Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-282
l^wj 28-2. országos ülés 1898. április 20-án, szerdán. nézve, hogy a magyar állam égise alatt a teljes jogegyenlőség és egyforma igazság mellett minden felekezet, mely az állammal szemben köte lességének eleget tesz, fejlődhetik és virágozhatik. Nagyon sajnálom, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársamat nem látom. A magyar zsidóság nézetét ugyan el nem mondhattam neki, mert ahhoz jogom nincs, hanem egyetlen szál zsidóhitn magyarnak véleményét megismerhette. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Molnár János! (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek itt a jobboldalon! Molnár János : T. ház ! Mielőtt a kongruajavaslatra magára áttérnék, legyen szabad reflektálnom t. Werner Gyula képviselő úr tegnapi beszédére, azért, mivel tálkegyes volt az én politikámmal, sőt személyemmel is foglalkozni. Bocsássa meg a t. ház, ha néhány perezre ugyancsak ezzel a személyes dologgal untatom, de provokálva voltam reá. Ismeretes a t. ház előtt, mert hisz' mindnyájan olvasunk újságokat, hogy engem néhány nap előtt néhány szabadelvű lap gyalázatos rágalmakkal illetett és országszerte meghurczolt. Ennek megtörténte után fölkelt tegnap Werner Gyula képviselő úr és itt személyemmel és politikámmal foglalkozva, olyan hasonlatot mondott, a melyet disztingvált társaságban én ugyan nem szoktam hallani, de ez utóvégre az ő privát ízlése, ehhez nekem semmi hozzászólásom. Még azt sem kérdeni a t. képviselő úrtól, — pedig jogom volna hozzá, — vájjon az a hasonlat allúzió és így illúzió volt-e — az illúzió szó alatt nem »csalodást«, hanem »gúnyt« értek, mert tulajdonképen ezt jelenti az a szó — és ha igen, vájjon lovagias eljárás volt-e valakit olyan elburkoltan, álarcz alatt támadni, . . . Werner Gyula: Eszem ágában sem volt! Molnár János . . ha pedig nem akart támadni, vájjon gentleman]ike, gavallér-eljárás-e egy oly férfiút, a kit már úgy is meghurczoltak, ilyenféle hasonlattal illetni"? .... Mondom, nem kérdem, nem is akarom állítani, mert de interuis non judieat praetor. De mert az említettem hasonlat és azok a rágalmak oly közel állanak egymáshoz mind időre, mind tárgyra nézve, hogy a lehetőség fenforog arra nézve, hogy vagy itt a házban, a kik hallották, vagy odakint, a kik olvasták, azon gondolatra jöhetnének hogy azon hasonlat és azon említettem dolgok között bizonyos tárgyi és okozati összefüggés van: lehetetlenség, hogy hallgassak és hogy bizonyos dolgot a t. ház előtt ki ne jelentsek. Ez pedig az : szíveskedjék tudomásul venni mind a tegnapi t, szónok úr, mind a t. túloldal, és mindenki úgy a házon belül, mint kivül, hogy engem sem olyan hasonlatok, ha azok talán czélzások voltak .... Werner Gyula: Nem voltak! Molnár János: Nem is mondtam sem pedig az olyanféle hirek, alaptalan rágalmak és ráfogások, a minők ellenem az újságokban megjelentek, hogyha csőstül hullanak és patakonkint ömlenek is reám, nem fognak terrorizálni, nem fognak elrettenteni sem a közélet terén való működéstől, sem a lelkipásztori teendőimnek — a melyeknek révén jutottam én azon alaptalan rágalmakhoz — a teljesítésétől. Mert addig, míg lelkiismeretem nemcsak nem vádol, hanem inkább dicsér és magasztal azokért a tényekért, a melyeknek gyalázatos elferdítése bői azon rágalmak származtak, és a melyekért — meg vagyok róla győződve, mert feltételezek önökben annyi lelkierőt és annyi lelkinemességet — hogy ha azokat úgy ismernék, a mint kellene, önök is kalapot emelnének előttem; addig, míg én minden szavamért, minden tetteméit és minden soromért — mert 26 esztendő óta működvén a lelkipásztorság terén, száz és száz levelem röpköd szerteszéjjel a nagy világban, elzüllött egyéneknél ie, nőknél épúgy, mint férfiaknál, mert kell, hogy azok is tárgyát képezzék lelkipásztori teendőimnek, és ha én azokat elutasítanám magamtól, önök volnának az elsők, a kik és pedig méltán követ vethetnének reám, mert azt mondhatnák: mire való a pap, ha az elzüllötteket elűzi magától, — mondom, — míg én minden szavamért, tettemért és soromért nemcsak, hogy felelősséget vállalok, hanem mindenkit felhívok, hogy azokról elszámoltasson engem: addig, tehát, míg én emelt fővel és nyilt homlokkal merek bármikor bárkinek és bárminek a szemébe tekinteni : addig, t. képviselőház, én állani fogok szilárdan és rendületlenül mint a tengerből kiemelkedő szirt, melyet a piszkos hullám csak tisztábbra mos. (Helyeslés balfelől.) Épen azért, t. képviselőház, mindaddig, míg valaki csak egyetlenegy sorommal is, de meg nem hamisítottál, csak egyetlenegy cselekedetemmel, de nem elferdítettél, elő nem áll, olyannal, a mely engem kompromittálhatna: addig én az ilyen különféle szottizokat, rágalmakat és gyanúsításokat, akár szóval, akár írásban történtek legyenek azok, egyszerűd visszautasítom, annál is inkább, mert én nem osztom azoknak nézetét, a kik azt mondják, hogy a politikának semmi köze a magánélethez, mert én tisztességes politikusnak csak azt tartom, a kinek a magánélete összhangban és nem ellentétben áll az ő politikájának tisztességével. (Helyeslés a baloldalon.) Épen azért ezzel egyszer és mindenkorra leszámoltam minden személyes dologgal úgy itt e házban, mint odakünn, és én mindaddig, a míg akár szememben, akár a hátam mögött
