Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-261

5& 261. országos ölés 1898. raárczius 14-én, hétfőn. nem ismerhető méltányos és szabad gondolko­zása mellett el nem határozható, hogy az egy­házakra az ünneplés módja törvényhozásilag rájuk parancsoltassák: azért erre nézve azt az indítványt teszem, hogy az egyházakra nézve pedig az ünneplés módját minden egyház hazai legfőbb hatóságával egyetértőleg állapítsa meg, (Helyedés a szélső baloldalon.) a mint azt az egy­házak fejedelmei, vezérei, legfőbb tanácsadói czélszerünek és jónak látják, de az ünnepet meg kell tartani. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És én óhajtom, hogy ez törvényhozásilag mondas­sák ki, nehogy az ország hazafiasabb elemei, részei, vidékei, községei és városai megtartsák, kevésbbé hazafias részei pedig talán idegen ér­dekű agitácziók által fellázítva, felbujtogatva, épen e napot a nemzet és állam ellen való de­monstrácziókra használhassák fel. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt el kell kerülnünk ; nekünk vigyáznunk kell arra, hogy ha nemzeti ünnepet rendezünk, az aztán igazán nemzeti ünnep legyen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy az állami ható­ságok : az egyháziak, polgáriak és katonaiak mi módon ünnepeljék ezt évről-évre, arra nézve a kormány böleseségétől kell várnunk a további megoldást. Kossuth Ferencz t. képviselőtársam mái­több részletet hozott itt fel, — többet hoztam fel magam is, — a melyeket szükségeseknek tartunk arra nézve, hogy ez az ünnep igazán ünnep legyen. Én hiszem, hogy a kormány meg fogja azon részleteket fontolni és mérlegelés alá fogja venni, és majdan intézkedéseiben és rendelkezéseiben, a melyeknek a törvény alap­ján meg kell történniük, azokra megfelelő ko­moly figyelemmel lesz, mert óvakodnunk kell attól, hogy mi egy általános jelszót, egy általá­nos frázist tegyünk törvénynyé. Fájdalom, ré­gebbi törvényeink között nem egy van olyan, a melyben a jó és helyes elv és a jó és he'yes eszme ki van mondva ugyan, de az az elv és eszme instituálva nincs. (Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Az elv és eszme egyszerű kimondása, a mi társadalmi, politikai, egyházi, felekezeti és nem­zetiségi viszonyaink között nem elégséges; azt egyúttal intézményekben kell megvalósítani és szervezni; (Úgy van! Úgy van! a szélső balolda­lon.) azok fennállását, működését szabályozni s a jövendő időkre is minden nemzedékre kell biztosítani. (Úgy van! Úgy van! a szélső balolda­lon.) Akkor nemzeti ünnep lesz az az ünnep, különben nem. Rohonczy Gedeon t. képviselő­társamat is figyelmeztetem arra, hogy ne féljen attól, ha ünnepeink száma egygyel szaporodik. Nem egygyel szaporodik ünnepeink száma ak­kor, hogyha mi e napot nagy nappá és nem­zeti ünneppé teszszük, hanem lesz legalább egy igazi ünnepünk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert nemcsak a kézi erővel végzett, nemcsak a mezei, nemcsak az iparos műhelyek és gyárak által végzett munka az, mely szükséges és hasz­nos a nemzet boldogulására, hanem azokon kí­vül még szükségesebb és hasznosabb, mert fen­ségesebb és nemesebb az a munka, melyet ak­kor végez a nemzet, midőn a múltjának leg­dicsőbb és leghasznosabb nagy vállalataira, nagy vívmányaira és nagy cselekményeire vissza­emlékezik; (Úgy van! a szélső baloldalon.) midőn a hazafiság munkáját végzi; midőn a hazafiság szent kötelességének gyakorlásához erőt gyűjt magának. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A nem­zetnek nem szabad, — legalább élni, boldogulni és dicsővé lenni akaró nemzetnek, — nem szabad az esztendőnek mind a 365 napját pusztán a mindennapi anyagi és fizikai kenyér keresésére fordítani, kell lenni egy napnak, a mikor meg­emlékezik őseiről, megemlékezik ezer esztendős állami életéről, nemzetének szenvedéseiről, meg a szenvedésekben is dicső elhatározásairól, és midőn a megemlékezés nagy érzelmei benne a hazafiság szent érzetévé gyűlnek össze, foko­zódnak, a melyek őt a hazáért, az államért, s az utána következő nemzedékekért való nagy és nemes munkára és erőfeszítésre buzdítják. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem munkátlan nap lesz ez az ünnepnap, hanem a legszentebb munkának: a hazafiérzet képzésének és alkotásának lesz napja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezért nem lehet és nem szabad ezt a napot pusztán nap­szám szempontjából és a végzett külső mezei muuka értékének vagy a belső ipari és mühelyi munka értékének szempontjából bírálni és fel­fogni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ajánlom módosításomat a t. képviselőház szives figyelmébe. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Lakatos Miklós jegyző (olvassa): Az »1848. évi azon törvényhozási alkotásokrók után teendő: »melyek a magyar birodalom- történeti egységét, nemzeti jellegét és államjogi önálló­ságát újra megalapították.« Azután a javaslóit szöveg marad, a következő módosítással: »április hava 11-ik napját« helyébe teendő: »márczius hava 15-ik napját,« (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) továbbá a »minden időkre« helyett teendő »minden időre«, végül az 1. §. szövegé­hez csatolandó: »E nemzeti ünnepet az állam összes egyházi, polgári és katonai hatóságai kö­telesek megtartani, az ünneplés módját az ország kormánya, az összes egyházak hazai legfőbb hatóságaival egyetértőleg állapítja meg.« (He­lyeslés a szélső baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom