Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-270
270. országos ülés 1898. márczlus 2íí-éii« szombaton. 287 eljárást, mely az utolsó 15 év alatt már 10— l2°/oról 6—7, legfeljebb 8°/o-ra redukálta a kisbirtokos kamatterhet, igenis további tetemes redukcziót ott én is lehetségesnek tartok, nem 6 Sy uagy konczepczió, nem valami titokzatos csodás eszköz által, hanem azáltal, hogy minden téren, lépésről-lépésre, fokról-fokra követjük azon politikát, melyet eddig követtünk. Hanem hát a középbirtokos! A mikor t. képviselőtársam ezt a varázsigét kiejtette, nekem úgy rémlett, hogy láttam is e házban képviselőtársaim közt ábrázatukat, melyek már azt a kifejezést öltötték magukra, mint azon bizonyos szép reggelen, midőn csakugyan 40—50%-kal fog kamatterhük csökkenni, Én azt hiszem, teljes joggal ismételhetem azt, a mit erre vonatkozólag eiső felszólalásomban mondottam: hogy akkor, midőn a középbirtokos földje értékének feléig négy százaiékos vagy a négyet egy árnyalattal felülmúló kamatozás mellett kaphat kölcsönt; akkor, midőn azon titkot még sehol fel nem fedezték, hogy valaki vagyonának egész értékéig olcsó kölcsönt kaphasson, akkor azzal biztatni a földbirtokost, hogy az államot csak fel kell rázni lethargiájából és felére fognak leszállani kamatterhei, engedjen meg, de ez nekem t. képviselőtársamtól legkevésbé nem várt könnyelműségnek tetszik. (Mozgás a haloldalon. Helyeslés jobhfelöl.) És ha t. képviselőtársam azt mondja, — a mit zárbeszédéhen mondott, — hogy adjunk neki módot és alkalmat arra, hogy ezen tervet megvalósítsa, a mi az én csekély személyiségemet illeti, én közreműködésemet arra, hogy t. képviselőtársamat ezen vágya eléréséhez juttassam, fel neai ajánlhatom. Én az experimentumot nagyon szeretem sok helyen, de tartózkodom experimentumokba bocsátkozni ott, a hol a tanpénzt az ország fizetőé meg, tartózkodom ott, a hol az esetleges rossz eredmény a nemzetnek okoz kárt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Erre a magam részéről nem vállalkozom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Arról azonban biztosíthatom t. képviselőtársamat, hogy én abszolúte semmiféle mesterséges akadályt nem szándékozom ezen vágyának elérése elé gördíteni.. És biztosíthatom arról is, hogy képviselőtársamban ezen hely betöltésére az egyéni qulifikácziót minden értelemben véve teljes mértékben meglevőnek tartom. (Egy hang a baloldalról : Űgy is van!) Hanem aztán engedjen meg nekem, ha a t. képviselőtársam valaha erre a helyre fog ülni és pedig, a mint felteszem róla, mert ismerem, azzal a komoly felelősségérzettel fog ezen helyen ülni, a melyet komoly férfinak e helyen tanúsítania kell, nem szeretnék t. képviselőtársam bőrében lenni akkor, midőn a mostani beszédjében felhangzott Ígéreteket itt fogják tőle számon kérni. (Élénk tetszés jobbfélöl. Mozgás és zaj a baloldalon.) Hanem, t. ház, szabad legyen áttérnem gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam felszólalására, (Halljuk! Halljuk!) a ki az általam elmondott pénzügyi dolgokat illetőleg főleg két állításomat tette bírálat tárgyává. Foglalkozott először a jövedelmek fejlődési képességével, másodszor a zárszámadási eredményekkel. A kettő közt szoros Összefüggés van, mert hiszen első felszólalásomban azt mondottam, hogy a bevételek természetes szaporodása tetta lehetővé azt, hogy a kiadások nagyobb arányú növekedése daczára — nagyjában beszélve — ugyanazon felesleggel rendelkezett a magyar állam a legutolsó időben is rendkivűli beruházásokra, mint a mi ilyen czéiokra öt-hat évvel ezelőtt rendelkezésére állott T. képvisetőtársam a bevételek fejlődésképességére vonatkozólag tett állításommal szemben egy tényre hivatkozik, tudniillik arra, hogy a fogyasztási adók 1893 — 96-ig mindössze két millió forinttal emelkedtek. És hozzáteszi, hogy ő azért választotta, ezt a két évet, mert nrjg az 1893-iki év közepes gazdasági esztendő volt, addig az 1896-ikí év egyike volt az országban a legnagyobb terméseket adó éveknek. T. képviselőtársamnak ezen egy állítása szomorúan győzött meg arról, mennyire nem foglalkozik a magyar gazda állapotával. (Úgy van! jobbfélöl.) Mert hiszen ha csak azokat a számokat veszem, melyek legkönnyebben ellenőrizhetők, H gabonaterrnési számokat: 1893-ban több millió mázsával haladta meg a termés az 1896. évit. Az 1896-iki gabonatermés egy tisztességes középtermés volt, a milyen 1891. óta minden évben volt, az 1894. évnek természetesen az 1897-iki sokkal rosszabb évnek a kivételével. Tehát már gabona kevesebb termett 1896 ban, mint 1893-ban, a gabona ára pedig közel 20%-kal volt rosszabb 1896-ban, mint 1893-ban, daczára annak, hogy az átlagos számításba beleesnek az utolsó hónapok magas árai is, a minek azonban tudjuk, hogy a gazdaközönség mentül kisebb része látta hasznát, mert közvetlenül az aratás után öt forinttal, és egy árnyalattal öt forinton felül adta el búzáját. De vegyüli a mezőgazdaság többi faktorait. Hát nem tud t. képviselőtársam a sertésvészrol? Azokról a kalamitásokról, a melyek a szarvasmarha forgalmát gátolták? Nem vette észre, hogy 1893-ban, ha nem csalódom, 40—50 millió forintra menő aktiv forgalom volt állati termékekben, mig ez az állatforgalom 1896-ban minimumra szállott alá?
