Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-270
270. országos ülés 1898. mi Horánszky Nándor képviselő urak, meggyőződésük folytán azt mondják, hogy eltekintve minden taktikától és körülménytől, nekik támogatniok kell a kormányt, akkor, de nem akadt egy néppárti képviselő sem, a ki azt mondta volna, hogy ez megrendelésből történt, hogy ez segítségre jövetel, kisegítése a kormánynak, a melyet megbuktatni volna helyén, ugyanakkor, ha más oldalról egy kis, gyönge tehetségű ember egyéni meggyőződésének ad kifejezést, a ki azonban minden alkalommal a legerősebben megtámadta a kormányt, mindenkor minden egyéni magánkörülményeit figyelmen kivííl hagyja, kiáltott a síkra, és ha egy ilyen kis ember azért, mert szükségesnek látja, mert iőazságérzetében felhevülve, erősen megtámadott egy másik ellenzéki pártot, ez eljárását taktikailag talán lehetne megtámadni, de gyanúsítani, hogy megrendelésre beszél, azt hiszem, hogy egyáltalában nem lehet. És én ezt a gyanúsítást egész határozottsággal visszautasítom, oly nevetségesnek tartom, mit figyelembe venni nem akarok. Abban a pilanatban, midőn Buzáth Ferencz képviselő úr erős kifejezésekkel illetett engem, rágalmazott, a kormány támogatásáról, megrendelt beszédről és ízetlen eljárásról beszélt, vonatkoztatva azt az én beszédemre és midőn azt mondta, hogy beszédem érdemleges részére válaszolni egyáltalán nem taríja helyén, ezzel nem tett a néppártnak szolgálatot. Mert inkább kevesebbet gyanúsított volna engem és többet czáfolta volna meg beszédem érdemleges részét. De ő csak gyanúsított, rágalmazott. Hogy ebben a néppárt bizonyos tökélyre vitte, ez sajtójuk magatartásából és eljárásukból eléggé ismeretes. (Igaz ! Úgy van! jobb felől) Buzáth Ferencz képviselő úr a leleplezők nagymesterének nevezett engem. Kijelentem, hogy erre a fényes czímre nem aspirálok, de bárhol és bármikor találok valakit, a kinek működése igazságérzetemmel ellenkezik, minden meggondolás nélkül fel fogok lépni ellene. Különben jegyezze meg, hogy nagy leleplező csak az, a ki valamely leleplezésre heteken, hónapokon keresztül készül. Ezt én sohasem tettem, hanem ha valamit az igazságnak meg nem felelőnek tartottam, nyíltan, bátran, az első impreszszióra szembeszálltam azzal. irczias 26-án, szombaton. 299 lem, hogy a jövőre is ép itt tanúsított magatartásomért ki fogom nyerni a becsületes bizalmát Jeszenszky segélye nélkül is, a melyre egyáltalában nem szorulok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az erős kifejezésekre nem akarok reagálni, mert erősebb, durva kifejezéseket én a házban nem használok. Én fiatal ember vagyok, kötelps tisztelettel tartozom a báz iránt s így ebbe a beszédülodorba nem bocsátkozom. Sivár és minden magasztosabb gondolatoktól üres léleknek és szívnek a jelei azok az igazán rideg, goromba szavak, melyekkel Buzáth Ferencz képviselő úr beszédemet illette. (Helyeslés jobbfelöl.) Es én tudom, hogy e sivárság az ő kedélyében megvan. A polgári foglalkozásnak mindig mély hatása van az ember lelkületére. (Élénk derültség.) E kedélyhangulat jellemzésére csak azt a példát állítom fel, hogy míg én a hódmezővásárhelyi méregkeverés történetének olvasásánál bizonyos megdöbbenéssel gondolok arra, hogy micsoda hallatlan erkölcsi elvadulás jele ez, addig Buzáth Ferencz képviselő úr beszéde után, azt hiszem, hogy mikor ő olvassa ezt, első gondolata az, hogy miféle erős méreg lehetett az, a mivel azok dolgoztak. (Derültség.) Nem a tény indítja őt, hanem mindenben a mérget összegyűjteni és kitálalni, ez lehet az ő lelkének a gondolata. Én nem viszonzok gyanúsítással, pedig mondhatnám neki, hogy ő a néppárti kasszából mindenesetre többet kapott, mint én, mert hisz azon párt, elnökének van módjában kaucziót letenni mindenféle lapoknak. (Derültség jobbfelöl.) Ezzel reflektálni akarok Molnár János apát úrnak beszédére. Hogy helyes dolog-e az, hogy mikor már az ember a kaucziót letette, az igényt bejelentette, az igénytárgyalás megvolt, az igényt a kauczióra megállapították, akkor azután visszavonja a kaucziót, ez Molnár János apát úr dolga. Én elhiszem szavait, de kijelentem, hogy épen e kaucziótigy, a mely már 20-án tudomásomra jutott, indított engem arra, hogy őt olyan hevesen megtámadjam. Nem akartam ezzel a dologgal előhozakodni, mert gondoltam, elég bűne van neki velünk szemben a politikai életben és elég, ha én egyszerűen ezeket a bűnöket ostorozom. (Élénk tetszés a joboldalon.) Olay Lajos: Helyes! Helyes! Helyes! Molnár János: T. ház! (Felkiáltások a jobboldalon: Elél!) Ezennel ünnepélyesen és becsületszavamra kijelentem, hogy nekem semmiféle tudomásom sem volt arról, hogy ez már a lapokban is volt szellőztetve, mert én csakis tegnap, körülbelül 1 j , äl-koT délután kaptam a »Bácskai Ellenőr«-t s én abból szereztem róla legelőször tudomást. Mihelyt pedig megtudtam ?8* Végűi még csak egyet. Azt mondja Buzáth Ferencz képviselő úr, hogy a miniszterelnök úr honorálni fogja ezt a felszólalásomat, mert én a Jeszenszky-féle rostából nem fogok kihullani. Kijelentem Buzáth Ferencz képviselő úrnak, hogy a mint a múltban egy néppárti és egy nagyon heves kormánypárti jelölttel szemben ki tudtam küzdeni annak a választókerületnek a bizalmát, a mely engem ideküldőtt, úgy, rémé-
