Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-262

262- országos ülés 1898. márczlus 16-án, szerdán. g5 én nézetem szerint nem lehet más, mint a keresztény elvek diadala, késik; ha ez a mate rializmust nem fogja ellensúlyozni és a szocziális bajokat nem fogjuk igyekezni gyógyítani azáltal, hogy a jövő generáczió szívéből és felfogásából kiirtjuk az egoizmust és materializmust; ha az iskolákban nem fogja elfoglalni a kereszt az őt megillető helyet; ha az állam nem mondja ki a keresztény vallás szuverenitásának elvét; ha a társadalomban nem ébred fel az erkölcs és nem ez lesz rugója minden cselekedetünknek és felfogásunknak; ha ez a liberalizmus el nem tűnik, még mielőtt ez a reakczió bekövetkezik: akkor az az apátia, melyet itt a nemzet képviseletében látunk, mint egy ragályos betegség meg fogja fertőzni az egész nemzetet mindaddig, míg vagy erőnk teljesen elsorvad és elveszünk, vagy pedig bekövetkezik az a szocziális forradalom, melynek lángjaiban feltámad újra az a félelmetes kísértet, a mely nem egyéb, mint a diktatúra! (Mosffás jobbfelöl.) Ezek után kevés mondani valóm van még. A költségvetés általános tárgyalása alkalmával elmondtam azokat az okokat, hogy miért viseltetünk bizalmatlansággal a kormány iránt, most elmondottam azon indokokat, a melyek bizalmatlanságunkat lehetőleg még tetézik. Pártunkat, a mely, nem tagadom, egy bizonyos reakcziót akar létrehozni e hazában, (Helyeslésa baloldalon.) megrágalmazták, bennünket pedig úgy állítottak oda, mint elfogult rajongókat, de mi azért még sem csüggedünk, t. ház, mert a magyar nemzet szívós, a mely valamint eddig megtalálta mindenkor a kivezető utat a legnagyobb bajokból, úgy meg fogja találni azokat az eszközöket is, a melyek legnagyobb ellenségeivel szemben is biztosítják számára a győzelmet. Épen azért az a meggyőződésem, hogy pártunkra, a melyet ma még félreért a nemzet, valamikor ugyanesak ő bizalommal fog támaszkodni azért, mert mi nem kerestük soha azt a népszerűséget, mely a nép hiúságából táplálkozik, hanem mindenkor meggyőződésünk szerint haladtunk és fogunk haladni a rögös úton, a míg sikerülni fog feltámasztanunk azt a nemzeti akaratot, a melyet önök a szabadelvüség sírjába temettek el. Nem fogadom el a költségvetési javaslatot. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Lakatos Miklós jegyző: Mócsy Antall Mócsy Antal: T. ház! Az imént ugyan a t. előadó úr azt mondotta, hogy a jelenlegi alkalom nem épen megfelelő arra, hogy a pártok itt elvi vitatát kezdjenek pártprogram tnjuk alapján, mégis bátor vagyok ezt az alkalmat megragadni arra, hogy tekintettel a hazánkat fenyegető nagy veszedelmekre, pártom programmja alapján én is elmondjam nézeteimet. Annyival inkább tehetem ezt, mert azok mintegy gyakorlati szempontokból fogják megvilágítani amaz általánosságban mozgó fejtegetést, a melyet imént gróf Zichy János t. elvtársam előterjesztett. T. képviselőtársam ki merte mondani, hogy mi néppártiak bizonyos irányban reakczióra: a keresztény reakczióra törekszünk szemben a mai hitetlen liberális rendszerrel. Magam is megragadtam minden alkalmat annak kimutatására, hogy társadalmi és országos bajaink főforrása a keresztény elvektől való elpártolásban rejlik és hogy követkeaésképen az orvosszer mindama bajok ellen ismét a kereszténységhez való visszatérésben, tehát ilyen értelemben reakczióban keresendő és található föl. Körülményesen foglalkoztam épen ma egy hónapja tudniillik február 16-án ezzel a kérdéssel. Kimutattam akkor, hogy a hitetlen liberalizmust megteremtette a judaikus irányú sajtó és ez megteremtette a szoczializmust. Mindezen állításokat tényekkel bizonyítottam. Azonban a t. túloldalról sem ebben a házban, sem kivííl a sajtóban, daczára a dolog rendkívüli nagy fontosságának, — a fontosságát tudniillik nem tagadták — senkisem foglalkozott a kellő komolysággal. Foglalkoztak ugyan e fontos kérdésekkel az igaz, de el lehet mondani, hogy eme foglalkozás könnyűvérüséget árult el, és nélkülözte a kellő komolyságot. Én akkor a tényekből vontam le a következményt, hogy tudniillik egyrészt emanczipálni kell a közvéleményt a judaikus sajtó befolyása alól, másrészt, pedig vissza kell térnünk a keresztény alaphoz, mint ez idő szerint az igen fenyegető szocziális bajnak t is fő-íőorvosszeréhez. De egyszersmind rámutattam röviden akkor is, hogy a t. kormány az egyes kormányzati ágakban mit tegyen arra nézve, hogy közgazdasági téren és a társadalmi, szocziális bajok orvosolva legyenek. Mint mondám, daczára annak, hogy tényeket hoztam fel állításaim bizonyítására, kellő komolysággal sem e házban, sem ezenkívül e kérdéssel nem foglalkoztak. Egyetlen egy miniszter vette a bátorságot, hogy reflektálva beszédemre, kijelentse, hogy én tulajdonképeu az antiszemitizmus zászlaját bontom ki és óva intett attól, figyelmeztetvén, hogy a tömegek az antiszemitizmuson kezdik, de a kabátverésen fogják végezni. Hát én mindjárt röviden akarok felelni, hogy tulajdonképen kik izgatják, lázítják a tömeget a kabát ellen. Mi, t. ház, az általános választások alkalmával, különösen a vidéken, azt tapasztaltuk, hogy a liberalizmussal igen közeli rokonságban, barátságos szövetségben álló izraelita regalebérlő korcsmárosok és üzérek voltak azok, a kik a papi vagyonra és latifundiumokra irányozták a tömeg figyelmét. A t. kormány tagjai természetesen bokros teen-