Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-260

58 260. országos ülés 1898. márczius 12-én, szombaton. pítanak meg ott, a hol felsőbb bíróságok azt nem látják fenforogni. A dolog, t. ház, olyanformán áll, hogy azon műveletek által, a melyek a gabonauzsora név alatt ismeretesek, igenis bizonyos körülmények között követtetik el olyan cselekmény, a mely beleütközik az 1883. évi XXV. törvényczikkbe, a mely az uzsoráról szól. A legtöbb esetben azonban igenis ama kötések a kereskedelmi törvénynek gondolom 352 — 353 és az utána következő szakaszainak rendelkezései alá esnek. Minden a körülményektől függ, hogy milyen esetben tekintendő az a cselekvény kereskedelmi ügyletnek, gabonavételnek vagy pedig mikor forog fenn elővétel leple alá burkolt uzsora, a mely aztán már az uzsora ismérveit ia magában foglalja. T. ház! Éti belátom azt, hogy egy értelmes, intelligens ember, a ki talán még nincs is megszorulva, eladja akármilyen olcsón a gabonáját, abban nincsen semmi uzsora, és hogy igen sok esetben azok a gabonaspekulánsok jóhiszemüleg meg is vették a gabonát és mihelyt a gabona 1—2 forinttal emelkedett, tovább adták, megelégedvén azon nyereséggél. Én az ilyen kötésekben vagy vételekben magam sem látok uzsorát. Azonban kis gazdákról van szó, a kiknél hiányzik a belátás, a tudás, még a legtöbb esetben meg van náluk a rászolúltság, tudatlanság és könnyelműség, a mit a spekulánsok kihasználnak, a mely esetben azután az uzsora vétsége tényleg fennáll. . Hogyan történik, t. ház, illetőleg hogyan történt különösen a múlt évben, tél utolján, tavaszkor a gabona-eladás? Én igen sok ily gabona eladási kötésbe betekintvén, azt láttam, hogy 4 forint, 50 kr. — 5 forintért szedegették össze a gabona métermázsáját. Hát azon esetben, hogy ha azon a vidéken a napi ár 4 forint 50 krajczár, illetőleg 5 forint volt, a mikor azon kötés köttetett, akkor ez kereskedelmi kötés volt. Nincsen benne uzsora, mert ha később a gabonaára felment, az a kereskedő szerencséje volt. A múlt év tél utóján vagy tavaszon azonban az ország egy vidékén sem volt a búza métermázsája 6 forinton alul, de azért 4—5 forintot fogadtak el a szegény kisgazdák, mert meg voltak szorulva. A kereskedő tehát, a mikor annak a szegény embernek szorúltságát kihasználva, 6 forintot érő búzájáért 4 forint 50 krajczárért vagy 5 forintot fizetett, uzsorát követett el, 20—30°/o erejéig. Itt van az uzsora, mert a kereskedő nem adja meg a napi árt, és épen azért az nem is lehet kereskedelmi ügyletről szó. A törvény szerint minden ilyen esetben megállapítható az uzsora vétsége, bár elővételi szerződés egy kereskedelmi ügylet leple alatt követik el azt. Azért kértem a t. miniszter urat, bocsásson ki az egész ország területére vonatkozó rendeletet, hogy az ország egész területén hivatalból üldözzék az uzsorát; mert az egész ország területén uzsoráskodtak ily módon az üzérek. Olvastam, hogy daczára a múlt esztendei rossz termésnek és daczára annak, hogy a múlt évben Magyarország csak félannyi búzát szállított a külföldre, mint más években . . . (Zaj. Elnök csenget.) Asbóth János: Az nekik mindegy! Mócsy Antal: . • . az országba mégis körülbelül ugyanannyi pénz folyt be búzáért, miat más években, mert a gabona ára még egyszer akkora volt. Csakhogy ki vette hasznát ennek a pénznek ? Ha a pénz a termelő zsebébe folyt volna, akkor a t. kormánynak nem kellene most milliókra menő adóelengedésekben részesíteni a földműveseket és nem kellene őket tetemes költséggel az éhínségtől megmentenie. Tehát daczára annak, hogy az ország, mint ilyen, a búza árából nem vett be kevesebbet, mint máskor, a termelők ínséggel küzdenek, mert a hasznot azok vágták zsebre, a kik nem termelnek, ha^iem a jellemeztem módon, kereskedelmi ügylet leplével takart uzsorával szedték el a munkás szájából véres verejtékének eredményét. De maga az ország is károsodott, mert a mint említettem félannyi gabonát szállítottak ki, tehát félannyi bevétele volt a vasútnak. Az általános szükségből tehát úgy az országnak, mint a termelőknek káruk volt, egyedül a szélhámos szédelgők, a törvény leple alatt ál-úton msoráskodók látták annak hasznát. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) De még valamit akarok mondani. Asbóth János: Kívánták, hogy most beszéljen, hallgassák meg! Mócsy Antal: Egy, a liberális merkantilista érdekeket szolgáló lap ezt a kérdést igen hosszasan és behatóan tárgyalta a maga szempontjából. Okoskodása természetesen oda ment ki, hogy ezen adás-vételek mind kereskedelmi ügyek; azokban uzsora nincs; és jó tanácsot ad a kormánynak, hogy mivel a törvények védik a merkantilistákat, uzsora esete itt fenn nem foroghat, a népen meg mégis segíteni kell, a kormány állítson gazdasági szövetkezeti pénztárakat, melyekből a gazdálkodók a szükséghez képest azonnal pénzt kaphassanak, mert a paraszt úgy sem bir befizetni. Maga a merkantilista sajtó elismeri tehát, hogy Magyarországon annak, a ki dolgozik, a ki fárad, nincs pénze. Kiknek van pénzük? Azoknak, a kik a szegény termelő véres verejtékén uzsoráskodnak és ezen uzsorából Budapesten palota mellé palotát emelnek, milliót millió mellé raknak. Belátom, hogy a t. miniszter úr a fennálló I körülmények mellett más választ nem adhatott; nem is ő a hibás, sőt elismerem, hogy úgy ő, mint a belügyminiszter úr igyekeztek saját hatáskörükben a szegény, megszorult népen