Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-278

gg 278. orsz&gos ülés 1898. április 15-én, pénteken. fogadásra a pénzügyi bizottság, mert az ilyen bizonytalan számításon alapuló törvényjavaslat elfogadása nem egyéb, mint ugrás a sötétbe. Tehát véleményemet a következőkben foglalom össze. (Halljuk! Halljuk!) Mivel e javaslat a törvényes jog: egyenlősége a a viszonosság elvén nem alapúi, mivel az egyházak autonómiáját veszélyezteti, mivel az államkincstárt bizonytalan nagy összegekkel terheli; mivel végre széles körökben nyugtalanságot és alapos aggodalmat kelt: azért ezt az elhamarkodott és kellőleg elő nem készített javaslatot sem általánosságban, sem részleteiben el nem fogadom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hock János jegyző: Gróf Zichy János! Gr. Zichy János: T. ház! A legn gyobb örömmel és a legbensőbb megnyugvással üdvö zölném ezt a kormány által beadott és a lelkészi jövedelmek kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslatot, hogyha ez a törvényjavaslat nem tartalmazna egyebet, mint a lelkészi jövedelmek kiegészítésére vonatkozó intézkedéseket. Határozottan elismerem, hogy fontos, nyomatékos okok forognak fenn aziránt, hogy különösen a protestáns papság jövedelme, a mely az egyházpolitikai törvények, de különösen a felekexetnélküliségről szóló törvény következtében nagyon megcsappant, hogy, mondom, a protestáns papság jövedelme és az összes felekezetek szűkölködő papságának jövedelme valamely úton-módon kiegészítésre találjon. De ugyanakkor, midőn én ezt, elismerem, egyúttal kötelességemnek tartom, tiltakozni nemcsak a katholikus egyház érdekében, a melynek papjait e törvényjavaslat tulajdonképen csak per tangentem érinti, s reájuk nézve csak ideiglenes intézkedéséket tartalmaz, hanem különösen a protestánsok és a zsidóság érdekében, a mely felekezetek papjai viszonyait e törvényjavaslat hivatva van véglegesen rendezni, tiltakozom az ellen, hogy a kormány ezt a segítséget a »do ut des« elvének alapjára fekteti s hogy e segély fejében, melyet az állam nyújt, úgy Játszik a kormánynak alkalmat akar adni a törvényjavaslat, hogy belehatoljon a felekezetek szentélyébe és belemarkoljon azokba a jogokba, melyeket a felekezeteknek autonómiájuk biztosít. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Meggyőződésem szerint az államnak kötelessége épúgy, mint a hogy a törvényjavaslat indokolásában ki is van fejtve, segítségükre sietni azoknak a felekezeteknek, a melyek papjaikat kellőképen dotálni nem képesek már ama kulturális missziónál fogva is, melyet az egyházak teljesítenek. De midőn ezt elismerem, egyúttal tagadom, hogy joga volna az államnak bizonyos felügyeleti jogokon kivtíl aequivalens °ly jogokat követelni ezen segélylyel szemben, a melyek tulajdonképen az egyháznak fentartott és törvények által biztosított jogaik. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tagadom, t. ház, hogy ezen egyházaknak joguk volna autonómiájuknak, önkormányzati függetlenségüknek csak egy parányát is feláldozni azért a néhány száz koronáért, melyet az állam úgy látszik azért nyújt, hogy majd az időazakonkint váltakozó kormányoknak joga legyen beleavatkozni a felekezeteknek legbensőbb természetű ügyeibe. (Úgy vm! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Avagy nem beavatkozása-e az államnak a felekezetek ügyeibe, midőn a törvényjavaslat 2. §-nak második bekezdésében úgy intézkedik, hogy

7 (olvassa): »az új lelkészi állások jövedelme csak akkor egészíttetik ki, ha a vallás- és közoktatásügyi miniszter az új lelkészi állás szervezését az illető felekezet előterjesztése alapján indokoltnak elismerte«. Hát, t. ház, esetleg a magas kormány fogná bizonyos esetekben indirekté megállapítani, hogy mikor indokolt és mikor nem indokolt valamely új lelkészi állás szervezése Én azt sem tartom a felekezetek érdekében levőnek és ebben bizonyos túlkapást észlelek a kormány részéről, midőn a 4. §-ban a papságnak qualifikáczióját állapítja meg. Hiszen az állam reczipiálván az egyes felekezeteket, akkor már őket egyúttal qualifikálta, és a papok qualifikácziójának megállapítását akkor kellett volna a kormánynak a nemzet eléterjeszteni nem pedig most, midőn az a pressziónak legalább is látszatával bír. (Úgy van! Úgy van ! balfelől.) Nagy aggályaim vannak épúgy, mint gróf Bethlen András t. képviselőtársamnak különösen a 7. §. intézkedései iránt, a melyben kimondja ez a törvényjavaslat, hogy nem részesülhet jövedelmi kiegészítésben az a lelkész, a ki valamely államellenes magatartást tanúsít, és egyúttal a 9. §. ennek megállapítását a kultusz-kormánynak tartja fenn. Hát nem tudom, hogy a jövő ezt a szegény nemzetet még minő kormányokkal akarja meglepni, én csak ezt a kormányt ismervén, erre vonatkozólag akarok rövid megjegyzést tenni. Azok után, a miket különösen az utolsó választások alkalmával tapasztaltunk, a mikor a t. ház az egyházpolitikai törvénynek nyomása és befolyása alatt majdnem minden tizedik katholikus papra rá akarta fogni a hatóság, hogy politizál akkor, mikor a polgári házasságról beszélt a templomban a népnek, én nem merem a kormányra bízni annak a megítélését, hogy az illető lelkész mikor fogna államellenes dolgot elkövetni és nem bizhatom a kormánynak elfogulatlanságában e tekintetben, sőt meg vagyok arról győződve, hogy az a jog, melyet a kormánynak kezébe adunk, nagyon tág köpönyeg lenne majd