Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-268

268. országos ülés 1898. márezius 23-án, szerdán. 247 lommal viseltetvén, helyesli azt, hogy ez a párt ezen költségvetést a kormánynak megszavazza, a mit én ezennel tisztelettel kérek is. (Hosszan­tartó, élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Asbóth János: Tudom, t. ház, (Zaj. Hall­juk! Halljuk!) hogy tisztán a személyes táma­dásra szavaim helyreállítására kell szorítkoznom. Az is a szándékom. A t. miniszter ár két idé­zetet olvasott fel, a melyek egyikében azon meg­győződésemnek adtam kifejezést, hogy politikai pártnak nem szabad exkluzív felekezeti jelleg­gel birnia. Hisz ez ma is meggyőződésem. Ezt fejeztem ki, határozottan mondtam a felirati vitában, vagy egy azután nemsokára következett beszédemben is, hogy a mi pártunk nem feleke­zeti, hanem politikai párt. Ezt mondtam épen tegnap is, midőn azon meggyőződésemnek adtam kifejezést, hogy egy olyan párt, a mely feleke­kezeti uralomra törekszik, Magyarországon sikert el nem érhet. Az én választóim közt is vannak zsidók és én egyhangúlag lettem megválasztva. És ez nem is lephet meg. Mert akkor, midőn az orthodox zsidók lelkiismeret-szabadságát a kor­mány protekcziója mellett a neológ zsidók el akarták nyomni, éu annak védelmére keltem és remélem, hogy a jövő választásnál a zsidók még nagyobb számmal fognak a néppárthoz csatla­kozni. (Derültség a jobboldalon.) A mi a másik idézetet illeti, tegnap is ép azt mondtam és hangsúlyoztam, hogy az evangéliumi eszmék megtalálhatók a zsidók azon szent köny­veiben, a melyek nekünk is szent könyveink, mert hisz Krisztus maga is azt mondotta, hogy ő hozza a beteljesítését a zsidóságnak adott ígéreteknek. Elnök: Kubik Béla képviselő úr személyes kérdésben kíván szólani. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Kubik Béla: T. ház! Személyes kérdés­ben kérek szót. Mindenesetre rám nézve igen érdekes dolog, hogy melyek azok az eredményre vezető eszkö­zök, melyekről a miniszterelnök úr itt előbb olyan nagy hangon beszélt. A miniszterelnök úr nekem azt mondta, hogy a mit én tudok, azt bizonyítsam, még pedig oly szavak kíséretében, a melyeket én ismételni nem akarok, melyekkel szemben, t. ház, én csak azt mondom, hogy igen, én nem tudok semmit közvetlen tapasztalatból, a mit tudok azt Rohonczy Gedeon úr felszóla­lásából tudom, a ki maga bevallotta, hogy 5000 forintot kapott választási czélokra. Én tisztesség tekintetében a dolgot úgy fogom fel, hogy ha engem megvádolnak valaha, vagy kétely merül fel, hogy valami pénzt elköltöttem vagy nem megfelelő helyről vettem és költöttem el, leg­fölebb azt mondhatom, hogy kérem, itt van a számadás, ebből a számadásból kitűnik minden. (Derültség jobbfelól.) Én részemről azt vártam volna a miniszter­elnök úrtól, hogy már számtalan tagadását egy­szer azzal fogja dokumentálni, hogy a számadá­sokat ide fogja terjeszteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Különben én csak Rohonczy Gedeon űr után beszélhetek három millió forintról; a miniszterelnök úr pedig csak a három milliót tagadta meg. Ha az több vagy kevesebb: én erről, megvallom őszintén, nem tehetek. Azt ő sokkal jobban tudja, miot én. Különben ha be­csületszavára fogja mondani, hogy egy képvise­lőnek sem adott ott a túloldalon semmit, én részemről ezt is el fogom fogadni argumentum­képen. (Helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobb­felöl.) Elnök: T. ház! Kihirdetem a megtörtént választás eredményét. (Halljuk! Halljuk!) A föld­mívelésügyi bízottságba megválasztatott Farkas József 1C1 szóval; az összeférhetetlenségről szóló törvény revíziójára kiküldött bizottságba Rakovszky István 120 szóval. A quóta bizott­ságba — majdnem minden tag egyenlő szavazatot kapott — a következők választattak meg: gróf Apponyi Albert, Falk Miksa, Hegedüs Sándor, Horánszky Nándor, Láng Lajos, Matlekovits Sándor, Pulszky Ágost, Széll Kálmán, Tisza Kálmán, Tomasics Miklós. A holnap ÍO órakor kezdődő ülés napi­rendjén lesz e törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. (Helyeslés.) Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 20 perczkor.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom