Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-260
260. országos illés 1898. márczius 12-én, szombaton. 39 hiszem, minden magyar óhajtaná. (Mozgás a jobboldalon.) Mi lesz tehát következménye e törvényjavaslatnak, ha ezt így iktatjuk törvénybe, a mint vau? A hódolatot bemutatjuk a koronának, de a nemzet nagyobbik része a jövőben két ünnepet fog ülni: egyet, mintegy tüntetésképen, márczius 15-én, és egyet — hivatalosan — április 11-én. Hentaller Lajos: Osztrák-magyar ünnep lesz! (Mozgás.) Rohonczy Gedeon: Már most én ennek hátrányát elsősorban nemzetgazdasági szempontból fogom elbírálni. Vájjon üdvös-e az egy országra, ha két új ünnepet alkot magának és két ünnepnapon nem fog dolgozni sem a kereskedő, sem az iparos, sem a földmunkás, az, egyik napon meggyőződése folytán tartván az ünnepet, a másikon azért, mert törvénybe iktatták és kimondatott, hogy ez nemzeti ünnep, a melyen dolgoznod nem szabad. Más alkalmakkor egy más törvényjavaslat tárgyalásánál talán nem is lehetne felemlíteni azt, a mi most könnyebben, alkalomszerűen hozható fel. (Halljuk! Halljuk!) A magyar nemzetnek megvolt mindenkor a hazafisága, megvolt feltétlen lojalitása is, főleg ma szeretett uralkodójával szemben, de gyakran bizonyos fokig talán mégis ártalmára vált, hogy túlságosan is vezettette magát a hazafisági fcszméktől és e?mek folytán nem foglalkozott kellően a nagyon is fontos közgazdasági kérdésekkel. A vallások belső dogmáiba nem avatkozhatik az állam, mert valamint egy nemzet sem tűri el, hogy a vallás beleavatkozzék a nemzetiségi kérdésekbe: úgy egy felekezet sem tűri el, hogy az állam avatkozzék a vallás kérdéseibe, és ez helyes is De azért legyen szabad a következőket felemlítenem. A keresztény vallásnak ma már bizonyos hátrányos oldalai vannak. (Halljuk! Halljuk! a szélső balold*,Ion.) Nem magában a vallásban, hanem annak — hogy úgy mondjam — czafrangjaiban. (Mozgás.) Az ünnepekről akarok szólni. Nézzük csak az óriási nagy nemzeteket, Kinát, Judiát, szóval azon országokat, a hol főleg a budhaista, vagy a mahömedán vallás uralkodik, a melyek magukkal hozták azt, hogy sokkal több napot ünnepelnek az esztendőben, mint más vallásúak, s mindjárt rájövünk, hogy nemzetgazdasági szempontból miképen állunk az ünnepek kérdésével. Vagy vegyük a katholikus vallással szemben az ó-hitű vallásúakat; például nézzük a görög nem egyesűit vallásúakat. Ezeknek, ha jól tudom, tíz, vagy húsz nappal több ünnepnapjuk van egy évben, mint a katholikusoknak, s milyen hátrányos ez rájuk nézve közgazdasági szempontból, majd rájövök. Nem tűnik-e fel, hogy az a nagy Oroszország-, habár nagyobb, mint egész Európa s óriási az ereje, és népessége mégis visszamaradt szemben az európai államokkal, úgy a hódítás, de főleg vagyonosodás finaneziális szempontokból. Ezzel szemben nézzük meg az előretörő hódító gazdag államokat: Angliát vagy az Egyesült-Államokat. Az angolok megülik a vasárnapot; szigora törvény van, hogy azokat meg is tartsák és pihenőre használja fel a munkásnép, szóval az egész munkás-nemzet. Összesen azonban csak öt ünnepnapot ül meg, beleszámítva nagy nemzeti ünnepüket is. Ez az anglikán vallás, a mely részben protestáns, részben katholikus. Az amerikai vallás, a mely szintén anglikán ép úgy megtartja ezt, mint az angol. S vájjon az angolok szellemi felsőbbségének érdeme-e az, hogy majdnem az egész művelt világot meghódítják a kereskedelmükkel, iparukkal, s a visszamaradt ázsiai államokat haderőikkel? Nem, egyszerű matematikával igazolható, hogy részben miért gyarapszik, gazdagodik az oly nemzet, a melynek kevesebb az ünnepnapja, szemben azokkal, a melyek többet ünnepelnek, és ennek folytán többet henyélnek. Ne méltóztassék a t. háznak rossz néven venni, ha talán kissé hosszasabban terjeszkedem ki e kérdésre, (Halljuk! Halljuk!) de én, amint a végén meg fogják látni, meg akarom győzni az urakat. Vegyük példának a zsidó vallást, a neológot és az ortodoxot. Van két üzletember. Boltot nyit mind a kettő egymás mellett. Az az ortodox zsidó, vallásából kifolyólag, legalább húsz nappal többet ünnepel egy esztendőben, mint a neológ. Az az ortodox kereskedő tehát húsz nappal kevesebbet dolgozik és keres. E napokon üzletét nem vezeti és az nem is jövedelmez neki. Tegyük fel, hogy csak tíz forint a tiszta haszon egy nap. A neológ tehát 200 forinttal többet vesz be egy évben, mint a másik. Tessék annak a kamatját is számítani, de nem máról holnapra, vagy egy-két éven keresztül, hanem egy évszázadon át. Hová fejlődik az a neológ, szemben az ortodoxxal. Amaz meggazdagodik, a másik megélhet ugyan addig, a meddig, de visszamarad, s a végén pár század múlva el kell hogy veszszen. De most egy másik példával fogok szolgálni. Én TöröKbecse képviselője vagyok. Választókerületemnek körülbelül 8 /io része szerb ajkú polgár, a kik a görögkeleti valláshoz tartoznak. Jön az aratás, aratás után a hordás. Ha a hordási időben aratás után két héttel végigmegyünk az én kerületemben az országúton, azt látjuk, hogy egyes táblákról a keresztek be vannak hordva, de sőt már el is csépelve, másokon künn van még az egész termés: ázik, penészedik, rothad. S jót állok, hogy egyet se tévesztek a megjelölésnél, hogy az a tábla,
