Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-269

272 269. országos ülés 1898. márczins 24-én, cstitürtOfco'n. állította azt, hogy ez adók, tudniillik a fogyasztási adók kifejezésre juttatják a nemzeti erők fejlődését. Egészen másként áll a dolog, t. ház. Én ellenkezőleg, azt feleltem Kossuth Ferencz képviselő úr egy nyilatkozatára, hogy ha a fogyasztási adók emelkedése úgy, a mint az a zárszámadásokban jelentkezik helyes és hü kifejezője volna a nemzeti jólét emelkedésének, akkor Magyarországon a nemzeti jólétnek óriási mértékben kellett volna emelkednie, mert 1875-ben még csak 13,2000.000 forint, 1896-ban pedig már 83 millió és egy pár százezer forint volt a mi fogyasztási adó bevételünk. De miután ez nem volt mind természetes emelkedés, nagyon természetesen ez a fogyasztási adó nem képezhet olyan szimptomát, a melyből az expanzivitásra következtetni lehetne, de nem is foglalkoztam az expanzivitás kérdésével. Téves mindenesetre az is, hogy gróf Apponyi Albert képviselő úr azt tételezi fel rólam, hogy én a tőkegyűjtés tekintetében, különösen a takarékbetétek útján való tőkegyűjtés tekintetében Magyarország és Francziaország között bármi összehasonlítást is tettem volna. Én Francziaországra takarékpénztárakkal kapcsolatban nem is hivatkoztam, hanem hivatkoztam értékpapírokban való pénzelhelyezés tekintetében akkor, a midőn Horánszky Nándor t. képviselő úr azt állította, hogy nem is a takarékbetétek alakulása, hanem az értékpapírokban vagy állampapirokban való befektetés mérve a jólétnek. Erre azt jegyeztem meg, hogy ez igenis áll Francziaországban, a hol a legkisebb ember is hozzá van szokva, hogy megtakarítmányait rentében helyezze el, de Magyarországon ez abszolúte semmiféle szimptomatikus jelentőséggel nem bir, mert a magyar paraszt pénzét takarékpénztárakba teszi vagy földbe fekteti. (Helyeslés a jobboldalon.) Tévedés mindenesetre az a t. képviselő úr beszédében, midőn azt méltóztatik mondani, hogy én azt mondtam volna, hogy az alkotmányos éra kezdetén értékpapírokban 128 millió forint, 1896-ban pedig 664 millió forint lett volna az országban. Én azt mondtam, hogy állampapírokban van ennyi, és nem értékpapírokban. Eta értékpapírokról akarunk szólani, mindenesetre sokkal több van az országban, de erről egyáltalában semmi említést nem tettem. Esek mindenesetre csak az én szavaim félreértésén alapúihatnak. Van azonban két dolog úgy Horánszky Nándor képviselő úr, mint gróf Apponyi Albert képviselő úr beszédében, a melyek már valamelyes új — habár felfogásom szerint nem helyes alapon álló — finánczkonczepczió jellegével bírnak. Az egyik, a melyre Horánszky Nándor t. képviselő úr ma is utalt és a melyről gróf Apponyi Albert képviselő úr is beszélt, hogy tudniillik a kis- és középbirtokosok terhét képező adósságoknak kamatát állami segélylyel vagy állami ingerencziával csökkenteni kell. A mint már múltkor kijelentettem, bővebb kifejtés nélkül nem tudok az ideához hozzászólani. Ugyanazt kell mondanom ez alkalommal is, mert azt értem, ha valaki arra az álláspontra helyezkedik, hogy a mai törvények és a mai szabályok, a melyeknek értelmében záloglevelet csakis olyan követelés alapján lehet kibocsátani, a mely nem haladja túl a birtok becsértékének 50°/o-át, ha valaki ezt szűknek tartja és ki akarja terjeszteni a becsérték 60—70o/o áig, ezt értem, de nem helyeslem. Azt is értem, ha valaki azt mondja, hogy a követeléseknek második helyen való betáblázása útján tegyük lehetővé azt, hogy a birtokos nemcsak záloglevélkölesön, hanem egy külön kötvénykölcsönt is kaphasson, a mi ismét a birtoknak 60—70 —80% ig való megterhelését jelenti. Talán erre czélöz a t. képviselő ár terve, — a mit én nem helyeslek a múltkor kifejtett okoknál fogva. Az is érthető, hogy a reálhitelen kivűl tegyem hozzáférhetővé a birtokosra nézve még a személyi hitelt is. hogy tegyünk olyan intézkedéseket, a melyek a birtokosoknak személyi hitelét fejlesztik. Ezt értem és helyeslem is. A kormány meg is teszi a legközelebb beterjesztendő szövetkezeti törvényjavaslatban az intézkedést, hogy a kisbirtokosoknak ez a hitele szerveztessék és államilag is támogattassék. De bocsánatot kérek, a mi gróf Apponyi Albert beszédében mondva van, hogy tudniillik ezzel az óriási igénynyel szemben, mely tudniillik egy ilyen konverzió folytán keletkeznék, nem bír a piacz felvételi képességgel az líj kibocsátandó záloglevelekre nézve: bocsánatot kérek, ezt nem értem. Azért, mert ha konverzióról, tehát magasabb kamatozású záloglevélkölcsönkonverzióról van szó, ezek a magasabb kamatozású záloglevelek eltűnvén a forgalomból, helyet csinálnak a kisebb kamatozású ^ zálogleveleknek és igy a piacz felvételi képességét e tekintetben kétségbevonni nem lehet. Tehát nem értvén a dolgot, nem is merek e fölött a dolog fölött véglegesen nyilatkozni. De ha ezt a kérdést én nem értettem, bátor vagyok konstatálni, hogy a most megérintendő kérdést a t. képviselő urak nem értik, a viczinális vasutak papírjainak kérdését. Úgy Horánszky Nándor, mint gróf Apponyi Albert képviselő urak egy erős támadást intéztek az 1897 : XXXII. törvényczikk azon intézkedése ellen, a mely lehetővé teszi, hogy bizonyos vasúti papírok alapján vasúti kötvények bocsátassanak ki és gondoskodik bizonyomgarancziákról, a melyek ezeknek a kötvényeknek forgalmi képességét és bonitását biztosítsák. És gróf