Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-261

261. országos ülés 1898. márczius 11-én, hétfőn. 71 emlékének azzal, hogy ne engedjem, hogy a félszázaddal ufánok következett törpe nemzedék megalázza emléküket az által, hogy megtagadja attól a törvényben való elismerést. Nem is teszek hát erre nézve érdemleges indítványt, mert előrelátom sorsát, Igaza volt annak a zsurnalisztának, a ki midőn a napokban külföldről felvilágosítást kértek tőle Magyarország sajtószabadsága, egyesülési joga és törvényalkotása iránt, azt felelte : Magyarországon nem törvényhozás, hanem csak majoritás van. Nos, én nem teszem ki ily majoritás eljárásának a független felelős minisztérium emlékét s azért ismétlem, indítványt nem teszek. Befejezésül még egyet. Már az általános vita során jeleztem, hogy egy kis skrupulust fogok támasztani április 11-ikét illetőleg. Úgy tudom, s volnának erre történeti támasztékaira is, hogy az Erdély egyesítéséről szóló törvény már április 6-ikán vagy 7-ikén szentesítve lett. Bizonyos, hogy a független felelős minisztériumról szóló törvény április 11-ike előtt már a nádor kezében volt. Azt is tudom, hogy e törvények promulgáeziója április 11 -ike táján már megtörtént. S mégis e törvényjavaslatnál a promulgáezionális záradékkal ellátott és az országgyűlés nyomdájából kikerült eredeti példányán, mely itt van kezeim között, azt látom, hogy talán sajtóhibából, április 14-ike van a szentesítés napjául megjelölve. Nem akarok banális hasonlatokat elmondani a szentesítés és a Zwetschkenknödíik históriájáról; nem alkalmas erre ez a pillanat és a krónikások eléggé feldolgozták és fel fogják dolgozni. De annyi bizonyos, hogy a szentesítés nem ment oly egyszerűen, mint a miniszterelnök úr gondolja. Annak akadályai voltak. De akárhogy akarják önök megülni e dicsőséges szentesítési nap emlékét, nincs ellene szavam. De legalább nyugtasson meg a minszterelnök úr e dolog iránt; tegye le a promul gáczionális záradék eredetijét a ház asztalára, hogy lássuk, csakugyan nem követtetett el yalami hiba vagy tévedés. Nem untatom a t. képviselőházat tovább, csupán arra utalok, hogy a kinek indokolásra van szüksége, az nézzen körűi 1898. márczius 15dkén a nemzet rétegei között, és nézzen majd körül április 11 ikén, és majd meg fogja tudni a t. kormányelnök úr, hogy a magyar nemzet szivében mit ünnepel igazán, őszintén és valójában — majd a tények fognak erre felelni — hogy a magyar nemzet az ő szivét ketté szakítani semmiféle törvény által nem engedi, és hogy örök életű kegyeletlel zarándokol azon napnak emlékéhez, melyhez a szabadság, testvériség és egyenlőség diadalát kötve és fűzve látja. Én nyugodt vagyok aziránt, hogy semmiféle törvénynyel márczius 15-ikének emlékét elhomályosítaniuk nem sikerűi. Ezért ajánlottam és ajánlom újból, hogy április 11 ike helyett márczius 15-ike vétessék nemzeti ünnep gyanánt. Ezt tartottam kötelességemnek elmondani. Perczel Béni jegyző: Báró Bánffy Dezső miniszterelnök! B. Bánffy Desző miniszterelnök: Tisztelt ház! Tudni fogja Polónyi Géza képviselő úr, és tudják — gondolom — kétségtelenül a t. ház tagjai is kivétel nélkül, hogy régebbi időben a törvények szentesítése nem azok közt a formák közt történt, mint most, hanem az 1848-iki törvények is — harminczegy — egy szentesítési záradékkal láttattak el. El fogja nekem hinni Polónyi Géza, képviselő úr azt is, hogy nem azzal a könnyelműséggel jártam el, a melylyel ő talán direkte ha nem is, de hallgatólag vádol, hogy nem tájékoztam volna magamat egész pozitive arra nézve, liogy az eredeti törvénynek magának szentesítési záradékában mely dátum van. (Halljuk! Halljuk!) Biztosíthatom, hogy ott igenis április 1 í van. De kérem, nem is lehet máskép. Polónyi Géza: Jól van! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Hiszen méltóztatnak a történelemből tudni, méltóztatnak nz akkori sajtóból tudni, hogy ápril 11-ikén Ferdinánd király ő felsége ezen törvényeket Pozsonyban szentesítve adta át István nádornak; tehát már azáltal, hogy ápril 11-ikén átadta, a mi köztudomású dolog, kizártnak kell, hogy tekintsem 14-ikét. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) De méltóztatnak tudni azt is, hogy az 1848-iki országgyűlés naplója tisztán 11 ikét tartalmazza s ebből következik, hogy tévedés a 11-ike iránt egyáltalában elő nem fordul. T. ház ! Ezeket elmondva, magának a szakasznak részleteivel uem is foglalkozom többet, annyival inkább nem, mert hiszen Polónyi Géza képviselő úr szorosan véve, a szakasz eredeti szövegének álláspontján van eltekintve az ápril 11-ike és márczius 15-ike közti különbségtől, a mennyiben sem nem járni ahhoz, a mit Eötvös Károly képviselő úr indítványoz, a katonai és egyházi hatóságok utasítása tekintetében, sem nem járul ahhoz, hogy a »minden időkre« szavak visszahelyeztessenek. Azonban, t. ház, kénytelen vagyok legnagyobb sajnálatomra megint visszatérni a felirat kérdésére, hogy addig is, míg az ország javára, boldogságára és felvirág' zására az a szerencsés állapot áll elő, hogy Polónyi Géza képviselő úr fog engem ebben a székben helyettesíteni, (Derültség jobbfelől.) addig is szerény erőmhöz képest és kötelességemhez híven vele egyáltalában magamat semmi tekintetben össze nem mérve, elmondjam, hogy itt egyáltalában semmi tévedés, vagy szabálytalan-