Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-269

269. országos ülés 1898. i Apponyi Albert képviselő úr ezen törvény elleni kifogását így fejezi ki (olvassa): »Annak a szerencsétlen törvénynek alapján, a melyet 1897. év nyarán alkottunk,, viczinális vasút építése czímén, az ország nagy részeibeu túlterhelt és kiaknázott községek megfosztattak annak lehetőségétől, hogy a vasúti ügy bármely lendülete folytán az ő áldozataikkal létrejött vasútpapirok árfolyamemelkedésének és egyáltalában a vasútügy föllendülésének gyümölcseit ők élvezhessék.« T. képviselőház! Konstatálni kívánom, hogy azoknak az áldozatoknak, melyeket a községek a viczinális vasúti ügy fejlesztése érdekében hoztak, semmiféle közük és semmiféle összeköttetésük nincs ezzel a törvénynyel és ebben a törvényben foglalt intézkedésekkel. Azt hiszem, hogy a t. képviselő urak abból a véleményből indultak ki, hogy talán ezek a papírok, melyek a községek birtokában vannak, képezhetik alapját a kötvénykibocsátásnak, a mi nyilvánvaló tévedés, mert hisz az illető törvény 2. §-a kimondja, hogy a törzsrészvények ki vannak zárva azon papírok közül, a melyek ilyen viczinális vasúti kötvények alapjául szolgálhatnak. A községek, a mikor áldozatokra határozzák el magukat viczinális vasút építése érdekébeit, igen jól tudják, liogy az a törzsrészvény, melyet ellenértékűi kapnak, vajmi csekély jelen-értékkel bir, és hogy az hosszú ideig egy holt tőkét fog képviselni. Nem is aííért határozzák el magukat arra, hanem magasabb forgalompolifcikai szempontokból. Olyan papírok birtokába, a melyek ilyen kötvények alapjául szolgálhatnának, a községek — ritka kivételektől eltekintve — nem is jutnak. Már most, bocsánatot kérek, én nagyon kíváncsi volnék tudni azt, hogy miképen lehet biztosítani a községek részére olyan papíroknak akár kamatját, akár árfolyamérték növekedését, a mely papirok sohasem voltak és sohasem is lesznek az illető községek tulajdonában. Horánszky Nándor: Nem erről van szó! Lukács László pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek, erről van rzó e szerint a kifejtése szerint a kérdésnek. T. képviselőház! Horánszky Nándor t. képviselő úr a múltkori felszólalásában minden bizonyításommal szemben, hogy az 1896. év nem volt deficzites év, mégis megmarad azon állítás mellett, hogy de bizony az 1896. évben deficzit volt és a pénzügyminiszternek e tekio tétben minden okoskodása hiábavaló. A t. képviselő úrral szemben hiába hivatkoztam arra, hogy úgy a törvény, mint a dolog természete szerint is valamely évnek államháztartási eredményeit nem a tényleges eredmények alapján, hanem az előírás és utalványozás alapján lehet KÉPVH. NAPLÓ. 1896-1901. XIV. KÖTET. rczins 24-én, cstttSrtSMii. g<jg megállapítani, mert a tényleges eredmények a mi egyévi költségvetési rendszerünknek nem felelnek meg, mert abban a múlt évi bevételek és a múlt év terhére eszközölt kiadások is benfoglaltatnak. A képviselő úr mégis megmarad a mellett, hogy bizony csak a tényleges eredmények határoznak, ezek szerint pedig az 1896. év deficzites volt. Hogy ne foglalkozam hosszasan e kérdéssel, csak pár szóval akarok e tényre világosságot deríteni és arra kérem a t. ház tagjait, a kik érdeklődnek az ügy íráut, méltóztassanak az 1896. évi zárszámadásokhoz csatolt jelentés 26. és 28. lapját megtekinteni és meg fogják találni azt, hogy 1896-ban a költ jégvetési törvény és az azt kiegészítő póthitel-törvények úgy állapították meg a bevételeket és a kiadásokat, hogy a kiadások 20,046.000 forinttal nagyobb összegben voltak preliminálva, mint a bevételek, vagyis 20,046.000 forint deficzit volt preliminálva, a mely összeget részint hitelművelet útján, részint az állampénztári készletekkel kellett volna fedezni. E 20,046.000 forint, hiánynyal szemben mi történt? Tényleg 1,670.000 forintot tettek ki azok az összegek, melyeket a pénztári készletekből kellett fedezni, tehát nem 20,046.000 forintot, hanem 1,670.000 forintot,vagyis 18,396 000 forinttal volt kedvezőbb az eredmény. Ha már most látjuk ezt a tényt és látjuk, hogy ez év eredménye az előírás és utalványozások szerint is 15,480.000 forint fölösleget mutat, akkor lehet e ezzel szemben jóhiszemtíleg állítani, hogy az 1896. év a szó valódi értelmében kedvezőtlen és deficzites volt, azt a t. ház megítélésére bízom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azt kérdi a t. képviselő úr a mai beszédében, miért nem mondja meg a pénzügyminiszter, hogy miből fogja fedezni azokat H nagy kiadásokat, a melyek az országra várakoznak. Én azt hiszem, hogy egy költségvetési tárgyalásnak az az első ezélja, hogy az illető évre vonatkozó programmot fejtse ki a pénzügyminiszter és megvallom, a jóslásoknak nem lévén barátja, igen hosszú időre szóló programmot nem szeretek felállítani. De más alkalommal már adtam választ a kérdésre, utalhatok tehát azokra, a miket e tekintetben más alkalommal mondottam. Elmondott im ugyanis, hogy a növekvő kiadásokat, a melyekben a legnagyobb óvatossággal és takarékosággal kell eljárni, fedezni fogjuk egyrészt a bevételek ama természetes növekedéséből, a melyek normális gazdasági viszonyokat és árképződést föltételezve, be fognak állani, mert az eddigi tapasztalatok szerint mindig beállottak; másrészt azokból a megtakarításokból, a melyeket a konverzió útján el fogunk érni s a melyre a jövő évben minden esetre rá fog kerülni a sor. Azt mondja a t. képviselő ir, hogy nagy 35