Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-268

246 268. országos Ulós 1898. márezius '23-án, szerdán. eredményei. A magát nagyon kereszténynek nevező és szoczialistikus színezettel is biró néppárt megláthatja, hogy az az izgatás, a melyet folytat a tekintélyek leszállítása szempontjából, hová vezet. Oda vezet, hogy megtanulják az egyesek a hirdetett elveket és leszállítani próbálják a tekintélyeket szép eredménynyel; de nem elégednek ám meg azzal, t. ház, hogy leszállítják a kormány tekintélyét, tehetségtelennek, tudatlannak hirdetve mindenkit, a ki az államnál alkalmazást talál és keres, hanem nekimennek a papoknak is, és akkor aztán jönnek az igen tisztelt néppárti urak és kívánják, hogy — gondolom, itt egy közbeszólás folytán mondhatom, ezelőtt néhány nappal vagy héttel egy képviselő úr mondotta — azon sajtó ellen is erélyesen járjunk el és a perhorréskált eljárás szigorát alkalmazzuk, a mely sajtó lerántja a papi tekintélyt. Igenis, t. ház, mi eljárunk ezekkel szemben is egyformán, különbség nélkül, azokkal az eszközökkel, a melyeket törvényeseknek tartunk és a nyugalom biztosítása szempontjából szükségesnek. De mégis czélszerű, hogy méltóztassanak ismerni, hogy van egy lap, — ha nem tévedek Báes vármegyében, gondolom, Adán jelenik meg, — ez erős szoeziallsztikus irányzattal van szerkesztve; bizony erősen üti a kormányt, de gondoskodik a papok ütéséről is. (Élénk derültség. Olvassa) : »Kinek higyjen a munkás? — mondja egyebek közt. —»Nehigyjetek a kormánynak sem, de a keresztényszoczializmusnak sem.« Azt mondja tovább (olvassa): »Epúgy állnak a papok a mennyországgal, mint a kormány a hazával. Minden eljárásuk rítt szemfényvesztés, minden szavuk hazugság; az ő templomuk a tévedésbe ejtés és gyűlölet s abban az ő hazugságuk az isten. A papok eddig a sötétségben vezették a népet, most pedig abba még mélyebben akarnák bevezetni. A nép tündérvilágba fog jutni, mihelyt az államnak nem fogja adni vérét, de a papoknak sem engedi, hogy kiszipolyozzák.« No hát, t. ház, jó-e, hogy a tekintélyek állandó leszállítására való törekvések folytán most már az egyház szolgája sem tisztelet tárgya? És folytatása lesz ennek, t. urak, mert ha méltóztatnak úgy eljárni, a hogyan eljárni igéri Molnár János t. képviselő úr, hogy a politikát beviszik a templomokba, a kathedrára, akkor nemcsak a sajtóban fog ez megjelenni, hanem ott a templomokban lesznek vitatkozások, (Úgy van! Úgy van.

1 Tetszés jobb felöl.) s azt, a mit elérni akarnak, fogják letiporni s elsősorban a keresztény hitet, az isteni tekintélyt fogják sérteni. (Igaz ! Ügy van! a jobboldalon. Ellenmondásoh és zaj a baloldal hátsó padjain.) Méltóztassanak meggondolni, hogy az az út, a melyen haladnak, veszélyes, az nem felel meg a katholikus, a keresztény érdekeknek sem, sőt nem felel meg a magyar állam érdekeinek sem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mindezek folytán lesz az önök terve szerint minél több antiszemitizmus, keresztény reakezió, a jogegyenlőség megszüntetése, az üzleti élet bilincsekbe verése, a klérus régi hatalmának visszaállítása és a polgári házasság visszacsinálása némi kis agrárizmussal. Eljött az ideje annak, t. ház, hogy átlássák, hogy az út, a melyre léptek, veszélyes és alapjaiban ingatja meg nemcsak a társadalmat, hanem az állam biztonságát is. (Élénk helyeslés. Úgy van! a jobboldalon.) Ezek elmondása után, t. ház, szükségesnek látom elmondani még azt is, hogy a midőn Makfalvay Géza képviselő úr a nemzeti politika elhanyagolásával vádolt, nem tudtam egyebet tenni, mint sajnálni őt, T. ház! Hogy én milyen nemzeti irányú vagyok, hogy mennyire vagyok soviniszta, mennyire nem, azt nem bizom a pártpolitikai szenvedélytől elvakított képviselő urakra; azt Magyarország közvéleményére bízom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Magyarország közvéleménye kivétel nélkül, egyhangúlag nekem fog igazat adni, (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) mert a nemzeti politika irányát követelem, mondhatnám 25 vagy több év óta, nemzeti, sovinisztikus irányban, oly eszközökkel, a melyek eredményre vezetnek, s a melyek nem nagyhangú szavakban, hanem elért eredményekben nyilvánulnak. (Igás! Úgy van! Éljenzés a jobboldalon.) Bírálatai engem nem fognak megingatni abban, hogy utamon tovább haladjak. Tisztában vagyok azzal, t. ház, hogy az az út, a melyet e tekintetben követünk, jó és helyes. Látjuk, hogy benn az országban a nemzetiségi agitáczió a minimumra szállott alá, az egyes nemzetiségek maguk közt ellentétben vannak a küzdelem módja iránt, és látjuk, hogy a külföldi sajtóban próbálnak vádaskodni a miatt, hogy a magyar nemzeti állam megalakítása felé haladunk. Tisztelt ház ! A vádak elhangzanak, mert alapjuk nincs. De elhangzanak nemcsak ezek, de a többi vádak, a többi támadások is, mert a többi vádak is a közvéleményben alaposan bíráltainak, és a bírálatnak eredménye mégis, meg vagyok győződve, a bizalmat ennek a többségnek, ennek a kormánynak meg fogja adni. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Meg vagyok győződve, t. ház, hogy azok az elhangzott szavak, a melyek a választási visszaélésekről, a kormányzat tehetetlenségéről, a melyek a kormány programmtalanságáról szólanak, azok kint nem hatnak, de az elért eredmények bíráltatuak és az elért eredmények bírálata következtében nemcsak itt e ház, de az ország nagy többsége is a kormány iránt biza-