Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-271

271. országos ülés 1898. m&rczlns 28-&n, hétfőn. 309 Kivan valaki általánosságban szólam a törvényjavaslathoz? (Nem!) Ennélfogva kijelentem, hogy a ház a törvényjavaslatot elfogadja a bizottság szövegezésében. Következik a részletes tárgyalás. Molnár Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét és 1—3. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezek szerint a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, harmadszori olvasása a holnapi napirendre kittízetik. Következik az 1881 : LIX. törvényczikk 3. §-ának módosításáról az igazságügyi miniszter törvényjavaslata az igazságügyi bizottság jelentésével (írom. 329, 358). Az előadó úr nem kivan szólani. Kivan valaki általánosságban hozzászólani? Szólani senkisem kivánván, kimondom, hogy a ház a törvén} javaslatot a bizottság szö végezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Molnár Antal jegyző (olvassa a czímet és az 1—6. § kat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: E szerint a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, harmadszori olvasása a holnapi napirendre tíízetik ki. Következik a polgárosított magyar határőrvidéken fennálló házközösségi intézménynek megszüntetéséről szóló 1885 :XXIV. törvényczikk uémely rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában az igazságügyi miniszter törvényjavaslata és ezzel kapcsolatban az igazságügyi bizottság jelentése (írom. 343, 357). Az előadó úr nem kíván szólni. Molnár Antal jegyző: Belitska Béni! Belitska Béni előadó: T. ház! Talán nem végzek felesleges munkát, ha a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban komtemplált törvényhozási intézkedések megvilágítása szempontjából a volt katonai határőrvidék gazdasági, valamint jog- és birtokviszonyainak fejlődési történetéi; néhány szóval a t. házzal megismertetni megkísérlem. (Halljuk! Halljuk!) Tehetem ezt már azért, is mert ezen a területen születtem és első tanulmányaimat is még a katonai uralom alatt, bizonyos tekintetben katonailag szervezett középtanodában végeztem, a határőrvidék polgárosítása után pedig, mint megyei, tisztviselő azon a területen több ízben hivatalosan működtem, egy határőrvidéki házközösségi birtoknak ma is tulajdonosa vagyok, tehát bő alkalmam volt az ottani viszonyokat szemlélhetni és azok mibenlétéről mint érdekelt is meggyőződést szerezhetni. A volt katonai határőrvidék annak létesítése óta egészen az 1850. évig katonai hűbéres viszony alatt állott; lakosságának férfitagjai kivétel nélkül katonai halárőri szolgálatokat teljesítettek a török határ mentén; de a mellett hasonlóan a rendes sorkatonasághoz, íegtöbbnyire az olasz tartományokban helyőrségi szolgálatokat is teljesítettek, háború esetén pedig a rendes sorhadkatonaság soraiban harczoltak. Ezeknek a katonai szolgálatoknak jutalmául az 1850-ik május hó 7-én kiadott határőrvidéki alaptörvény egy úgynevezett Grenz- und Grundgesetz, a hűbéres viszonyt a határőrvidéken rnegdzüntette és annak 11. §-ában kimondatott, hogy a határőrvidéki lakosság birtokában levő összes földbirtok a házközösségnek tulajdonú! adatik át a határőrszolgálatoknak teljesítése ellenében, a melyeket a katonaköteles és katonaszolgálatra kötelezett férfitagok azontúl is nyolcz napról nyolcz napra felváltva a török határ mentén teljesítettek, a házközösségek pedig élelmezésükről voltak kénytelenek gondoskodás és részükre az élelmet a török határra is szállítani. A házközösségeknek ezen törvény alapján való birtoklása azonban bizonyos korlátok közé lett szorítva, a mennyiben ez telekkönyve/ve lett ugyan, de nem mint az egyesek, hanem mint a házközösségeknek tulajdona. A földbirtoklás egyáltalában az egész határőrvidéken a határőri minőséghez volt kötve, úgy, hogy az egész határőrvidéken egyáltalán más ember birtokot nem szerezhetett, mint határőr. Ha egy ily határőri házközösségi birtok öröklésképen vagy aiás czímen oly egyénnek jutott birtokába, a ki határőri minősítéssel nem birt, az kénytelen volt azt a birtokot bizonyos határidő alatt egy határőrnek eladni. A birtok továbbá csakis értékének egy harmadrésze erejéig volt, és addig is csak hatósági engedélylyel, megterhelhető. Az alaptörvénynek ezen és számos más intézkedései az egyéni szabadságra és a tulajdon feletti jogokra Magyarországon és az osztrák tartományokban érvényben levő törvényektől minden tekintetben eltértek és a házközösségekben a hitbizományoknak egy bizonyos patriarchális nemét teremtették meg. A házközösségi ingatlanoknak ezt a megkötöttségét az 1871. június 8-án kiadott törvény némileg megszüntette, a mennyiban az ingatlan javak szerzésének jogában fennálló korlátozásokat megszüntette, a törzsvagyon minimumát hat holdban állapította meg, és megengedte azt, hogy a viszonyok által indokolt esetekben hatósági engedélylyel ez is meg legyen terhelhető, végrehajtás útján eladható és ha örökösödés útján vagy más czímen más egyénnek jutott birtokába, az az egyén a felett egészeit szabadon rendelkezhetett. Végre az 1872. év június 9-én kelt később honi törvénytárunkba is, mint 1873 : XXVII. törvényczikk beiktatott törvénynyel polgárosítva lett az egész Határőrvidék és megadatott a házközösségeknek az a jog, hogy vagyonuk felett