Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-269

269. országos ülés 1898. márczins 2é-én, csflt5rt8k8n. 271 vetést és ajánlom határozati javaslatomat elfoga- T dásra. (Hosszas, élénk tetszés, helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélső báloldalon. Élénk felkiáltások: Öt pereset kérünk!) Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Folyton megújoló zajos éljenzés a bál- és szélső baloldalon és felkiáltások: Öt perczet kérünk!) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Lukács László pénzügyminszter: TalAn megengedi nekem a t. képviselőház, hogy az idő előrehaladott voltára való tekintettel azonnal feleljek azon beszédre, a melyet az imént Horánszky Nándor képviselő úrtól hallottunk. Midőn a t. képviselő ár ezen beszédére, valamint talán a múltkori beszédének egyes passzusaira, a melyekre a múltkori nyilatkozatomban, talán a rövidség okáért, nem voltam képes kiterjeszkedni, ez alkalommal egypár észrevételt kívánok tenni, talán megengedi a t. képviselőház azt is, hogy egy pár rövid reflexiót tegyek gróf Apponyi Albert képviselő úrnak múltkori beszédére is, a mi annál kevesebb időt fog igénybe venni, mert a magam részéről egy igen jó részével a t. képviselő úr beszédének egyetértek, egy részét azonban olyannak tartom, a mely félreértéseken alapszik és én e tekintetben nem kívánok igen részletes kritikába bocsátkozni, mert magam is a méltányosságnak arra az álláspontjára helyezkedem, a melyre az igen tisztelt képviselő úr helyezkedett, a midőn azt mondta — saját Szavait idézem, rá alkalmazva — »oly igazságtalan és méltánytalan nem vagyok, hogy én egyidejűleg, bármily nagy igényű képviselőtől, kettőt is követeljek : a fantáziának, a szónoki dísznek, a szép, a megkapó képleteknek özönét és a szakszerű érvelésnek is szoliditását.« (Tet szés és derültség jobbfelöl.) Gr. Apponyi Albert: Hiába, csak Marcus Manlius Capitoliaus! Lukács László pénzügyminiszter: Ezeket elörebocsátva, t. ház, konstatálom, hogy teljesen egyetértek a. t. képviselő úrral abban, (Ralijuk! Halljuk!) hogy nálunk közgazdaságilag virágzó állapot nincsen, de azt hiszem, a t. képviselő úr is konczedálni fogj'a azt, hogy én ezt nem mondtam; soha nem állítottam és azt hiszem, nincs senki e házban, a ki bármely beszédemből ezt kiolvasni tudná (Úgy van! Úgy van! jóbbfelöl.) vagy konstatálhatná, hogy én valaha ilyen nyilatkozatot tettem, (Úgy van! jóbbfelöl.) sőt ellenkezőleg, valahányszor alkalmam volt, mindig ráutaltam azokra a nagy csapásokra, a melyek az országot szakadatlan lánczolatban érték; arra a sok nehézségre, a melylyel önhibánkon kivííl küzdenünk kell és azt hiszem, hogy ebből logikailag nem juthattam más következtetésre, mint hogy nálunk virágzó gazdasági állapot nincs. Ivánka Oszkár: Akkor nem kell quótát emelni! Lukács László pénzügyminiszter: Ha azonban egyrészről ezt konstatáltam, másrészről óvakodtam a desperáczió politikáját hirdetni, a mi részemről kétszeres hiba lett volna, mert azt hiszem, hogy a pénzügyminiszternek feladata épen a nehéz időkben, épen a feltornyosuló nehézségekkel szemben kétszeres erőfeszítésre, munkára és kitartásra buzdítani a társadalmat. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ebből következőleg, t. ház, egyetértek gróf Apponyi Albert képviselő úr azon nyilatkozatával is, hogy mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy új terheket rakjunk'anép vállaira, egyáltalában nem vagyunk abban a helyzetben, hogy itt valamelyes adóteher-növekedésről beszélhetnénk. Csakhogy, t. ház, ez senkinek nincs is szándékában. Én sohasem mondtam, sohasem helyeztem kilátásba az^ hogy mi az adókat emelni akarjuk és midőn az adóreformról beszéltem, mindannyiszor kijelentettem azt, hogy a mi adóreformunknak nem lehet más czélja, mint az, hogy egyrészről a kis exisztencziánál teherkönyebbíílést okozzon és pedig lehetőleg létminimum felállítása által, a behozandó jövedelmi adónál; a magasabb jövödelmi fokozatoknál az igazságos teherviselést, a mennyire csak emberileg lehető, megvalósítsa a terheknek igazságos és egyenlő megosztása és a progresszió eszméjének, valamint a létminimumnak alkalmazásával, azonkivtíl pedig, hogy oly objektumok, a melyok eddig a megadóztatás alól elvonták magukat, megadóztassanak, (Élénk helyeslés a jobboldalon s a középen.) és így mindenféle »privilegium«, a mint a t. képviselő úr magát kifejezte, az adóztatás tekintetében megszűnjék. (Helyeslés jóbbfelöl s a középen.) Mindezek tekintetében tehát, azt hiszem teljesen egyetértünk. Tisztán csak félreértésnek kell tulajdonítanom, ha gróf Apponyi Albert képviselő úr a felett vitatkozik velem, mintha én azt állítottam volna, hogy Magyarországon a teljesítési képesség bizonyos — nem tudom, müyen nagy vagy kicsiny — expanzivitással bír. Én, t. ház, ezzel a kérdéssel egyáltalában nem foglalkoztam és ha bárcsak egy észrevételt tettem a múltkor Horánszky Nándor képviselő úr beszédére, az tisztán csak arra irányúit, hogy azon szimptómákat, melyeket a t. képviselő úr felemlített, én nem értelmeztem úgy, mint a képviselő úr; nem tulajdonítottam azoknak oly fontosságot és oly irányú jelentőséget, mint a t. képviselő úr. Annál meglepőbb tehát rám nézve, ha gróf Apponyi Albert képviselő úr beszédében a fogyasztási adókra vonatkozólag azt mondja, hogy a pénzügyminiszter egészen tévesen