Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-278
278. orszAgos ülós 18'.»8. április 15-én, pénteken S 7 npmia hivatott őrei kötelességszerűen ennek az első. kísérletnek ellent állanak? Asbóth Jánost Csakhogy nem állnak ám! Schwicker Henrik: Kérem, lia nem teszik, kötelességet mulaszt inak ! Én azt tartom, hogy ezt nem szabad. Ha valahol, itt van a hely a régi intelemnek: Principiis obsta! Az egyházi autonómja védelmezői valóban hazafiúi munkát végeznek, mert ezen egyházi autonómia csakugyan egyik főbiztosítéka volt Magyarország közsza^ badságainak évszázadok óta és maradt ez a jelenkorban is. , , Inkább azon lehet csodálkozni, hogy az egyházi autonómia hajdankori hííséges és erélyes élőhnrczosaimík táborában most e javaslat barátait, támogatóit és védelmezőit találjuk. (Mozgás balfelől.) Azt mondják, hogy ez az áldozat az állam jól felfogott érdekében szükséges. Én azt tartom, hogy ez a nézet nem helyes, mert az állam csak ott lehet erős, a hol egészséges, tetterős és munkaképes társadalomra támaszkodhatik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A hol a társadalom és autonóm intézményei gyengülnek, sülyednek, ott az állam alapja és biztonsága is megingattatik. Ezt tanítja a történelem; ezt mutatja a tapasztalás. Voltak idők, a mikor minálunk nagy előszeretettel hivatkoztak Angolországra. Asbóth János : Régen volt! Schwicker Henrik: Jól tették, helyes a példa. Angolországban az egészséges társadalmat karöltve látjuk járni a megizmosodott állammal és ez a közreműködés tette az angol nemzetet oly nagygyá, hatalmassá, dicsőségessé. Manapság más példát, más mintaképet állítanak elénk ; rámutatnak Francziaországra, de épen ez a példa rosszul van választva, (Mozgás bálfelöl.) mert ott mit látunk? Voltak ott is nagy, hatalmas autonóm tényezők, de az állami hatalom, mely czentralisztikus irányzatú mindenben és az abszolutistikus királyban személyesítve volt, megsemmisítette az autonóm intézményeket, a minek az volt a következménye, hogy az elnyomott társadalom felzendült és ledöntötte az abszolutisztikus, czentralisztikus királyságot és ezóta látjuk Francziaországban, hogy egyik államrendszer a másik után következik; folytonos felfordulás van ott (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) s az államnak e rendszer nem nyújt annyi biztosságot, mint az ember gondolná, ámbár azt mondják ott, hogy az állam kezében van az egész hatalom konczentrálva, tehát annál inkább az maga lesz képes önmagát védeni, feutartani, pedig az ellenkezőt látjuk; nem egyszer úgyszólván pillanatnyi véletlenségből, egy napon az események ledönthetik, le is döntötték az egész államrendszert és egészen új rendszert hoztak be. Ebből azt következtetem, hogy erős állani csak ott lehetséges, a hol erős, egészséges, munkaképes társadalom létezik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ezen rövid megjegyzéseimmel korántsem merítettem ki az argumentumok sorát, a melyet fel lehet hozni ezen javaslatnak intencziói ellen. Csak arra vagyok bátor még rámutatni, hogy e javaslat rendszere az indokolása szerint azon alapszik, hogy az egyház éq az állam között ne legyen merev szétválasztás, csak tárgyi hatáskörükre nézve legyen az elválasztás meghatározva, hogy az egyik a másik hatáskörébe bele ne nyúlhasson. Ha ez így volna, helyes volna. De a javaslatnak intézkedései egészen más természetűek, ez a javaslat egy új rendszernek kezdeményezése akar lenni, ez a »beavatkozás rendszere «. {Igaz! Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) Ennek az lesz az eredménye, mit jelenleg a municzipális autonómiánál látunk. A beavatkozás után következik az államosítás. Végre még csak egy igen rövid nyilatkozatot akarok tenni ezen javaslatnak a pénzügyi oldalára nézve. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat úgy, mint az indokolása, igen fukar a szavakban. E mellett az ott említett számbeli adatok olyan bizonytalanok, olyan általánosak, és olyan hézagosak, hogy ezek segélyével nem lehet eligazodni benne. Azt vártuk volna, hogy ezen igen fontos rendezési aktusnál a kormány, illetve a t. miniszter úr lesz olyan szíves bennünket felvilágosítani, hogy először is honnan merítette ezen adatokat, (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) továbbá hogy valósággal birnak-e azok, vájjon kimeríthetők-e ezen adatok és mennyiben lehet azon adatok alapjára fektetni ezen számítást, a melyet itt egész felületességgel élénkbe tár a javaslat. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Nézetem szerint a legkeményebb bírálatot mondta e tekintben a pénzügyi bizottság jelentése, mert mit olvasunk e jeíelentésben ? Azt (olvassa): »A törvényjavaslat életbeléptetése után az államkincstárt e czímen terhelő összeg végleges nagyságában, ez idő szerint, — miután az összeirá\i s más e kérdéssel összefüggő munkálatok végérvényesen nincsenek befejezve — csak megközelítőleg állapítható meg. Jelentékenyen és előreláthatólag évenkint emelkedő terhet hárít ez a törvényjavaslat az államkincstárra és e teher ma, midőn a minden téren folyton emelkedő állami kiadások a zárszámadásokban jelentkező felesleget mindinkább elfogyasztani készülnek, kétszeres sálylyal bir.« Megvallom, hogy nem értem, miképen határozta el magát a t. pénzügyminiszter úr ennek a javaslatnak elfogadására. Másrészt azt nem értem, miképen ajánlhatja ezt a javaslatot el4"
