Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-285

285. országos filés 1898. április 28-án, szombaton. 179 és ez is szolgál a lelkészek javadalmazására. A római katholikus lelkészek az egyházpolitikai törvények létesülése folytán épen úgy meg voltak károsítva, mint a protestáns felekezetek, sőt még jobban, mert hogy az önök káros és romboló egyházpolitikáját paralizálják, püspöki rendeletre az esketéseket a katholikusoknál díjtalanul végzik. Míg tehát a protestáns egyházaknál ezen jövedelem az egyházpolikai törvények után is még fennáll, addig a katholikus lelkészek ezen jövedelmet is már nélkülözni kénytelenek. Midőn tehát a t. közoktatásügyi miniszter úr előterjesztette a törvényjavaslatban a katholikus lelkészekre vonatkozó ideiglenes rendelkezést, engedje meg, hogy ebből én a magam részéről azt a gyanút merítsem, hogy a t. vallásés közoktatásügyi miniszter úrnak nincs is komoly szándéka a katholikus kongruát rendezni ; sőt a pénzfigyigazgatók asszisztencziájából és közremííködésök eredményéből mindenesetre azt kell állítanom, hogy igenis a liberális kormányzatnak egyéb rejtett czélja volt, a mikor meg akarta tudni egészen pontosan, hogy a katholikusok mennyi vagyon felett rendelkeznek. Tisza Kálmán képviselő úr visszautasította azon őszinte támogatást, a melyet Zichy János t. képviselőtársam a protestáns autonómia érdekében kifejtett. Én azt állítom, hogy nem. a protestáns autonómiát akartuk mi megvédelmezni, mert a protestáns autonómiát védelmezze meg — elég erős erre és ebben igaza van Tisza Kálmán képviselő úrnak — a protestáns egyház maga, hanem mikor mi a protestáns autonómiát védelmeztük, azzal együtt a szabadságot védelmeztük, mert a néppárt, a melyhez tartozni szerencsém van, a szabad eszmék harczosa itt a képviselőházban. (Derültség jobbfel&l és a szélső baloldalon.) És midőn mi megvédelmezzük a protestáns autono miát, védelmezzük azért is, mert a katholikus autonómia létesítésének küszöbén állunk és tudjuk és érezzük azt, hogy ha egyszer a protestáns autonómiára békót vertek, a katholikus autonómia a paritás következtében szintén nem részesülhet azon szabadságban, a melyben mi részesíteni akarjuk. Az, t. képviselőház, semmit sem bizonyít, hogy a protestánsoknak középiskoláit meg nem rontotta az állami beavatkozás, mert Tisza Kálmánnak támogatásáért a szabadelvű kormányzat ma még ettől a beavatkozástól eltekint. (Mozgás és zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) De jöhet idő, midőn a protestáns középiskolákat a liberális kormányzat épúgy ki fogja forgatni, mint kiforgatta a katholikus felekezeti középiskolákat. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Különben mióta a szuperintendensekből püspökök lettek, s mióta a protestáns püspökökből és egyházfelügyelőkből főrendiházi tagok lettek, azóta azok nem a régiek többé, az autonómiának nem azok az előharczosai, mint voltak azelőtt, mert a protestáns püspökök és felügyelőknek legnagyobb része a kormány érdekeit szolgálja. (Úgy van! Úgy van! balfélöl.) Hiszen van erre egy fényes bizonyíték. Midőn, gondolom, Vály főgondnok úr meghalt, (Halljuk! Halljuk!) akkor felállították a protestánsok egyik jelöltjükké gróf Degenfeld főispán urat és a főispánoknak ki volt adva a rendelet, hogy ezen főgondnok-jelölt érdekében korteskedjenek, sőt a »Nemzet« és a többi kormánypárti lapok gróf Degenfeldet, mint a szabadelvű párt jelöltjét nevezték meg szemben Uray Imrével, a kit úgy állítottak oda, mint a függetlenségi párt jelöltjét. Nohát, t. ház, a mely autonómiába a kormányzat a politikát viszi be, azon autonómiának függetlenségére is már bizonyos tekintetben békó van verve. Hogy ezen állami segély meg fogja szorítani az egyházakat és függő helyzetbe hozza azokat a kormánynyal szemben, ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint a görög-katholikus papság helyzete, a kik már ez idő szerint is a szerint részesülnek a kormánytól kisebb, vagy nagyobb segélyben, a minő szolgálatot teljesítenek a kormánynak és a liberális pártnak. (Igaz! Úgy van! balfélöl.) Mert, t, ház, én, a ki azon szerencsés helyzetben voltam, hogy megalakítottam Bereg megyében a néppártot, tanúsíthatom, hogy míg az első felhevülésben számos görög-katholikus lelkész vallotta magát a néppárt hivéuek . . . Barta Ödön: Kik voltak azok? Buzáth Ferencz: Nagyon rövid idő kellett ahhoz, hogy bekövetkezzék az a fordulat, hogy a munkácsi milleniumi alapkő letételének ünnepélye alkalmával . . . Madarász József: Ezredévi! (Derültség.) Buzáth Ferencz: ... . maga a görög-katholikus püspök vezette a papságot Erdély Sándor igazságügyminiszter elé, s az összes görög-katholikus papságot, mint a liberalizmus harczosait mutatta be. Barta Ödön; Kik voltak azok a néppárti papok ? (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Kérem, ne tessék zavarni a szónokot! Buzáth Ferencz: Hát, t. ház, ez a változás semmiesetre sem volt a néppárttal! paktumnak eredménye. (Mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk !) T. ház! A protestáns egyház, a mely hazafiságát mindenkor fényesen bizonyította be, gondolom, 1790-ben mutatta be hitágazatait, ezzel szemben a zsidó egyházak hitágazataikat még sohasem mutatták be. Reczipiáltattak a nélkül, hogy ma is bárki azon helyzetben volna, hogy a zsidó hitágazatról tudomással birna. Lepsényi Miklős: Mezei Mór sem ismeri! 23*