Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-270

298 270. országos ülés 1898. niárczing 26-éii, szombaton. politikai, sem erkölcsi belértéke nincs. (Úgy van! balfélől.) T. képviselőház! Mi nem ijedünk meg attól az akasztófától, a mit a t. miniszterelnök úr a néppárt részére felállított. Mi harezba viszszük hazafiságunkat, hitünk, szivünknek, lelkünknek egész melegét egyenlőtlen fegyverekkel küzdött küzdelemben önök elnyomhatnak bennünket, de legyőzni nem fognak soha. Erős hitem és meggyőződésem, hogy a t. miniszterelnök úr zsarnok uralma véget fog érni, nem lehetetlen, hogy Brutuszok fogják politikájának a kegyelmi döfést megadni . . . Elnök: (csenget): Kérem . . . Buzáth Ferencz: Be akartam épen fejezni. Elnök: Ha ezen szavaknak van értelme, akkor ezért kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani. (Zajos derültség. Ellentmondások balfeltíl: Nem lehet!) Buzáth Ferencz: T. képviselőház! A vigasztalan helyzetből lesz még kibontakozás, hiszem és remélem, hogy hazámra szebb, jobb és boldogabb napok is fognak következni. A költségvetési javaslatot nem fogadom el. (IIely estés balfélől.) Elnök: Az idő előrehaladván, következnének már most az interpelláeziók, de minthogy Pichler Győző képviselő úr. személyében támadtatott meg, nem akartam a szót tőle elvonni, így tehát beszéde után fogok szünetet elrendelni és akkor áttér a ház az interpellácziókra. (Általános helyeslés) Pichler Győző: T. ház! Az appropriaczionális törvényjavaslat általános tárgyalása alkalmával elmpndott beszédem óta, mely egyrészt a leghevesebb támadásokat tartalmazta a kormány ellen, másrészt igenis egyenesen a néppárt igen t. elnöke, Molnár János apát úrnak e házban elhangzott beszéde ellen irányúit, én a legkülönbözőbb és a legkülönbféleképen magyarázott gyanúsításoknak voltam és vagyok kitéve. E gyanúsítások alakot öltöttek és testté váltak itt Buzáth Ferencz képviselő úr imént elhangzott beszédjében. T. ház! Teljesen osztom Buzáth Ferencz képviselő úr ama nézetét, hogy a mikor a kormánynyai szemben a bizalomról vagy a bizalmatlanságról van szó és innen az ellenzékről szót kérek, akkor igenis rendes körülmények közt egyedüli és kizárólagos kötelezettségem mint ellenzéki férfiúnak szembeszállani a kormánynyal és úgy iránta, mint pártja iránt bizalmatlanságomat kifejeznem. Azonban a jelen appropriaczionális vita nem a rendes menetű appropriaczionalis vita volt, mert egy magas színvonalon tartott pénzügyi vitán kivtíl annak folyamán két eszmeáramlat találkozott és harezot vívott egymással. Az egyik eszmeáramlat a liberalizmust hirdette, de mi azt elítéljük, mert álliberalizmusnak, továbbá az igazi liberalizmus meghamisításának tartjuk; a másik áramlat szemben áll azzal, de nem az álliberálizmus bűneit ostorozza a néppárt, hanem egy új eszme áramlatot állít fel, a melyet megnevez és jellemez ez a szó : reakezió. Ennek az eszmeáramlatnak a tételei, legjobb meggyőződésem szerint egyenesen összeütköznek azzal az alapelvvel, a mely engem a függetlenségi és 48-as párthoz csatolt, a melyért tagja vagyok a függetlenségi és 48-as pártnak; ez az alapelv: a teljes szabadság és a szabad haladás előre mindenek felett. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt ismerem én pártom alapelvéül és a mikor ezzel az álliberalizmussal szemben, a mely bennünket leszorított, úgy, hogy a választás után megfogyatkozva, az erőszak által megtizedelve jutott vissza e párt, ismétlem, a mikor az álliberalizmussal szemben a reakezió sötét árnyékát látjuk feltűnni; a mikor a néppárt a szószéket sem óvja meg tőle s úgy kerül ide a házba, igenis akkor én kötelességemnek tartom alapelveimhez híven egyrészt az álliberálizmus ellen támadni, másrészt szemheszállani a reakczióval. Olay Lajos: Helyes! Úgy van! Pichler Győző: Én sohasem keresek felszólalásom támogatására társakat. Ha egyedül is maradok, mindig ki fogom fejezni meggyőződésemet. Vannak, a kik azt mondják — mert tudom is és érzem, hogy pártomnak egyetlenegy tagja sem itéli el szavaimat — mint mostan akadnak olyanok, kik eljárásomat nem helyeslik és taktikai szempontokat hoznak fel, még pedig azt, hogy ellenzéki pártot ne támadjon; ez a tétel lehet igaz, míg csak alapelvekről nincs szó. De nézzünk egyszer szembe azzal a kérdéssel, hogy mi az a taktika. Nincs az az igazság, melyet taktikából igazsággá lehetne tenni; de nincs az az igazság, a melyet taktikából elhallgatnék. Ezt a felállított tételt egyrészt azon politikai körben tanultam, a melynek egyik szerény tagja vagyok, de másrészt tanultam nemzetünk oly köztiszteletben álló alakjától, mint gróf Apponyi Albert és Horánszky Nándor képviselő uraktól, a kik bebizonyították 25 évi parlamenti működési idejük alatt, hogy az igazságtól sohasem szabad és lehet eltérni taktikából, mert ha ezt a taktikát követték volna, ha taktikából az igazságtól eltértek volna, akkor ez a kormány ma nem ülne ott, de nagyon valószínű, hogy ők ülnének ott. Nincs olyan igazság, melyet taktikából elhallgatni lehetne. Igaz az, a mit Buzáth Ferencz t. képviselő úr mondott, hogy a provizóriumjavaslat tárgyalásánál gróf Apponyi Albert és