Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-271

310 271. országos ülés 1898. márczius 28-án, hétfőn. szabadon rendelkezhetnek és a házközösségi köteléket felbonthatják. Az örökös hatósági gyámkodások azonban a határőrvidéki lakosságnál bizonyos fatalizmust, a sorsban való megnyugvást teremtettek meg. A lakosság a/, új helyzetbe csak nagyon nehezen tudta magát beleélni, a nyert jogszabadságokat saját előnyére felhasználni nem tudta, és így csak kivételesen fordultak elő esetek, a melyekben az illetők a házközösségi kötelék felbontása és a nagyon felosztása iránt a lépéseket folyamatba tették. Ez a körülmény indította a törvényhozást és a kormányt a házközösségi intézmény megszüntetéséről szóló 1885 : XXV. törvényczikk inegalko tására, a mely törvény életbelépése óta nagyobb számban történnek ugyan a házközösségi kötelék alóli felszabadítások. Az eljáráshoz a gazdasági élet fellendüléséhez kötött remények azonban nem valósultak meg. A czél ugyan az volt, hogy a határőrvidéki házközösségi birtok a megkötöttség alól felszabaduljon, s ennek folytán a gazdasági élet fellendüljön. De a valóságban a törvény végrehajtása után is a házközösségi birtok legnagyobb része kötött birtok maradt. Előidézte ezt az 1886 : XXIV. törvényczikk 23. és 28. §-ainak az a rendelkezése, hogy (olvassi): »A házközöáségi ingatlan vagyonból az életben lévő atyának és önálló családdal nem biró gyermekeinek, mint házközösségi tagoknak járó jutalék, az atya tulajdonába adandó ugyan át, de azzal a telekkönyvileg biztosítandó megszorítással, hogy a vagyon feletti, halálesetre való rendelkezés kizárásával a törvényes örökösödési jog a telekkönyvbe bejegyzett, valamint a netán később nemzendő gyermekeket illesse meg.« A törvénynek ez az intézkedése és az annak alapján megtörtént telekkönyvi bejegyzés csekély kivételekkel jóformán az egész határőrvidéki lakosságot gyámság alá helyezi, a mennyiben az ilyen birtok tulajdonosa még a körülmények által igazolt esetekben sem vehet fel kölesönt gyámhatósági jóváhagyás nélkül, mert azon esetekben, ha kiskorú gyermekei nincsenek, kénytelen a születendő gyermekek nevében a gyámhatósági jóváhagyást a legkisebb rendelkezéshez kikérni. (Mosgás és taj. Elnök csönget.) H°í?y ily körülmények közt a birtokos reális hitele semmivel volt egyenlő, az igen természetes, de annál több alkalom nyílott arra, hogy ott azon a területen az uzsora üsse fel a fejét, mert ha az illető birtokos nem talált egészséges hitelre, mindig akadt uzsorás, a ki a helyzetet felhasználva kölcsönt adott, természetesen a legsúlyosabb feltételek, a legmagasabb kamatláb mellett. (Úgy van! Úgy van! jóbbfélSl.) Hogy pedig követelését biztosíts;), rögtön végrehajtási zárlatot vezetett az ingatlan jövedelmeire, amely jövedelmek azután reá mentek annyira a zárlati és egyéb végrehajtási költségekkel s a magas kamatlábbal, úgy, hogy a tőketörlesztésre alig maradt valami. (Helyeslés jobb fdől.) Ez az eset ismétlődött a jövő gazdasági évben és nem ritka eset, hogy egy 15—20 holdas gazda kénytelen egész családjával szolgálatba menni s a gazdaságát abban hagyni. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ezeknek a bajoknak az orvoslását az ottani vidéki lakosság s az illetékes törvényhatóságok számtalanszor sürgették úgy a képviselőháznál, mint az igazságügyi kormánynál is, és a t. háznak több izben volt alkalma ilyen kérvényekkel foglalkozni. Én részemről melegen üdvözlöm az igazságügyi kormányt, hogy az 1885. évi XXIV. törvényczikk 25. és 26. §-aiban megállapított megszorítás megszüntetését a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal czélba vette, ezen lépésével a határőrvidék jogterületét egy lépéssel közelebb hozta a magyar jogterülethez. (Igaz! Úgy van! jobbfdöl.) Nekem nincsenek aggályaim az iránt, hogy a törvényjavaslatban tervezett intézkedésekkel a határőrvidéki ingatlanoknak a megkötöttség utolsó maradványai alól való felszabadításával a szerzett magánjogok netalán sértetnének. Mert hiszen ha arról van szó, hogy a megkötöttség bizonyos helyzetében lévő ingatlan a jövő örökösödés útján, vagy más czímen megtámadható igények által sértetnék a ezélba vett intézkedésekkel, úgy ez nem ma történnék meg először. Megtörtént az az 1885 : XXIV. törvényczikk megalkotásakor, a melynek 25. és 28. §-ai ezeket az igényeket csakis egy nemzedékre tartja fenn és ezeket a megszorításokat a jelen javaslat sem szünteti meg egészen, a mennyiben a javaslatnak 1. és 2. §-a az ilyen megszorításokat az olyan helyeken, a hol a körülmények által igazolt, továbbra is fentartja. Ez pedig nem jelent egyebet, mint az ősiség egy nemének egy nemzedéken át való fentartását. Már pedig az ősiségét honi törvényeink régóta megszüntették s a magyar jogrendszerbe mai nap már nem is illik bele. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) A törvényjavaslat alaki rendelkezése szerint a közösség megszüntetése iránti eljárás a telekkönyvi bejegyzés kivételével, — a mi szintén közigazgatási hatóság határozata alapján történik — tisztán közigazgatási útra van utalva. Az eljárást első fokban külön e czélra rendelt házközösségi főszolgabírók hajtják végre, másodfokban pedig külön e czélra kinevezett előadó előadása alapján a közigazgatási bizottság, harmadfokban pedig a másodfokú határozat elleni panasz esetében a közigazgatási bíróság. Ezeket az első- és másodfokú hatóságokat és illetőleg