Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-270

280 270. ©rsiágog tElés 1898. m&rczins 36-án, szombaton. tudtam helyesen elolvasni. Én a t. előadó ár ez állításán nem ütköztem meg, mert mióta visszanyertem hazámat, megszoktam, hogy ilyenforma állításokkal illetnek engem, hogy még olvasni sem tudok. Csakhogy, t. ház, furcsának találom, hogy a t, előadó úr, midőn azt "látja, hogy felhozott adataim nem quadrálnak azzal a röpirat adataival, nem arra a következtetésre jött, hogy máshonnan vettem az adatokat, hanem arra a furcsa következtetésre, hogy nem tudtam elolvasni a röpiratot. (Tetszés a szélsőbalon.) Ennek az érvelésnek helyességét és logikáját is a t. ház megítélésére bízom. Egyébiránt, t. ház, nagyon zokon vette a t. előadó úr, (Nagy zaj jóbbfelől. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) hogy én megkoczkáztattam azt az állítást, hogy minden magyar ember 122 forint adóssággal születik, a mihez hozzátettem, hogyha bizonyos terheket is hozzászámítunk az általam megemlített tőkeadóssághoz, akkor kiderül, hogy 140 forint az az öszszeg. A t. előadó úr nagy izgatottsággal, rajzónnal kezében igyekezett nekem demonstrálni, hogy nem 140, illetőleg 122 forint adóssággal születik a magyar ember, hanem 150 forint adóssággal. Ha úgy tetszik a t. előadó urnak, hogy 150 forint adóssággal születik minden magyar polgár, hát ám tessék minden magyar polgárnak 150 forint adóssággal születni. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez csak megerősíti az én állításomat, hogy nagy teher nyomja minden honpolgár vállát. Ámde történetesen az egyszerű arithmetika nem azt az összeget eredményezi, a melyet Hegedüs Sándor fedezett fel, mert csak azt az adósságot kell vennünk, a mely a kormány hivatalos adatai szerint is a tőkeadósságot képezi és nem kell számba vennünk azon évi járulék tőkéjét, a mely az 1867 : XV. törvényczikkből ered. mert ezen törvényczikkelyben csak évi járulék fizetését vállaltuk el, nem pedig a tőke adósságot is. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én tehát nem tudom megérteni azt, hogy ezekben a dolgokban oly jártas ember, mint Hegedüs Sándor t. barátom, hogyan jöhetett arra a következtetésre, hogy midőn mi tőkeadósságról beszélünk, akkor ő hozzászámítson olyant, a mi nem tőke adósság, tehát nem tartozik a kérdéshez, az én t. barátom jól tudja, hogy Magyarországon nincs olyan törvény, a mely ezt a 600 milliót, a melynek kamatait elvállaltuk, mint tőkeadósságot fogadta volna el. Ha tehát ezt azt az évi járulékot nem veszszük tekintetbe, mint a hogy nem is lehet tekintetbe vennünk, tőkeadósságról lévén szó, akkor az arithmetika nagyon is elemi szabályai szerint preczize 122 forint jön ki mint teher minden születő magyar emberre, tehát épen annyi, a mennyit én állítottam. Ha pedig tekintetbe veszszük a földtehermentesítési adósságot is, a melyet tőkeadósságnak lehet tekinteni, akkor bizony kijön az a 140 forint, a melyet mondottam, illetve 139 forint és egy tört. Az előadó urnak tehát nagyon tanácsolnám, hogy jobban számítson, mielőtt annyira felbuzdul, mint a hogy felbuzdult olyan dolog állítására, a mely, ha úgy állana is, a mint ő mondja, csak az én érvemet erősítené, mert mindenki — talán még az előadó úr — is elismeri, hogy 150 több, mint 122. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. előadó úr azt az állításomat is zokon vette, hogy Magyarországon bizonyos, általam felsorolt evekben deficzit volt a kereskedelmi mérlegben a búza behozatal és kivitel tekintetében, és mosolyogva mondotta, hogy én egyszerűen elfelejtettem tekintetbe venni a lisztkivitelt. Már most, t. ház, kérdem azt, hogy van-e itt egy képviselő, a ki valaha látott lisztet teremni a magyar szántóföldön? Én nem láttam! A lisztkivitel a mezőgazdát csak annyiból érdekli, a mennyiben érdekelheti az, hogy honnan eredt az a búza, melyet a malmok lisztté őrölnek. De ha ezt nem vizsgáljuk, akkor a lisztkivitel vajmi keveset érdekelheti a magyar mezőgazdának a jövedelmét. Kitűnik tehát, hogy ebben a dologban sem őrölünk egy malomban a t. előadó úrral, mert ő lisztet őröl az ő malmában, én pedig nem járok malomba, hanem a szántóföldön járok érveimmel. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Még egy érve volt a t. előadó urnak. Igaz, hogy az nem is volt érv, csak egy gúnyolódás azon állításom miatt, hogy a 22 évi búzatermelési átlag veszteséggel járt. Már most, t. ház, állításom bebizonyítására van szerencsém felolvasni az országos magyar ííazdasági egyesület által »Gazdasági bajaink kipuhatolása és orvoslása érdekében tartott ankétt-tárgyalások« 124. lapjának egy részét. (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Kérem, ne méltóztassanak konverzální. Kossuth Ferencz: Valósággal csodálkozom azon, hogy midőn komoly érveket, komoly adatokat hozok elő, akkor nem tisztölnek meg a túloldalon azzal, hogy csendben hallgassanak, a mi, azt hiszem, ebben a házban kötelesség a legszerényebb képviselő iránt is, annál inkább kötelesség, midőn a legnagyobb ellenzéki pártnak az elnöke érvel, legyen bár személye igénytelen is. (Élénk helyeslés a széhö baloldalon.) Tehát az ankét jelentése így szólt (olvassa): »Egy katasztrális hold búza előállítása kerül a földkategoriák szerint 37 forint 78 krajezárba, 41 forint 81 krajezárba, 36 forint 98 krajezárba, 44 forint 83 krajezárba.* Azt hiszem, t. ház, hogy t. Hegedüs Sándor barátom az ankét-bizottság hivatalos nyilatkozatát talán nem fogja