Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-270

270. országos ülés 1898. Ugy kezdte t. Hegedüs Sándor barátom érvelését, bogy kétségbevonta azt az állításomat, hogy 1868. óta az ország bevételei kerek számban 300°/o-al, preczizebben 265°/o-al emelkedtek. A t. előadó úr előre bocsátotta, hogy az 1868-iki budget nettó budget volt, a mostani pedig bruttó budget. Ez előrebocsátás felesleges volt, mert mindössze csak ismétlése volt annak, a mit én mondtam már pedig azt érvül csakugyan el nem lehet fogadni, ha az ellenmondónak érvét valaki ismétli. Hegedüs Sándor barátom igyekezett kimutatni azt, hogy nem 265°/o-al szaporodott az a költség vagy más szóval mondva állami bevétel, hanem csak 100°/o-al. Majd rá fogok térni erre a 265, illetőleg 100°/o-os szaporodásra. De egyenlőre tegyük fel, hogy csak 100°/o a szaporodás; s e feltevés után kérdem van-e olyan élő ember ebben a képviselőházban, ki azt meri állítani, hogy az ország közvagyonosodása mái* csak 100°/o-al szaporodott harmincx év alatt? Én azt állítottam és állítom most is hogy nem 100°/o-al, de 265°/o al szaporodott az ország költsége 1868. óta és hogyha a t. előadó úr folytatni akarja a vitatkozást e téren, akkor én őt arra kérem, hogy ne velem tessék vitatkozni, hanem, a közösügyi kiadások hozzájárulási arányának újból megállapítására 1896-ban kiküldött országos bizottság irományaiban foglalt állításokkal, illetőleg tessék vitatkozni Széll Kálmán és Falk Miksa t. képviselőtársaimmal, mert ezen irományoknak 47. nyomtatott lapján a következőket olvashatja el ő is, mint én most elolvasom (olvassa) : »Gsak két rövid megjegyzést a bizottság nem engedhet el magának. Ha még a helyesbített számítás szerint is áll az, hogy 1868-tól 1893-ig Ausztria bevétele csak 89°/o-kal, Magyarországé pedig 265°/o-kal növekedett, ez csak újabb megerősítése annak a már előbb hangsúlyozott körülménynek, hogy Magyarország fejletlen ötb.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) íme hát az országos quótabizottság állapította meg a 265°/o szaporodást és én arra kérem t. Hegedüs Sándor barátomat újra meg újra, hogy tessék Falk Miksával és Széll Kálmánnal vitatkozni. (Tetszés a szélső haloldalon.) De ha ezt megteszi, azt fogom neki mondani Ciceróval, hogy az ő felfogása szerint »Pereant amici, dum un a inimici intercidant«, vagy magyarul szólva, hogy ő szívesen megöli az ő barátait, csakhogy igyekezzék megölni ellenfelét; (Élénk derültség a szélső baloldalon-) de úgy látszik, hogy ellenfelét nem sikerült megölnie, barátai pedig valahogy csak megvédik magukat. (Tetszés a szélső baloldalon.) Sokkal kevésbbó volt kedélyes, t. ház, a t. előadó úrnak egy másik érvelési modora, a mely modor felett — ámbár tisztelettel és barátsággal viseltetem ő iránta —- mégis megiitközé279 semet kell, hogy kifejezzem. A t. előadó urat, midőn számos adataimat végighallgatta, egy adat nagyon meglepte, a mi felett én nem csodálkozom, mert tudjuk, hogy ő nagyon jeles merkantilista ugyan de mezőgazdasággal necn igen foglalkozik; meglepte az az adat, hogy a búzatermelésnek 22 évi átlaga bizonyos évszámok között veszteséggel járt. Beszédem után, minthogy eltávoztam a házból, a t. előadó úr írásban kért fel engem, hogy legyek szíves megjelölni azt a kútforrása a melyből ezt az adatot vettem. Eu egész lojalitással megírtam neki hogy ezt az adatot és nem más adatot—tehát azt, hogy a búzatermelés 22 évi átlagon keresztül veszteséggel járt, a magyar gazdaszövetség folyóiratából vettem, a mi úgy hiszem, meglehetős alapos hely. E folyóiratban Löherer Andor érdekes tanulmányt közölt. Az én Hegedüs Sándor barátomnak eszméje sem volt erről a tanulmányról, de saját bevallássa szerint két napig futtatott a városban azért, hogy felfedezze Löherer Andort a mi sikerűit is neki és minthogy Löherer Andor egy külön röpiratban is kiadta érdekes tanulmányát, e röpiratot meg is szerezte magának Hegedüs Sándor. Mindnyájan fogunk emlékezni arra, milyen lenézéssel beszélt erről a röpiratról a t. előadó úr és annak a kathedrának a magaslatáról, a melyről szólott, mily vígan mosolygott azon, hogy én olyan furcsa ember vagyok, hogy egy röpiratból veszek ki némely adatot, a melyet érdemesnek találok itt felsorolni. Megvallom, t. ház, én csodálkozom ezen, mert hiszen tudtommal nem az tesz értékessé egy munkát, hogy milyen vastag, hanem hogy mi van benne. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha tehát én egy röpiratból veszek is ki egy adatot, azon bizony kár mosolyogni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De, t. ház, megtörtént az, hogy a t. előadó úr épen azt az egyetlen adatot nem czáfolta meg, a mely adatot én ebből a röpiratból vettem, de azzal az olcsó babérokkal koszorúzta meg fejét, hogy ő felfedezte, honnan vettem én más adatokat, bár én írtam meg neki, hogy honnan vettem. (Derültség balfelől.) Tessék tehát megítélni ezen vitatkozási modor helyességét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A tényállás az, hogy Hegedüs Sándor barátom egy adatot sem ezáfolt meg, a mi arra vonatkozik, hogy a búzatermelés nyereséggel vagy veszteséggel végződött-e; hanem minthogy az én adataimból némelyeket az említett röpiratban is megtalált, bár nem épen oly számokkal előadva, a mint azt én előadtam, a t. előadó úr arra a következésre jött, hogy én az általam felsorolt adatokat ebből a brosüréből vettem és szíves volt rám mosolyogni és azt mondani, hogy: lám én még a brosürt sem lárczius 26-án, szombaton.