Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-282

282. országos illés 1898. április 20-án, szerdán. 121 és azt hiszem, talán egy nullányi sajtóhiba van benne. A zsidóságra nézve az a pénzügyi eredmény, melyet a zsidó-felekezet ettől a javaslattól remélhet, minimális, mely semminemű számbavehető értékkel nem bir. Igenis nagy értékkel bir a zsidókra nézve e törvényjavaslat azért, mert elismerést foglal magában, mert egyenlő elbánásban részesíti ezt a felekezetet a többi jogosult felekezetekkel. De ha Sághy Gyula t. képviselőtársam szerint kivételes törvényben más feltételek alatt ajánltatnék nekünk ez a segély, őszintén megvallom, hogy nekünk sem a kivételes törvény, sem a segély nem kellene. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam hibásnak tartja a törvényjavaslat azon dispoziczióját, hogy a segélyösszeg az egyes lelkészek közt és nem az egyes felekezetek rendelkezésére adatik át egy összegben. Czélszerűbbnek találná ezt így, és azért akar xVjabb átdolgozást, mely szerint minden felekezet számára állapíttatnék meg egy állandó segélyösszeg és azután bízatnék az a felekezetekre, hogy tessék azt a lelkészek közt kiosztani. Nem tekintve azt, hogy ez a törvényjavaslat czéljának nem felel meg, mert itt direktisszime arról van szó, hogy egyes felekezeti közegek abban a helyzetben legyenek, hogy az állam által irányukban formált igényeknek teljesen megfelelhessenek : különben sem tartom ezt a felekezetek érdekében ajánlatosnak. Mert két dolog történhetnék. Ezek a felekezetek a nekik juttatott államsegélyt vagy arra használnák, hogy a mi nekik legjobban fáj, hogy a mit itt a vita folyamán oly erősen hangsúlyoztak, a már-már elviselhetetlenné lett adóterhet, a mely a híveket mármár kikergeti az egyházból, enyhítsék: akkor a javaslat czélja volna meghiúsítva s a lelkészek megmaradnának azon Ínségben, abban a tehetetlenségben, a melyben ma vannak. Vagy pedig a felekezetek megfelelnének azon bizalomnak, melyet az államhatalom nyilvánítana velük szemben s valóban kiosztanák e segélyt a lelkészek között: akkor az eredményre nézve nem volna különbség, de nagy különbség volna és nagy kellemetlenség támadna maguknak a felekezeteknek keblében. Mert ott, a hol súlyos adóteherről panaszkodnak, elégüíetlenség, viszály keletkeznék és a felekezeti villongásoknak egészen új faja teremtetnék meg. Még csak keveset kívánok megjegyezni. Említtettek oly kifogások is, melyek tulajdonképen a terminus technikusok helyességére, az eljárási formák elfogadhatóságára vonatkoznak, kivált a 7., 8., 9. §-t illetőleg. Ezekre nézve a részletes vitában lehet a kifogásolt kifejezések helyett megfelelőbbeket alkalmazni s az esetleg czélszerutlennek tetsző intézkedéseket czélszerííbKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XV. KÖTET. bekkel pótolni. De ha Polónyi Géza képviselő úr, mint jurista, azt kifogásolja, hogy ez ügyekben jogorvoslattal a közigazgatási bírósághoz azért nem lehet fordulni, mert így ebből fegyelmi bíróságot csinálunk, ebben gyökeresen téved. Hisz minden állami tisztviselő abbeli panasza felett, hogy az állam irányában való igényeit tárgyaló határozattal megelégedve nincs, a közigazgatási bíróság dönt. Pedig a kérdés teljesen analóg. Akár arról van szó, hogy valamely miniszleri tisztviselő az ő magaviselete által elvesztette igényét a nyugdíjra, akár arról, hogy egy lelkész magaviselete által elvesztette-e jogát az államsegélyre: ez egészen hasonló kérdés. Ennélfogva épen a létező törvény analógiája szerint e kérdést csakis a közigazgatási bíróság elé lehet utasítani. Ezek után megokolom szavazatomat. Elfogadom a beterjesztett javaslatot. Elfogadom, nem mint végleges megoldást, de mint palliativumot, mely a jelenleg uralkodó bajokon segíteni van hivatva. Hozzáteszem azt, hogy jónak tartom, szerencsésnek tartom, hogy a végleges megoldással, melyet én nem keresek másutt, mint az 1848 : XX. törvényezikk teljes megvalósításában, nem most foglalkozunk. Igen sajnos, de így van, a meddig a magyar törvényhozásban folyton azt fogjuk keresni, miként szaporíthatnék a felekezetek garancziáját ezen magyar államnak mindenhatósága ellen, mely, persze, édes mindnyájunknak közös ellensége, és míg nem fogunk áttérni arra a kijózanodásra, hogy nekünk nem az a kötelességünk, hogy a magyar állammal szemben tápláljunk bizalmatlanságot, hanem hogy a magyar állam részére biztosítsuk minden körülmények közt azt a levegőt, azt a világosságot, a melyre neki a nemzeti élet kifejlesztésére okvetetlenül szüksége van. (Helyeslés a jobbóldalon.) Ha nem fogunk arra az álláspontra helyezkedni, hogy nekünk nem szabad abban megnyugodnunk, hogy az állam ki van szolgáltatva a felekezetek jóakaratának, még a hazafias felekezetek jóakaratának sem, — a magamét sem veszem ki, — és nincs biztosítva saját államhatalmával ; ha nem látjuk el kellő fegyverrel arra nézve, hogy minden körülmények közt, a rosszakarattal szemben is, biztosíthassa a maga igényeinek érvényesítését, és ha úgy a házban, mint a házon kivűl, uralkodó közvéleménynek ily hangulata közben hozzányúlnánk a kérdés végleges megoldásához, úgy vagyok meggyőződve, hogy az a megoldás kedvező nem lehetne. Ezért helyeslem azt, hogy most nem foglalkozunk az 1848 : XX. törvényezikk 3. §-ának életbeléptetésével, hanem időközben a legégetőbb szükség orvoslása végett ezzel a törvényjavaslattal iparkodjunk segíteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Én nekem nincs semmi aggodalmam arra 16