Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-261
201. országos ülés 1898. márczius 14-éii, hétfőn. 05 Nem mondom én azt, hogy mint Minerva Jupiter fejéből, akként ugrott elő az a szellem, a mely márczius 3-ikán megnyilatkozott; nem mondom, mert a nemzet már két évtized óta munkált, dolgozott azon, szenvedett, fáradoít azért, hogy az a szellem és az az alkotás létrejöjjön. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De annyi bizonyos, hogy a márczius 15-iki pesti események ott születtek meg márczius 3-ikán Kossuth Lajos beszédében. Tehát azt mondani, hogy Kossuth Lajost nem lehet viszonyba hozni márczius 15-ikével, a történelmi igazságnak meg nem felel.« Szivák Imre: Azt nem mondtam! (Zaj.) Eötvös Károlyi Hát kapcsolatba hozni! (Halljuk! Halljuk !) Szivák Imre Azt sem! (Zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Azt mondta, hogy hémg van!) Eötvös Károly: Akkor talán nem helyesen jegyeztem fel. De én így írtam föl. Abban igaza van, hogy Kossuth Lajos márczius 15 íkén a pesti küldöttségnek higgadt tanácsokat adott, s a küldöttség figyelmét arra hívta fel, hogy a lázas, vagy legalább lázasnak látszó mozgalmat lehetőleg csillapítsa. De hiszen ennek az oka nagyon egyszerű és világos. Abban a pillanatbak, a melyben épen Kossuth Lajos a 48-iki pozsonyi országgyűlést rábírta, hogy ezen eszmék, ezen elvek és ezen javaslatok mellett mint egyetlen férfi álljon fel, és hogy ezeket a koronával szemben a nemzet akarata gyanánt tüntesse fel, többé arra, hogy maga a társadalom is lázas mozgalmakat idézzen elő, szükség nem volt. Abban a pillanatban a nemzet választott képviselőtestülete, az országgyűlés vette át az egész nemzet részére a cselekvés feladatát. És azok az agrárius természetű mozgalmak, a melyek bekövetkeztek április és május hónapokban, az ország nem egy részében Kossuth Lajosnak ezen csillapító szava nélkül, nem lehetetlen, veszélyes mérveket is öíthettek volna. Egy szóval, ha mi a márczius 15-iki alkotásokban nagy nemzeti vívmányt látunk, akkor ezen vívmányokkal szemben felvetni bármily távolról is és bármily szelíden is azt a kérdést, hogy mi érdeme van ezekben Kossuth Lajosnak, nem lehet, nem szabad és a történet igazságával nem egyeztethető meg. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Márczius 15-ikének megválasztása a nemzet ünnepnapja gyanánt minden jogosultságát abban leli, de egyéb jogosultsága azután nincs is semmiféle nemzeti ünnepnek, hogy maga a nemzet több, mint harmincz, körülbelül negyven esztendő óta ezt a napot jelölte meg annak, a melyen meg kell emlékeznünk az 1848-iki alkotásokról. És valóban, a t. miniszterelnök úrnak sajátságos elismeréssel kell adóznunk, nagyon sajátságossal, midőn őt rendelte ki a gondKÉFVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XIV. KÖTET. viselés arra, hogy márczius 15-ike helyett valami más napot gondoljon ki, és épen április ll-ikét. Jutalmat lehetne kikötni, nemzetközi nagy jutalmat arra, hogy a fenforgó körülmények között Magyarországnak 1848. évi történetét és mai állapotát tekintetbe véve, hogy lehet más napot kitűzni erre az ünnepre, mint épen márczius 15-ikét? S azt a jutalmat meg nem tudná nyerni senki más, mint épen a t. miniszterelnök úr. Minden nap jó, a melyen az 1848-iki alko tások emlékezetét a nemzet ünnepli, ez kétségtelen; de ha a nemzet közel negyven év óta márczius 15-ikét jelölte ki erre, azt erőszakkal a nemzet tudatából kitörölni akarni, csakugyan olyan dolog, mely egy önérzetes nemzet felelős kormányához nem illik; mert ez azt jelenti, hogy a kormány a nemzet érzületére, a mely pedig közel negyven év óta mindig változatlan, nin csen semmi tekintettel . . . Oíay Lajos: Nom is volt soha! (Mozgás jobb felől.) Eötvös Károly: Vagy ha vau, oly tekintettel van, hogy azí az érzületet megsértse. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Indítványozom továbbá, hogy az igazságügyi bizottság javaslatában benn nem levő, de magában a törvényjavaslatban benne levő e két szó helyébe »minden időkre«, tétessék — természetesen azon előfeltétellel, hogy márczius 15-ike lesz az a nap, melyen a nemzet ünnepel — ez a két szót »minden időre«. Mert nekem és nekünk az a törekvésünk, hogy ez az ünnep ne csak 1896-ban tartassék meg, hanem megtartassák mindig, megtartassák örökre, megtartassák mint oly nap, a melyen meg kell emlékeznünk ezeréves történetünknek egyik legfontosabb, ha nem épen a legfontosabb, nagy cselekményéről. Továbbá indítványozom, hogy az t. §. szövegéhez kapcsoltassák hozzá ez a két mondat; »E nemzeti ünnepet az állam összes egyházi, polgári és katonai hatóságai kötelesek megtartani.« (Helyeslés a szélső baloldalon,) És ennek kiegészítéseként: »Az ünneplés módját az egyházakra nézve az ors/ág kormánya az öszszes egyházak hazai legfőbb hatóságaival egyetértőleg állapítja meg.« (Helyeslés a szélső haloldalon.) Midőn én ezen módosítást benyújtom, engem vezérel az a szempont, hogy ha a törvényhozás nemzeti ünnepnek nyilvánít az 1848-iki alkotások emlékezetére egy napot, azt a napot nem zeti ünnepnek tekintse minden hatósága ennek az országnak, még a katonai is, és az egyházi is, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és ünnepnek tekintse 'ez országnak minden ajkú lakosa; ünnepnek tekintsék maguk az egyházak és felekezetek is. De minthogy a magyar nemzet félre 9
