Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-270
286 270. országos ülés 1898. mirczius 26-án, szombaton. Gróf Tisza István! Gr. Tisza István: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Úgy gondolom, a házszabályok szellemében járok el akkor, ha jelen felszólalásomban kizárólag azon thémákra szorítkozom, a melyek az általános vita alkalmával általam felhozatván, az utánam felszólalt t. képviselőtársaim részéről beható kritika tárgyát képezték. És úgy gondolom, hogy talán nem végzek felesleges munkát, ha ezen fontos kérdésekkel, kivált a pénzügyi kérdésekkel, melyek a köztünk fenforgó vitatkozás tárgyát képezték, még egyszer foglalkozom. (Halljuk!) Hisz úgyis nagyon régóta ez az első igazán beható pénzügyi vita, mely a képviselőházban lefolyt, és magam is teljes mértékben úgy ítélem meg a jelen pénzügyi hrlyzetet, hogy egy ilyen, a dolgok mélyére hatni igyekező pénzügyi vitára sok tekintetheti szükség van, daczára annak, hogy szemben az Ausztriával folytatott tárgyalásokkal a vita nehézségeit a magam részéről is látom. Horánszky Nándor igen tisztelt képviselőtársam azt mondta zárbeszédében erre vonatkozólag, hogy hazaárulást ugyan nem, de igen igen nagy meggondolatlanságot lát abban, ha mi az o adatait ezáfolni igyekezve, az ország fejlődését kimutatni törekszünk. Méltóztassék megengedni, ha valaki meggondolatlanságot lát abban, hogy az ország pénzügyi és közgazdasági fejlődése felett itt viták folynak, érvek és ellenérvek felhozatnak, akkor ne provokálja ezt a vitát. (Helyeslés a jobboldalon.) De engedjen meg t. képviselőtársam, évek során keresztül tétlenül hallgatni a meggyőződésünk szerint, túlzott állításokat; éveken keresztül tétlenül nézni azt, hogy • idebenn az országban és künn a külföldön a kelleténél sokkal sötétebb képét festették az ország pénzügyi helyzetének, hogy azután az a meggyőződés terjedjen idebenn és künn, hogy ez az ország elszegényedik, ennek az országnak hitelképessége csökken: ez teljesen lehetetlen huzamosabb időn keresztül, mert ebből nagyobb kár, nagyobb hátrány háramlanék, mint a minők származhatnak abból, hogy ha az úgyis nyilvános adatokat, a melyeket az osztrákok úgyis ismernek, úgyis felhasználhatnak velünk szemben, itt a vita keretébe bevonjuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És ha t. képviselőtársammal szemben mégis bizonyos rezervával járt el e pártnak és a kormánynak minden felszólaló tagja; ha mégis bizonyos vonakodást tanúsított az adatok túlságos felhasználásában, akkor odaáll t. képviselőtársam és igen büszkén hirdeti, hogy ő az adatok tömkelegével állt elő és azokat nem czáfolta meg senki. Tehát ha nem czáfolta meg senki, akkor t. képviselőtársam eldicsekszik vele és ebből minden állításának valóságát akarja következtetni; ha pedig megczáfolja valaki, akkor ha nem is hazafiatlanságot, de nagyfokú meggondolatlanságot követ el az illető. (Tetszés jobbfelől) T. képviselőtársamnak különben csakis azzal az állításával kívánok most foglalkozni, a mely a kis- és középbirtoknak biztosítandó nagy fokú kamat-rednkczióra vonatkozik. T. képviselőtársam záróbeszédében az ő álláspontjából nagyon természetesen és igen ügyesen, lehetőleg kieszkamatirozni törekedett a középbirtokot. Midőn e thémát bevezeti, megemlíti ugyan a középbirtokost is, de azután egész okoskodásában a kisbirtokos viszonyaival foglalkozik. Már pedig engedjen meg a t. képviselőtársam, az az elismerem, talán éles támadás, a melyet első beszéde ellen ezen a czímen intéztem, épen arra vonatkozott, hogy t. képviselőtársam a középbirtokosban támaszt olyan reményeket, a melyeknek megvalósíthatása minden lehetőségen kivííl áll. Azt hiszem, t. képviselőtársam első beszéde teljesen megadta a jogosultságot ezen kritikára. Azt mondja ugyanis t. képviselőtársam, hogy egy nagy konczepczióra van szükség, a mely egy csapásra egy nagy_ kon verzión ális művelet által segítsen a drága hitel bajain és azt mondja továbbá; »az állam megterhelése nélkül, állítom, és ez sok részben lehetséges.« Hát melesleg megjegyezve, igen sajátságos hatást tesz reám az, hogy a t. képviselő ár, midőn ily nagyfontosságú kérdésben nyilatkozik, különös nyomatékkal kiemeli, hogy az ő állítása sok részben lehetséges. Engedjen meg nekem t. képviselőtársam, a mit az ember állít, az legyen olyan, hogy legalább meggyőződése szerint minden részben lehetséges legyen. (Tetszés jobbfelől.) De menjünk tovább. Azt mondja a t. képviselő úr: az államnak legíölebb jótállását, tekintélyét kell hozzáadnia. Hát bocsánatot kérek, én azt kérdezem: jótállását-e, vagy tekintélyét, mert ez a két dolog megint totó coelo különbözik. Tekintélyét odaadhatja az állam bizonyos papíroknak biztosítandó kedvezmények által egy ilyen akczióhoz ; jótállását hozzáfűzi, ha minden garasért, a mely koczkáztatva van, az állampénztárral vállal felelősséget. Nagyon czélszeríí lett volna, ha t. képviselőtársam megmondta volna, hogy melyikre czéloz. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Végűi azt mondja t, képviselőtársam, hogy egy szép reggel a kis- és talán a középbirtokos is arra ébredhessen, hogy évi törlesztési és kamatterhei 40—50°/o-kal osökkennek. Hagyjunk békét a kisbirtokosnak; 40—50°/o kamatcsökkenést ott is utópiának tartok, de ha követjük a hitelpolitika terén azon öntudatos