Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-278

878. országos Illés 1898. április 15-én, pénteken. n és igen igen sokat fogna eltakarni. (Úgy ván! Úgy van! a ssélső baloldalon.) A törvényjavaslatnak 9. § át továbbá kifogásolom azért mert, a kormány a lelkész iilető fegyelmi hatósága fölé helyezi magát, mert a 9. §. második bekezdése azt mondja (olvassa): »Ha a felekezeti hatóság a felszólítás daczára az illető lelkész ellen a fegyelmi eljárást folyamatba nem tette, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a felszólítás kézbesítésétől számított három hónap elteltével a kiegészítési összeg megvonása iránt határoz.* Tehát a kormány a lelkészt illető fegyelmi hatóságának határozata nélkül is intézkedhetik. Sőt tovább megy ez a törvényjavaslat és kimondja, hogy a kormány a lelkésztől illetékes hatóságának határozata ellenére is megvonhatja a kiegészítési összeget. Ha ez, t. ház, nem illetéktelen beavatkozás a felekezetek fegyelmi ügyeibe, akkor az Bem volna az, ha a minisztérium egyházi ügyekben is magát állítaná oda, mint legfelsőbb fórumot. De még tovább megy a javaslat, kimondván a 13. § ban, hogy az egyházi fönhatőságok felett még a községi jegyzők is gyakorolhatnak bírálatot, Ebből, előre is jelzem, igen sok félreértés fog támadni, eltekintve attól, hogy az intézkedés sérteni fogja a felekezetek méltóságát. A 15. §. még tovább terjeszti a kormány jogát, kimondva, hogy a felekezeti íőhatóságokat bizonyos esetekben az illető hitközség önállóságának megszüntetésére is felszólíthatja a kormány. Ennek következménye az lesz, hogy ha az illető főhatóság nem fogja megszüntetni a hitközség önállóságát, a kormány a segélyt meg fogja vonni. E presszió nagysága elég bizonyíték arra, hogy mily nagy hatalmat akar magának a kormány e javaslat révén biztosítani. Végre rátérek arra a szakaszra, melyen le van téve az a szellem, mely miatt az egész javaslatot el nem fogadhatom: értem a 17. §-t, mely határozottan kimondja, hogy ha a miniszter azon feltételeket illetőleg, a melyek mellett a kiutalványozott összeget a felekezeti hatóság rendelkezésére bocsátja, az illető egyházi főhatósággal nem tud megegyezni, majd alkudozni fog magukkal az egyes lelkészekkel, hogy mily módon és mily áron, azt azon szomorú tapasztalatok után, melyeket e téren tettünk, nagyon könnyen elképzelhetjük. (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Érdekes jelenség az, hogy a kormány igen politikusán és praktikusan arról gondoskodik e javaslatban, hogy a jövedelem ne az egyes parochiákra és állásokra, hanem az egyes személyekre vonatkozzék. (Élénk tetszés a baloldal hátsó padjain.) Hát ennek más oka nem lehet és ez a törvényjavaslat éltelméből másként nem magyarázható, mint hogy a kormány egy hatalmas kapcsot akar alkotni, a melylyel az egyes papok személyét magához csatolja; egy hatalmas eszközt akar teremteni a kortes szolgálatok megjutalmazására (Élénk helyeslés balfelől.) Ez nem egyéb, mint a nagylelkűség hüvelyébe burkolt kortes fegyver, a mely a felekezetek tekintélyét alá fogja ásni, és esetleg más kormányok kezében oda fog vezetni, hogy a felekezetek szentélyei egyszerű kortestanyákká fognak elfajulni. (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) És gondolják meg épen protestáns polgártársaim, hogy jöhet majd egyszer oly idő, a midőn nem oly kormány fogja a hatalmat birni, a mely velük szimpatizál. Hová le«z felekezetük önállósága, függetlensége, hová lesz papjaik tekintélye, hogyha e fegyver, a malyet most a kormány kezébe adnak, ellenlik fog fordítatni ? (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Azon párt, a melyhez szerencséin van tartozni, híven ahhoz a programmhoz, a melyre helyezkedett, az összes keresztény felekezetek jogait védelmezni akarja. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) A mit a katholikus egyház saját függetlensége érdekében már nem egy izben kívánt, azt egyúttal a protestáns felekezetek érdekében is nemcsak jogunk, de kötelességünk is követelni. (Helyeslés balfelől.) A mi a protestáns felekezetek érdekében van, azt követelni a zsidóság is jól felfogott érdekében legalább is jogosult; egyenlő mértékkel mérünk mindenkinek, minden bevett vallásfelekezet szabadságát, jogát, önkormányzatát, függetlenségét feltétlenül meg akarjuk őrizni. (Helyeslés balfelől.) És épen az ő érdekükben irtózunk a mézesmadzagpolitikájától, mely keveset ad és sokat vesz, a mely csekély anyagi eszközöket nyújt és ezek fejében erkölcsi tartalommal biró jogokat akar tőlük elvenni. (Igazi Úgy van! balfelől.) Nálunk az alpapság, a protestáns, a katholikus, a zsidó, igen sok helyen szűkölködik, nyomorog, itt-ott koldulásra szorul, de daczára ennek, meg vagyok arról győződve, t. ház, hogy az egész országban nincs egyetlenegy felekezetnek olyan papja, mely megnyugvással fogadna el Hámtól olyan segítséget, melynek csak egyes filléréhez is az ő autonómiájának keretén belül biztosított jogoknak egy foszlánya is tapad. Nem, t. ház! Még nem veszett ki annyira a lelkiekben való függetlenség nagy értékének tudata a papságból, akármely felekezethez tartozzék az, hogy szive • sen fogadna segélyt, melyért az ő jogainak csak egy parányát is kellene feláldoznia. Az államnak mindenhatósága pedig már eléggé ki van fejlődve ebben a hazában, ne fejlődjön az tovább, ne terjeszkedjék az ineszszebbre és különösen ne nőjjön az bele a felekezetekbe. (Helyeslés balfelöl.) A felekezetek belügyének köre legyen egy szent hely, a melyhez illetéktelen kéz ne nyúljon, a melybe az állam-