Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-261

gg 26

1« országos ölés 1898. márczlus 14-én, hétfőn. ellenzéki tagjaitól e kérdésben egy nagy ellentét választott el: az, hogy mi előttünk bizonyos volt és ezért nem is helyeztünk arra nagy súlyt, hogy mely napon kívánjuk az 1848-iki törvények alkotásának emlékét megülni. Előttünk két momentum játszotta a főszerepet. Az egyik az, hogy mi appellálni kívánunk a nemzet élő kegye létére, a melyre azt hiszem, mindig apellálhatunk nemcsak márezius 15-ikén, nemcsak április 1 í-ikén : és azt hiszszük, hogy az a hazafias érzületképező közvélemény vagy kegyeletérzés, a melyre Eötvös Károly t. képviselő úr hivatkozott, kell, hogy a hazafias lelkekben necsak egy kötött, fix napon legyen meg. A nemzeti kegyeletnek zsúr fixei nincsenek. (Tetszés johbfelöl.) Állandóan kell hatnia annak és hatni is fog. Épen azért nem tartottuk szükségesnek, hogy törvény ben mondassák ki a »minden időkre« szóló parancs, mert azt hittük, elegendő, ha a nemzeti kegyeletre appellálunk. Ha abban lesz élet és erő, a törvény parancsa nélkül is örök időkre meg fogja a nemzet ünnepelni ezt a napot; ha pedig kihal belőle az élet és elkövetkezik az a korszak, a mikor a nemzet fiaiból kivész a lelkesedés és a kegyelet, akkor azt többé paragrafusokkal bediktálni, mint az adót szuionyokka) behajtani nem lehet. (Úgy van! Úgy van!) Szűk ségtelennek tartottuk tehát ennek törvénybe iktatását, mert ha a kegyelet törvény nélkül nem ünnepli meg a nemzet nagy napját, akkor az a végre nem hajtott törvény nem volna egyéb, mint par;igrafusokba iktatott vád a nemzet hazsfiatlansága ellen. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl. Mosgás a baloldalon.) Ennyit általánosságban. Azt hiszem, hogy elvben különböző a kiinduló pontunk, de a mienk teljesen indokolt, a mikor ezt a törvényjavaslatot ebben a szövegében terjesztettük elő. A mi magát a felirati javaslatot illeti, annak részleteire nem terjeszkedem ki, mert nézetem szerint Eötvös Károly t. képviselőtársam is helytelenül, illetőleg idő előtt bocsájtkozott a részletek fejtegetésében minthogy nem az van napirenden. A napirend úgy szólott, hogy előbb a törvényjavaslatot részleteivel, azután a hódolat programmját és végül a felirati javaslatot tárgyaljuk. De ha már felszólaltam, engedje meg a t. ház, hogy röviden a következőkre szorítkozzam az irály tekintetében, (MalijukJ jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, nem fogok a részletekre kiterjeszkedni, csak általánosságban szólok ; (Helyeslés jobbfelől.) ebben a tekintetben személyesen aposztrofáltattam, pedig eleve kijelentettem, hogy a szerzőségnek sem dicsőségét, sem a szégyenét a magam részére nem vehetem igénybe. (Egy hang bálfelől; Mind a kettő megvan?) Nincs az irály művészetének olyan remeke, a melyet ne lehetne agyon karrikirozni. Ennek egy klasszikus példáját láttam akkor, midőn a ház egy nagytekintélyű s részemről kiválólag nagyrabecsűlt tagjának, gondolom Horánszky Nándor t. képviselő árnak müvét, a millenáris törvényjavaslatot egy szépirodalmi lap igazán pasquilleszerűleg kicsúfolta. Nagyon egyszerű ennek a metódusa. Egyrészt azt a módszert lehet követni, a melyet a szerkesztők szoktak gyakorolni a szerkesztői üzenetekben a beküldött művek fölött, A másik methódus az, a melyet Eötvös Károly t. képviselőtársam követett; ugyanis az ily javaslatnak, mint közjogi aktának minden oly részét, a melyben államjogi tételek vannak, a mely tehát hideg, száraz és színtelen, mert hiszen jogász-munka, kiválasztani és azt mondani rá, hogy abban a részben nincs dísz, nincs lendület, a hangja pedig lapos; vis/ont azokra a részletekre, a melyekben metaphorák, képletek vannak, a melyek tehát lendületesek, a jogászi kritikát alkalmazni, mondván; ez közjogi, államjogi munka, ily műben pedig nincsen helyük az efféle virágoknak. (Tetssés, Igaz! Úgy von! jobbfelöl.) Az ilyen kritikával szemben mindenki tehetetlen. (Ügy van! a jobboldalon.) Sokszor nagy élvezettel hallgattam Eötvös Károly t. képviselő úr derült és jóízű kritikáját itt a házban a mi műveink felett; de ezúttal zavarólag hatott élvezetemre az a körülmény, hogy olyan önálló szellem, mint a milyen Eötvös Károly, a ki máskor tudott önálló, eredeti eszméket is mondani, most azonban kritikájának apaságát egy napi lapnak kell tulajdonítanom, a képviselő úr kritikája ez egyszer teljesen nélkülözte az eredetiséget. Tovább nem inmoráíok a részleteknél. Két eshetőség van: vagy arra az álláspontra méltóztatnak helyezkedni, hogy a hallottak figyelembe vételével való átdolgozás ezéljából kiadaíik a javaslat egy ad hoc bizottságnak, vagy pedig arra, hogy visszautasíttatik az igazságügyi bizottsághoz s akkor ez, mint halasztó indítvány, útját állana a részletes vitának, ahhoz tehát szólanom időelőtti volna, E fölött dönteni fog majd a ház először általánosságban, akkor tudniillik, mikor a felirati javaslatra nézve az általános vita meg fog indulni. Ha az fogad-. tátik el, akkor nincs további helye a vitának; ha pedig azt a ház el nem fogadja és azt határozza el, hogy a részletes vitába belemegy, akkor nódunkban lesz — azt hiszem —• a javaslatnak minden egyes részét, minden egyes szót, a mi abban van, megvédelmezni. En magam is fentartom erre nézve hozzászólási jogomat. (Helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza S T. ház ! Mielőtt röviden szólnék a napirenden lévő kérdés lényegéhez, kegyeskedjenek nekem megengedni, hogy egy tárgya-