Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-282
128 a82 ' orBZ&gos ülés 1898. április 20-án, szerdán, a lelkész, ki annak a fensöbb hatóságnak alá van rendelve? Itt is rombol tehát a liberalizmus és nem épít, szokása szerint. Tudom, hogy mindez nincs így megírva a javaslatban, mint a miként azt én elmondottam. De ismerjük a liberalizmus eljárási módját, annak forsza: egy csomó frázis, hogy mindenkinek tessék ég mindenkit megszédítsen. ígj például milyen szépen van elmondva a »felekezetlenségről« a javaslat indokolásában, hogy az »az egyéni vallásszabadság nagy elve«. A kultuszminiszter úrnak sem tetszik az a »felekezetlen« kifejezés; nüanszirozni kezdé szombaton, s azt mondotta, hogy az nem »felekezetlenség«, nem is felekezet nélkül való állapot, hanem csak felekezeten kivűl való állás. A miniszter úrnak igaza van; van e kettőben bizonyos nüánsz; de csaknem annyi, mint az egyik 19, a másik egy hiján 20 között, de mindkettő tűzre való. A volt kultuszminiszter úr pedig már annyira oltalmába veszi ezt a felekezetlenséget, hogy szerinte az nemhogy szülőanyja volna a vallástalanságnak, hanem pláne a vallásosságot mozdítja elő! Nem akarok vele, gróf Csáky Albin képviselő úrral vitatkozni mint katholikussal, mert azok az elvek, melyeket ő itt hangoztatott, ellenkeznek a dogmák, a pápai és zsinati konstitucziók s a theologusok tanaival, már pedig a katholikus embernek ezek a czinozurái a vallás terén. De nem akarok vele mint politikussal sem vitatkozni. Egyidő óta ugyanis az a nézet kezd lábra kapni, hogy a magánszemélynek semmi köze a politikushoz, mintha az embernek két teste, két lelke volna: az egyikkel mint politikus, a másikkal mint magánember bir, és mintha két ítéletre lehetne őt vonni. Noha én ezt a nézetet nem osztom, mégsem akarok a t. képviselő úrral mint politikussal sem vitatkozni, de még csak az ethikai filozófia terére sem akarok vele szemben lépni, mert Kathrein híres morálfilozófiája második kiadásának második kötete 92. o'dalán megolvashatná mindenki, hogy mi a lelkiismeret, mi a lelkiismereti szabadság, és látni fogná, hogy nagy tévedésben van gróf Csáky Albin t. képviselő úr a német filozófusokkal együtt, a kiket ő e téren követni látszik. Tehát kizárólag a logikának kérlelhetetlen szabályai szerint vitatkozom vele, mert a t képviselő úr szillogizmusokat állít fel. Első szillogizmusa ez: »Ha nem bizonyítható be az, hogy .a felekezeten kivűl állás már a vallástalanságot jelenti, akkor azt argumentumul arra, hogy a felekezeten kivűl állásra vonatkozó rendelkezés a vallástalanságot előmozdítaná, elfogadni nem lehet,« De hát t. képviselő úr, az, hogy »a felekezeten kivűl állás mára vallástalanságot jelenti*, nagyon is bebizonyítható mert e fogalom: »felekezet« nem egyéb, mint a szívben, a bensőben rejlő vallásnak, hitnek külső kerete, körvonala, megnyilatkozása. Mert az a vallásosság, a melyet hitnek és vallásnak vél a t. képviselő úr, nem vallás még, nem hit, hanem a vallásnak és hitnek csak csirája, embriója, magva, gyökere, ösztöne. Ez a keret elkerülhetetlenül szükséges már esak azért is, mert az ember nemcsak lélekből, hanem testből is áll, és így Istentől való függésének tudatát, mely a vallásnak lényege, külsőleg is kell kifejeznie, mihelyt pedig ezt valaki megteszi, azonnal vagy alapítójává, vagy tagjává válik bizonyos felekezetnek. Tehát nagyon is bebizonyítható, hogy «a felekezeten kivűl állás már a vallástalanságot jelenti« és így az is igaz, hogy a felekezeten kivűl állásra vonatkozó rendelkezés a vallástalanságot nagyban elősegíti. Azt mondja továbbá a képviselő úr, hogy nem bizonyítható be, hogy a felekezeti kényszer a vallásosságot az egész vonalon biztosítja, tehát hogy a felekezeten kivűl állásra vonatkozó rendelkezések a vallástalanságot nem mozdítják elő. Méltóztatik tudni, milyen okoskodás ez? Szorólszóra, betűről betűre ugyanaz, mintha mondanám : Nem bizonyítható be az, hogy az iskolakényezer minden gyermeket mindenütt megtanít olvasni és irni; tehát az sem bizonyítható be, hogy az iskolakényszer eltörlése folytán még kevesebb gyermek tanulna meg írni és olvasni. Vagy nem bizonyítható he, hogy a komoly munka a gazdagodást az egész vonalon előmozdítja; tehát a hanyagság, a renyheség, a könnyelműség az elszegényedést nem mozdítaná elő. Azután azt mondja: nem bizonyítható be, hogy a felekezeten kivűl való állás már a vallástalanságot jelenti, mert a felekezeten kivűl állók között is vannak vallásosak. Ez épen olyan okoskodás, mint a következő: Nem bizonyítható be, hogy a magyar férfiúnak sajátos jellege, hogy bajuszt hord, mert láthatni magyar nőket is, kiknek szintén van bajuszok. (Élénk derültség.) T. ház! A képviselő úr okoskodásaiban és szillogizmusaiban az a hiba, hogy három fogalom helyett, a melynél többet a szillogizmus meg nem enged, négy vau bennök. És végűi azt mondja: »Nem bizonyítható be, hogy a felekezeten kivűl állás már a vallástalanságot jelenti, mert vannak oly felekezeten kivűl állók is, kikben mély vallásosság és mély ájtatosság honol. Ilyenek a nazarénusok és baptisták, a kik a bevett és elismert vallásfelekezeteken kivűl állanak, és mindenki tudja, hogy azok úgy ájtatosság, mint vallásosság, mint erkölcsösség szempontjából mintaképül szolgálnak.* Én az »imaszerfí fohásznak « vagy a »fohászszerű imának* szerkesztőjét, feltalálóját, tudniillik gróf Csáky Albin t. képviselő urat nem akarom
