Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-259

24 269. országos illés 1898. márczhis 11-én, pénteken. oyok által követelt módosításaival* — szóval a bihari pontozatok stílusával (Úgy van! a szélső baloldalon,) — mondom : »az idők és viszonyok által követelt módosításaival jövőre újra és újra életképessé téve« stb. hozta létre a nemzet számára a fundamentumot. Én azt gondolom, hogy ha egy törvényhozás törvénybe akarja iktatni és feliratban akarja demonstrálni egy kimagasló törvény alkotásának nagy nemzeti eseményét, akkor talán nem egyezik meg azzal a kegyeletérzette], a melyet ilyen ünnep alkalmával a törvény iránt le kell róni, ha csak azt hangoztatjuk abban a föliratban, hogy azok a törvényalkotások csak felséges urunk jóakaratával az idők és viszonyokhoz képeit módosítva kelhettek életre (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem akarom ismételni, a mit gróf Apponyi Albert t képviselő úr elmondott, de kegyeskedjenek megengedni, hogy a mikor ebből a gróf Apponyi Albert t. képviselő úr által is idézett szakaszokból világosan kitűnik, hogy alig van csak egyetlen egy pontja ennek a felirati javaslatnak, a mely akár stiláris, akár közjogi vagy alkotmányjogi szempontból megálianá a bírálatot: akkor nem helyesebb-e, ha bizottságot küldünk ki, a mely alkalmas lesz arra, hogy a nemzeti közérzülethez méltó fölirati javaslatot terjeszszen elő, a mely mindenkit kielégít, mintsem ahhoz az igazságügyi bizottsághoz utasítsuk vissza a törvényjavaslatot, a mely azt elénk terjesztette. Hiszen ismerjük az ilyen feliratokat, tudjuk, hogy ez nem valami óriási nagy munka. Itt van — hogy csak egyet említsek — Falk Miksa t. képviselőtársunk, a ki abban gyakorlott ember, s én meg vagyok arról győződve, hogy ha a kikiildendő bizottságnak Falk Miksa is tagja lesz, (Úgy van!) akkor bizonyára olyan javaslat fog a bizottságtól kikerülni, a mely legalább ily aggodalmakra okot nem szolgáltat. Tehát nem azért kívánunk mi önálló, ad hoc bizottságot, mintha nem tudom micsoda ellenzéki velleitäsokat akarnánk becsempészni a feliratba, hanem az a szándék vezérel, hogy a mikor a nemzetnek egy örökbecsű, országra szóló vívmányát nemzeti ünneppel akarjuk megünnepelni, akkor olyan felirati javaslatra van szükség, *a melyre a későbbi nemzedék is büszke legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, ez elég ok arra, hogy a többség is hozzájáruljon ahhoz, hogy ne az igazságügyi bizottsághoz utasítsuk vissza a javaslatot; hanem ad hoc bizottságot küldjünk ki. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mi magát .a törvényjavaslatot illeti, arra egészen röviden fogok reflexióim van, A kérdésnek márczius 15-ike ós április 11-ike közt való eldöntése nem szubordinált jelentőségű dolog. Ez a törvényjavaslat a szerint változik szellemében, a szerint változik tendencziáiban, a mint április 11-ike vagy márczius 15-ike az a nap, a mely megünneplendő. Hát, t. ház, én egészen nyílt őszinteséggel kérdem: 49 éven át a nemzeti kegyelet mindig, mindenhol megtalálta az ő emanácziójának módját és napját márczius lB-ében; 49 esztendős nemzeti tradiczió szól a mellett, hogy a 48-iki korszaknak emlékünnepéül a nemzet a saját szívébe márczius 15-ikét véste be: mi lehet tehát oka annak, hogy midőn 50 évfordulója következik el annak a nagy korszaknak, akkor a törvényhozás legyen az, mely megtagadja a nemzetnek 49 esztendős tradiczióját és szembeállítson a nemzettel egy napot, a melyről ugyan még dajkamesébeu sem emlékezett meg eddig Magyarországon senki; (Úgy van! a szélső baloldalon.) a melyre vonatkozólag még az is kérdésessé vált, vájjon az a szentesítés, melyet ünnepelni szándékozunk, április 11-ikén történt-e vagy sem. Hát, t. ház, majd a holnapi napon méltóztatnak majd egy eléggé autbentikus okiratot olvasni, a melyben majd meg méltóztatnak látni, hogy a szentesítés a 48-iki időkben április 14-ikéről volt publikálva. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy a t. miniszterelnök úr az április 11-ét mire alapítja, azt nem tudom. Igaz, hogy a képviselőház asztalán fekvő törvényben a promulgaczionális záradék 1848. év Szent György havának 11-érői van kiállítva. De ne méltóztassanak elfeledni, hogy ez csak a szövegben van, hogy a szentesítés akkor történt. Hogy akkor szentesíttettek-e a törvények vagy nem, a felett nem akarok disknsszióba bocsátkozni és vitatni, hogy április 11-ike vagy 14-ike-e az a nap, mert e vitában a t. miniszterelnök úr döntő szóval állhat elő, ha lesz oly kegyes a képviselőház asztalára a szentesített törvények eredetijét letenni, hogy ha már csakugyan április 1 t-ikét akarják önök megünnepelni, legalább a nemzet előtt ne legyen kétséges az, hogy csakugyan április 11-ikén volt-e az a nagy esemény, a melyet ünnepelni akarnak. Azt mondja gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam,* hogy ő április 11-ének megünneplését két okból tartja elfogadhatónak; érdemes, hogy vele röviden foglalkozzunk. Azt mondja ő: az kétségtelen dolog, a magyar társadalom márczius 15-ét, úgy mint eddig ünnepelte, ünnepelni fogja ezentúl is. Hát, t. ház, melyik theoria az, melyik állambölcselet az, mely a nemzeti nagy ünnep kérdésében a társadalmat külön választja a nemzettől és törvényhozástól? Kifog ünnepelni ? Nem a társadalom az, a mely fogalmában és egységével a nemzetet alkotja, és a mely a törvényhozásnak megbízást ad? Szerencsés dolog