Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-260
260. országos ülés 1898. m&rczius 12-én, szombaton. 57 lását és az ehhez csatolt felirati javaslatot. Méltóztatnak ezt elfogadni? (Helyeslés.) E szerint kimondhatom, hogy a hétfői napirend meg van állapítva. Most pedig kérem Mócsy Antal képviselő urat, szíveskedjék válaszát előadni. Mócsy Antal: T. ház! Én utána néztem annak, vájjon a miniszter úrnak interpellácziómra adott válaszát tudomásul vehetem-e? Fölmentem a gyorsirodáb*;, hogy ott a beszédet elolvassam, azonbnn nem volt még készen, és abban állapodtunk meg, hogy mihelyt készen lesz. le fogják hozni. Mindezideig azonban nem készült el, illetve csak most értesültem, hogy épen most késztí t el. Vájjon válaszolhatok-e én most a miniszter úr beszédére? Én ugyan gyanítom, hogy mii válaszolt a miniszter úr a törvények alapján; de ez csak gyanítás, s így megtörténhetik, hogy adandó válaszomban kitérnék felesleges dolgokra, esetleg olyanokra meg nem, a melyekre pedig ki kellene térnem, tekintettel arra, a mit a miniszter úr mondott. Én tehát arra kérném a t. házat, hogy tekintettel arra, hogy már úgyis 2 óra van, hogy akár hétfőn, akár szerdán mondhassam el válaszomat. (Ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Én jobb szeretném, ha a képviselő úr ma mondaná el válaszát, (Helyeslés a jobboldalon.) sőt a mennyiben kívánja, hogy az elmondott beszéd iránt magát tájékozhassa, azt is megtehetem, hogy az ülést pár perczre felfüggeszthetem. (Ellenmondások a jobboldalon.) Különben ez nem az én határozatomtól függ; én csak nézetemet nyilvánítom. Azt azonban kijelentem, hogy ha a képviselő úr más napra kívánja halasztatni válaszát, akkor azt más napra, mint szerdára, nem kérheti, mert ez az interpellácziós nap. (Folytonos zaj.) Mócsy Antal: T. ház! A dolog nagyon is fontos, mert ezer és ezer szegény polgártársunknak sorsáról van szó. Ezt komolyan kell megbeszélni, és épen ezért kérem, hogy válaszomat szerdán mondhassam el. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem! Ma!) Elnök: T. ház! Én azt hiszem, hogy mindnyájunknak érdeke, hogy ez a dolog befejeztessék, és ha nincsen komoly ellenvetés ez ellen, tegyünk eleget a t. képviselő úr kívánságának, s hagyjuk válaszát szerdára. (Felkiáltások a jobboldalon : Nem! Folytonos, nagy zaj.) T. ház! Én csak a ház határozatától tehetem függővé a t. képviselő úr kívánságának teljesítését. A ház hangulatából pedig azt látom, hogy azt kívánja, hogy a képviselő út ma adja meg azon választ. Minthogy a ház teljesítette a képviselő úrnak azt a meglehetősen szokatlan kívánságát, hogy az interpelláczióra megszakítással adhassa meg a választ, méltányos, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIV. KÖTET. most a képviselő úr is eleget tegyen a ház kívánságának s válaszát most adja meg. (Helyeslés a jobboldalon. Folytonos zaj. Felkiáltások: Ne vegye tudomásul! Zaj. Halljuk! Halljuk !) Mócsy Antal: T. ház! Úgy hallom, hogy azt tanácsolják, hogy ne vegyem tudomásul a választ. Ha ez a kérdés nem volna oly igenigea komoly, nem is interpelláltam volna e tárgyban. De azt méltóztatik belátni, hogy én a mai helyzetnek oka nem vagyok; én egyáltalán nem tehetek arról, hogy az ügyek így %jló'dtek. (Felkiáltások a jobboldalon: Feleljen az interpelláczióra ! Zaj. Felkiáltás a szélső baloldalon; De ha nem hallotta! Derültség. Halljuk! Halljuk! jobbfél'ól.) Hát, ha a t. többség helyesnek látja azt, hogy egy nem hallott beszédre az interpelláló válaszoljon én válaszolok. (Felkiáltások a jobboldalon. Válaszoljon!) Mondtam, hogy gyanítom, — de persze csak gyaníthatom, — hogy a fennálló törvények alapján a miniszter úr mit válaszolhatott. Mert mielőtt interpellácziómat megtettem volna, kötelességemnek tartottam az arra vonatkozó törvényeket áttanulmányozni. A t. miniszter úr felolvasta az 1883 : XXV. törvényczikk 10. §-át . . . (Felkiáltások a jobboldalon: Hát hiszen tudja! Derültség.) . . . Hát hallottam, hogy felolvasta , . . (Felkiáltások a jobboldalon: Hát mégis hallotta! Derültség. Zaj.) Tudom, hogy mi van benne, hiszen olvastam a törvényt! Azon szakasz szerint az igazságügyminiszter úr, hogyha valamely törvényhatóságnak közigazgatási bizottsága kéri, hogy bizonyos vidékeken, a hol az uzsora elharapódzása következtében a pauperizmus kezd általánossá válni, akkor a miniszter rendelje eh*ott az uzsorának hivatalból való üldözését. Gondolom, hogy ezen az alapon nyugodott a t. minisz ter úr válasza és azt mondhatta, hogy igenis ezen szakasz alapján a t. belügyminiszter úrral egyetértőleg intézkedett. Hiszen az újságokból tudjuk, én is tudom, hogy valóban történtek intézkedések, a mennyiben egyes törvényhatóságok közigazgatási bizottságai csakugyan azon kéréssel fordultak a t. miniszter úrhoz, hogy tekintettel az elharapódzó nagy gabonauzsorára, annak hivatalból való üldözését rendelje el. Erről, mondom, azelőtt is a lapok útján bírtam tudomással, gondolom, hogy a t. miniszter úr ezt válaszolta interpellácziómra, hogy elrendelte tehát az illető területeken a gabonauzsoráuak, illetőleg az uzsorának hivatalból való üldözését. T. ház! Én e tekintetben figyelemmel kisértem a hírlapi közléseket és azon tapasztalatra jutottam, hogy ebben a kérdésben az egyes bíróságok egészen külöubözőleg járnak el, egyes bíróságok uzsorát látnak ott, a hol más bíróságok nem látnak uzsorát, és hogy különösen az alsó bíróságok igen sok esetben uzsorát álla8