Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-259

259, országos ülés 1898. niärczlus 11-én, pénteken. 0)9 irtam, — hogy egy ad hoc bizottság küldessék ki egy feliratnak újra szerkesztése és a háznak bemutatása czéljából. Ezzel szemben felmerült az a kérdés, hogy ezen felirati bizottság, miután a törvényhozás két házának együttes üléséből lesz a felirat felterjesztve, a két háznak tagjaiból, tehát vegyesen alakíttassák meg. Minthogy ezen indítvány Írásban benyújtva nincs, felmentve érzem magam attól, hogy annak érdemleges taglalásával foglalkozzam, mert ez okból szavazás alá nem is fog keríílni. Tehát a dolognak formai része az, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselő úrnak azon benyújtott indítványa kerül szavazás alá, hogy egy ad hoc bizottság küldessék ki, a melyre vonatkozólag a t. miniszterelnök úr oda nyilatkozott beszédében, hogy ő ilyennek kiküldését a maga részéről nem ellenzi, mégis oda konkludál, ho<>y ez a felirat újabb átdolgozás végett küldessék vissza az igazságügyi bizottsághoz. Magam részéről ezt a formát a t. háznak nem ajánlom s mert sapientis est consilium mutare in melius, ajánlom a t. miniszterelnök úrnak, hogy ilyen kérdésben ragaszkodjék ilyen formalitáshoz, mert az sem a méltóságánál, sem fontosságánál fogva ennek a kérdésnek, nem volna helyes, hogy a történelmi tradicziókkal szakítva, az igazságügvi bizottság foglalkozzék egy felirattal, holott eddig mindig felirati bizottság csinálta a feliratokat. De eltekintve a közjogi tradiczióktól, miután a miniszterelnök úr maga is nyilvánvalólag azért egyezett bele abba, hogy ez a felirat újabb átdolgozás végett visszaküldessék a bizottsághoz, mert annak felolvasott részeiben ő maga is talált olyanokat, a melyek legalább is rekonszideráezió tárgyává kell, hogy tétessenek, mert azok feltétlenül helytelenek : mennyivel furcsább helyzetben vagyok ezenfelül én, a ki a stilisztika labirintikas voltától eltekintve s minden egyéni tiszteletem daczára, melylyel tartozom azon férfiaknak, a kik e javaslatot szövegezték, nemcsak stilisztikai helytelenségeket látok benne, de tartalmaz az a felirat nyilvánvaló közjogi és tör• ténelmi falsumokat is. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ezt rögtön be fogom bizonyítani és pedig eklatáns módon. (Halljuk! Halljuk!) Mily bizalommal küldjem én vissza ahhoz a bizottsághoz, — a melynek összeaiakításáról nem akarok most megemlékezni, de szabad rá utalnom csak röviden, — a mely egy ily nagy horderejű kérdésben, a mely ötök időkre szóló nemzeti ünnepet akar alkotni, képes oly hibákra, a melyek egyenesen közjogi és történelmi falsumok? Kegyeskedjenek csak megengedni, hogy felolvassak egy passzust, a nélkül, hogy bővebben részletezném; már az első pillanatban is mindenkinek szembeötlő lesz, a ki a magyar közjogot ismeri é^ a történelemmel valaha foglalkozott, hogy ez történelmi falsum, a mi itt van (olvassa): »Igy lőn« — mondja a felirati javaslat — hogy Erdély és a kapcsolt részek egyesítése által a területi sértetlenség helyreállíttatott « Először is mit jelent ez a passzus? Jelenti-e azt, hogy a kapcsolt részek csatoltattak Erdélyhez, vagy jelenti-e azt, hogy Erdély és a kapcsolt részek csatoltattak együtt Magyarországhoz? Nem tudom. De akármelyiket jelentse, hogy ez a szöveg nyilvánvaló közjogi és történelmi falsum, azt mindenki tudja, a ki Erdély és a kapcsolt részek közjogi fogalmát ismeri és a ki tudja azt, hogy a kapcsolt részeknek Magyarországgal való egyesítéséről 1848-ban, melynek törvényeiről itt szó van, soha még szó sem volt. Itt van Magyarország és Erdély egygyé alakulásáról szóló 1848-iki törvényczikk, itt van az annak szentesítését tartalmazó királyi leirat, egyikben sem fogják megtalálni t. képviselő urak azt, hogy itt a kapcsolt részekről egyáltalában csak említés is tétetnék. De nem is tétethetik, mert hisz azt mindenki tudja, a ki valaha közjogot olvasott, hogy a kapcsolt részek és Erdély két közjogilag külön álló fogalom és hogy 1848-ban a kapcsolt részek sem Erdélyhez nem csatoltattak, sem pedig a kapcsolt részek Erdélylyel együtt Magyarországhoz nem csatoltattak. Egy ilyen fontos aktában ily lapsasnak előfordulása talán nem esik a stiláris hibák közé, hanem esik azon hibák közé, hogy a fogalmazó urak igyekeztek a frázis-gyártás nemes művészetével a tojástánezon túlesni, szavakat írtak le értelmek nélkül, hogy megoldják a kérdést valahogyan, miképeu lehetne április ll-ének nemzeti ünnep voltát dokumentálni. De, t. ház, egy felirat, mely a 48-iki törvények szentesítésének megünneplése alkalmából intéztetik a királyhoz, kell, hogy valami ditirambikus, vagy mondjuk panegirikus hangú felirat legyen. Ezt a feliratot szövegező t. urak meg is ak írtak küzdeni és meg akartak mérkőzni azzal a nehéz feladattal, hogy a Felséghez intézendő feliratban valahogy beleszőjjék a nemzeti közérzület megnyilatkozását i*. Azonban mi történt? Itt van ennek a feliratnak egy másik része. — s ez aztán már tisztán stiláris kérdés, — ahol ez van (olvassa): »Át vagyunk hatva attól a meggj őződéstől, hogy az ezen intézményekben ... « — ezt az »át vágjunk hatva azon meggyőződéstők fogalmazást most nem akarom a magyarság szempontjából bírálni — »hogy az í ezen intézményekben megnyilatkozó nemzeti erő I az, mi nem csak egyedül alkalmas válságok leküzdésére, de szellemében érintetlenül, a Felséged bölcs közreműködésével azóta létrehozott alkotáj sokkol kiegészítve s azoknak az idők és viszo-