gróf Apponyi Alberttől is és másoktól is hallottam, mint hogyha ezen törvényjavaslat keletkezésének, beadásának indoka az egyházpolitikai törvények megalkotása miatt állott volna elő. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Engedelmet kérek, ez a legtávolabbról sem áll, és részemről, a mit gróf Apponyi Albert bizonyosan nem is tett, de ha talán va ! aki azt hinné, hogy akkor a felekezetekhez tartozóknak eljárása, azoknak beadott szavaz ita alku tárgyát képezte egy egyházuk számára nyerendő előnyért, azt határozottan visszautasítom. [Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások balfelöl: Azt nem mondta!) Mondom, gróf Apponyi Albert nem telte, meg is mondtam kérem beszédem első részében; de hogy olvastam és hallottam, arról meg jótállok, az ellen tiltakozni tehát teljes jogom van. (Helyeslés jobbfelb'l.) De hát, uraim, bizonyítani is akarok. Elsősorban is a lelkészi fizetések miben szenvedtek csorbítást az egyházpolitikai törvények által? A stólában! Már most milyen az a stóla ? Hol játszik nagy szerepet a lelkészi jövedelemben? Ott, a hol a nagyobb, népesebb, erősebb egyházak vannak, a melyeknek lelkészei felíílállanak azon, bogy reájok ez a törvény vonatkozhassak. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) De különben is ezen javaslat a még fen maradó veszteséget — szó sincs róla — abban csökkenti, hogy a keresztelési és esketési stólát nem veszi számításba a lelkészi jövedelmek közt. És ezt szerintem igen helyesen teszi, azért, mert azt hiszem, hogy az állam szempontjából óhajtani kell, hogy az új törvények mellett is az egyházi összekötés, épúgy, mint a ke r esztcléä továbbra is elmaradjon (Helyeslés jobbfelöl.) és pénzügyi nehézségek attól a népet vissza ne riaszszák. (Helyeslés a jobboldalon.) De különben is, hiszen méltóztassanak utána nézni, az egyházpolitikai törvények keletkezése előtt hosszú évekkel indult meg az egyházkerületi hatóságok részéről az egyházunk érdekei iránti jogos igényeknek kifejtése, később a sürgetések. Igaz, eleint nagyon óvatosan és gyengén. Miért? Mert ezek a felekezetek mindig megszokták, hogy akkor, a mikor az államot bajban látják, ne akkor igyekezzenek a maguk követeléseivel is szaporítani a bajt, de a mint az állam pénzügyi helyzete javult, mint sűrűbbé, mind sürgetőbbé váltak ezek a kívánságok. De különben is mi, a mint azt már talán beszédem legelején is érintettem, a mit egyházunk számára és javára kérünk, még ma is állam pénzügyi helyzetének teljes respektálásával teszsziik, nem teszsztik valami újabb alapon, hanem teszszükaz 1848: XX. törvényczikk 2. §-ban lefektetett elvek alapján. (Helyeslés jobbfelöl.) És itt előzetesen legyen szabad egy megjegyzést tennem egy tegnap, gondolom gróf Zichy János által felhozott eszmére, a kitől különben meglepett, de köszönettel veszem, hogy a mi szegény elhagyatott, önerejében nem bízó felekezetünk autonómiáját hatalmas pártfogásába vette. (Élénk derültség a jobboldalon. Mozgás a baloldal hátsó padjain.) Higyje el, s né/.zen vissza egy kicsit a történelemre, akkor meg fog róla győződni, hogy mi is és az újabb recepta relegio, —mert erre is hivatkozott, az izraeliták is — meg fogjuk tudni védeni a mi érdekeinket, csakhogy sohasem állítjuk szembe azokat az állam érdekeivel. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldal hátsó padjain.) Elnök (cs<nget) : Csendet kérek! Tisza Kálmán: Már most legyen szabad még azt a kérdést érintenem, mert ez is szóba hozatott, végleges-e vagy ideiglenes-e ez a törvényjavaslat? Természetesen itt is csak egyéni nézetet mondok, mert nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy párthatározatokra hivatk ózhassam, a mit — megvallom — még részben kizártnak is tartok a parlamenti szabad vitatkozás szempontjából. (Derültség balfelől. Helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Örülök, hamu latnak a t. urak. (Halljuk! Halljuk!) A t. urak beszéde sokszor méltán elszomorít hazafiúi szempontból; örülök, hogyha az enyém önöket mulattatja, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Én ezt a törvényjavaslatot, a menynyiben, — hogy történjék bármi kurmányváltozás, remélem, nem történik egyhamar-—(Derültség a szélső baloldalon.) abból, a mit ez a törvényjavaslat megad a recepta religióknak, el nem vehet a kormány, annyiban véglegesnek tartom; de ha azt nézem, vájjon benfoglaltatik-e mindaz, a mi az 1848 : XX. törvényczikk 2. § a folytán méltányosau és jogosan igényelhető, akkor természetesen belenyugszom ugyan, hogy ma csak ez legyen, de véglegesnek, olyannak, a mely minden továbbit kizárna, nem tekintem. (Helyeslés ä jobboldalon.) Es itt mindjárt rátérek arra, is, a mi tegnap felbozatott, s a minek az igazságát nem lehet megtagadni, hogy tudniillik e törvényjavaslat által kétségtelenül nagyobb segélyben részesülnek az állam részéről oly egyházak, a melyek híveiket eddig nagyon gyengén adóztatták meg és kisebben azok, a melyek egyházi buzgóságból hiveik adóterhét, a lehetőségig felemelték. (Helyeslés a jobboldalon.) De, uraim, ezen azután oly módon segíteni, a mint gróf Apponyi Albert képviselő úrnak különben igen tisztelettel fogadott határozati javaslata mondja, hogy a törvény tárgyalásik félbeszakíttatván most, a kormány érintkezzék az egyházi főhatóságokkal, rögtönözve állapítson meg egy általános adótételt,
