Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-260

40 260. országos ülés 1898. márczius 12-én, szombaton. a melyen nincs már kereszt, magyar katholikus emberé, az pedig, a melyen még künn van, görög keleti szerbé. S miért? Mert e vallásnak az a szerencsétlensége, mely kihat e vallás követőire, hogy épen nyáron, a legnagyobb munkaidőben 8—ÍO-zel több ünuepjük van, mint a katholikusoknak. Ezért a délvidéken, a hol katholikusok és görög keleti vallásúak élnek, egyforma szorgalom mellett is ez utóbbiak nemzetgazdasági szempontból hátrányban vannak és tényleg pusztulnak. Nem akarok erről tovább is szólni. Csak jelezni akartam, hngy azáltal, hogy mi most egy új ünnepnapot kreálunk, viszont a nemzet nagyrésze ragaszkodván márczius 15-éhez, két ünnepnapunk lesz, a mikor nem dolgozik a munkás, az iparos s a kereskedő. Hogy ez nemzet gazdasági szempontból mily káros az országra, kiszámíthatja mindenki a mathematika és statisztika alapján. Rátérek most a második okra, a mely miatt most felszólalok. Nem tudom, van-e a t. háznak a következőkről tudomása. Mit tapasztalunk itt Budapesten, 1860-tól fogva, márczius 15-én? Mi itt Budapesten tényleg megüljük a 48-iki törvények alkotását. De e mellett nemcsak egészen ezt ünnepeljük itt sem, mert ez az ünnep össze van forrva a pesti polgárok kebelében is. A 48-iki szabadságnak itt Budapestéi! történt megnyilatkozása és kivívásával, s azon kivül áthatja a budapesti ifjúságot és polgárokat még egy emlék és kegyelet, melylyel tartoznak a 48 iki szabadságharczban küzdők és elesetteknek, de sőt tovább megyek, a magyar ifjúság 18G0-ban, midőn márczius 15-én a szabadság mellett tüntetett annak folytán, hogy egy fiatal társukat e tüntetés alkalmával agyonlőtték, ez iránt való kegyeletüket is lerótták márczius 15-én, és ez alapította meg Pesten főleg márczius 15-ének megünneplését. De viszont ezzel azt hiszik, t. képviselőtársaim, hogy odakünn a vidéken márczius 15-én kizárólag a szabadságot ünneplik meg, értem nem a legmagasabb iutelligenczia fokán álló magyar polgárságot? Annak talán ma már tudomása sincs, hogy 1860-ban Forinyákot agyonlőtték. Én állíthatom, hogy több, mint 9

/io része a magyar nemzetnek a kegyelet adóját rójja le márczius 15-én az 1848-ban elesett szabadságharczosok emlékének. Kérem, hiszen márczius 15-én a vidéken mindenütt requiemeket tartanak, s megkoszorúzzák a szobrokat s ha ez nincs, ki mennek a temetőbe. De a szabadságért is lelkesül odakünn a magyarság és azt hiszem, az országban mindenki, de azért ott, hol a nemzet hőseinek szobrai vannak e szobroknál, itt Budapesten a Petőfi-szobornál, minálunk a temetőben rójják le a kegyeletet, és ez igazolja állításomat. Ezeknek előre bocsátása után mi lehet az én czélom, hogy kiterjeszkedtem az előbb mondottakra ? Szükségesnek tartottam ugyanis, hogy jelezzem márczius 15-ének a vidéken átérzett és elfogott értelmét. Ezt azért tettem, mert bennem még mindig él egy kis remény arra nézve, hogy talán találhatunk egy módot, (Halljuk! Halljuk!) lehet, hogy nem valósítható meg, de lehet, hogy elfogadja az igen tisztelt kormány is. Czélja ugyanis az igen tisztelt kormánynak és kormánypártnak e törvényjavaslat törvénynyé emelése által az lehet, hogy a nemzet az egész összességében és hazafiúi meggyőződésből ünnepeljen e napon és hogy a korona is e magasztos nemzeti ünnepen nemzetével együtt részt vehessen. A véletlenség, lehet, hogy az isteni gondviselés folytán ápril 11 e, húsvét hétfőjére esik (Halljuk!) Magyarország Szent István birodalma, Magyarország egy keresztény állani, a mennyiben itt a más vallásúak, — vegyük például a zsidóságot — annyira asszimilálódtak már, hogy hivatkozhatom arra, hogy a karácsony estét épúgy megünneplik, mint mi keresztények; ez eszme ellen tehát ők sem tehetnének és tennének kifogást. Ugyanis nékem az volna a nézetem, hogy az 50 éves szabadság évfordulóját ez évben április 11-én ünnepeljük meg, a mennyiben pedig az isteni gondviselésből e nap az idén ép húsvét hétfőre esik, mondatnék ki a törvényben, hogy ezentúl és a jövőben nem ápril 11-ikét, hanem húsvét hétfőjét ünnepli, szabadságának és kegyeletének emlékéül, szóval a nemzeti ünnep húsvét hétfőjén fog mindenkor megtartatni. Engem benső hazafiságtol vezérelt érzésem indított arra, hogy ma ily irányban felszólaljak. Indítványt nem teszek. De méltóztassanak e kérdéshez esetleg hozzászólani, tülán megoldhatjuk e kérdést ilyenformán békés, hazafias és testvéries úton úgy az egész nemzet, mint a korona együttes érdekében. (Helyeslés a középen.) Elnök í Szólásra senki sincsen feljegyezve. Győry Elek: (SZÓM akar). Elnök: Általánosságban kivan a t. képviselő úr a tárgyhoz szólani? Győry Elek: Igen. Elnök: Ha kivan még valaki általánosságban szólani a javaslathoz, akkor úgy vélem, a vita folytatását elhalaszthatjuk. (Félkiálltások jobbfelől: Halljuk!) Győry Elek : T. képviselőház! Tekintettel arra, hogy a t. ház 12 órakor a kérvények tárgyalására akar áttérni, csak igen rövid nyilatkozat megtételére kérem a t. ház szíves türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Nem voltam jelen és nem is olvashattam még el Szivák Imre t. képviselő úr azon kijelentéseit, melyek az igazságügyi bizottságban történtekre vonatkoztak. De azt hiszem, nem érte-