Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-285

180 285. országos ülés 1898. április 28-án, szombaton. Buzáth Ferencz: Mezei Mór t. képviselő úr azt mondotta, hogy a zsidó egyházaknak igenis van szervezetük és hivatkozott bizonyos kongresszusi határozatra, de ezen kongresszusi határozatot az orthodoxok magukra nézve köte­lezőknek soha el nem ismerték, sőt az ortho­doxok és neológok között olyan óriási harczok vannak, hogy akárhányszor hatósági beavatkozást is vonnak maguk után. (Ügy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Mezei Mór t. képviselő úr azt is felhozta, hogy a zsidóknak azért nincsen felekezeti isko­lájuk, mert a zsidóknak az volt a czéljuk, hogy a társadalomba bevegyüljenek. A felekezeti iskoláknak létesítése talán nem zárta volna ki azt, hogy a zsidók a társadalomba beolvadjanak. Hiszen vannak katholikus és protestáns fele­kezeti iskolák, a melyekbe zsidó növendékek járnak, tehát gondolhatták volna, — hogy ha ők létesítettek volna zsidó felekezeti iskolát, — hogy fog akadni keresztény ember, a ki az ő iskolájukba megy. (Felkiáltások a baloldal hátsó padjain: Dehogy is akadna!) Ha pedig azt mond­ják a közbeszóló urak, hogy ezt nem hiszik, akkor ez a zsidókra nézve a legélesebb elítélést tartalmazza. De nem a felekezeti iskola kérdése különíti el a zsidóságot a keresztény társadalomtól, hanem elkülönítik őket a ritus szabályzatai, a melyeket különösen az orthodoxok a legszigorúb­ban megtartanak. Határozottan állíthatom, hogy az orthodoxok ellenségei minden haladásnak és egyáltalában még azt is kétségbe vonom, hogy a felebaráti szeretetet és könyörületet, melyet egymás között gyakorolnak, hogy azt kiterjesztik a keresztény társadalomra is. A keresztény társadalom kiterjeszti reájuk a felebaráti szere­tetet, tehát a paritás és egyenlőség elvénél fogva kívánhatjuk, hogy bennünket is ép olyan fele­baráti szeretetben részesítsenek, mint mi őket. (Halljuk! Halljuk!) A galicziai csodarabbi nem is magyar nemzeti szellemben, hanem olyan szellemben ve­zeti az egyházakat, hogy az Isten azért szórta szét a zsidóságot, hogy a világot egészen ha­talmukba kerítsék. Az ortodox rabbik tehát nemzetközi politikát folytatnak és ennek daczára is a segélyezésnek legnagyobb része nekik fog jutni. A miniszter úr teljesen tehetetlen a zsidó­sággal szemben. Ott van például a munkácsi rabbinusnak ügye. (Halljuk ! Halljuk!) Rakovszky István í Halljuk a munkácsi rabbit! Buzáth Ferencz : A munkácsi rabbi jöve­delme egyike a legfényesebbeknek az összes zsidópapok között. Midőn ott a rabbi meghalt, akkor az egyháztanács tagjaival esküt tétetett, hogy a fiát fogják papnak alkalmazni. Rakovszky István: Kis Pipin! Buzáth Ferencz: És esakugyan apjának halála után beleült a javadalomba. Természetes dolog, hogy ezt, különösen a felvilágosodottab­bak tűrni nem akarták, hogy egy minden papi qualifikáczió nélküli férfin lássa el Munkács vá­rosa zsidó hitközségében a hitoktatási teendőket. Felterjesztést intéztek, még pedig a közigazga­tási bizottság útján a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, és bár a miniszter úr eltiltotta ezen rabbinust a papi teendők végzésétől, de ez a rendelet végrehajtva sohasem lett és Munkács városában ma is ezen rabbinus látja el a papi teendőket. Barta Ödön: Nem áll! Buzáth Ferencz: Tessék majd a képviselő úrnak — ha tetszik — megczáfolni. Ellátja pediglen azért, mert a zsidóságnak olyan óriási befolyása van a mai liberális rendszerre, hogy ha ők a befolyásukat érvényesítik, akkor az alól a kormány kitérni egyáltalában nem tud. (Igaz! Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) A mai liberális kormány hatalma tehát velük szemben egyáltalán nem érezhető. Nem vagyok ellensége a zsidóságnak, de azt igenis megkövetelem, hogy ha az állam a zsidó lelké­szeket segítségben részesíti, legalább meglegyen a megfelelő qualifikácziójuk és ne Galicziából bevándorolt csodarabbik, a kik csakis a sakteri qualifikáczióval rendelkeznek, hanem magyar honpolgárok, és olyanok legyenek, a kik a buda­pesti rabbiképző intézetben szerezték meg a hit­oktatási oklevelet. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain-) Werner Gyula képviselő úr jónak látta be­szédje folyamán a szászok hazafisägát is két­ségbe vonni, jóllehet nemrégiben még dicsérte, csakhogy véletlenül épen most lépték át a szász képviselők a Lloyd küszöbét, mert a míg benn voltak, addig soha senkinek sem volt kifogása a szászok hazafisága ellen. (Úgy van! a báloldal hátsó padjain.) Pulszky Ágost t. képviselő úr még tovább is ment és megfenyegette a szászokat azért a merészségükért, hogy a szabadelvű pártból ki­léptek. Jellemzi ez az önök liberális felfogását és politikájukat. (Zaj a jobboldalon Felkiáltások a baloldal hátsó padjain: Csendet kérünk!) Elnök (csenget): Ne méltóztassanak han­gosan kon verzálni. Buzáth Ferencz: Werner Gyula t. kép­viselő úr régi babérait újakkal szaporította, a mdőn Molnár János t. képviselő úr beszédéből kisütötte azt, hogy végre hosszú hamleti tépelő­dések után bevallotta, hogy a nemzetiségi tör­vény nincs végrehajtva. Olvassa el Werner Gyula képviselő úr a saját és a Molnár János t. kép­viselő úr beszédeit és akkor meg fog arról

Next

/
Oldalképek
Tartalom