Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-268

208. országos illés 1398. márczius 23-án, szerdán. 245 mikor még Mócsy Antal képviselő úr hihetőleg nem volt néppárti köpenybe burkolt antiszemita. T„ ház! Sok évvel ezelőtt — gondolom lesz 12—14 éve — Besztercze városában, mint újonnan megérkezett főispánnál a különböző hatóságok és felekezetek tisztelegvén, megjelent ezek közt az ortbodox zsidó hitközség is. Intéztek hozzám egy elég hazafias, kétségtelenül igen lelkes, német nyslven tartott beszédet, és én akkor, t. ház, azt mondtam az illetőknek: » Uraim, köszönöm szives figyelmüket, hogy itt én előttem megjelenve, engem mint új főispánt üdvözöltek, köszönöm azt, hogy midőn az egész város felekezetei én előttem megjelennek, eljönnek önök is. De rosszul esett nekem, hogy Magyarországnak egy felekezete, az izraelita felekezetnek szónoka én hozzám németül szólott; rosszul esik nekem az, hogy önök itten bizonyos nemzetiségű szinezettel jelennek meg. Én a zsidóságot Magyarországon egyébnek nem tekintem, mint egy felekezetnek. (Helyeslés jobhfelől.) Nem tekintem egyébnek, mint a magyar nemzet kiegészítő részének, (Helyeslés jobbfelöl.) a mely, ha ezen az úton halad, kétségtelenül magának, de az országnak s a nemzeti fejlődésnek igen nagy szolgálatot tesz. Elvárom önöktől urak, hogy így fogják fel a kérdést; elvárom, hogy ne tekintsék magukat egyébnek, mint felekezetnek ebben az országban, de őszinte szívvel, testtel-lélekkel magyaroknak, hazafiaknak.« (Éljenzés a jobboldalon.) T. ház! Ez volt akkor álláspontom, ez ma is és azt hiszem, hogy az a hang, a mely itt elhangzott ismételten egyes képviselőurak szájából az nem ezt fogja elősegíteni; az ezt gátolni fogja; kitaszítja esetleg a nemzet testéből, vagy legalább arra törekszik, — remélem eredménytelenül —; mindenesetre azonban a felekezetek között idézi elő az ellentéteket. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Méltóztassanak meggondolni, hogy nem helyes ez, mert ezen az úton haladva nem az ellentéteket egyenlítjük ki, a melyeket pedig ki kell egyenlítenünk. Nem akarom idézni Széchenyinek a nemzetiségekre és a felekezetekre vonatkozó szavait, de már Széchenyi jelzi, hogy az egységet kell keresni, nem pedig az ellentétet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azután, t. ház, már most menjünk a nemzetiségi kérdés szempontjából egy kissé tovább. Á néppártnak lapjai, a melyek természetesen erős néppárti hangon írnak, maguk is szidják az antiszemitizmust. Rojkó András plébános úr például, a ki a békességet, a szeretetet kellene hogy hirdesse, hirdeti itt olyan hangon a »Krestyán« márezius 19-iki számában az ellentéteket, az antiszemitizmust, a milyen hangon én szerintem, ha hirdeti, büntetendő is volna, mert a felekezetek közötti ellentéteket idézi elő és izgat a felekezetek békéje ellen (olvassa): »A szent apostolok isteni mesterök példája szerint szintén már antiszemiták voltak. Ezek példáját követi Krisztus egyháza is, mely az első határozott antiszemita szervezet volt, hogy megvédje felebaráti szeretetből híveit a zsidóktól eredő erkölcsi és anyagi megnyoraorítás elől. A keresztény katholikus antiszemitizmus a felebaráti szeretetre, a keresztény önvédelemre a talmudista zsidóság ellen van alapítva, a mi antiszemitizmusunk igazolt és kell, hogy gj-őzzön.« így beszél ez a lap. Egy másik lap — nincs nálam, nem tudom idézni — már nem elégszik meg ezzel; azt mondja, hogy mindez helyes, de a néppárt még ezenkívül egy tótpárt is kell hogy legyen, mert eredményeket a felvidéken csak úgy ér el, hogy ha pánszláv irányzatot követ. (Felkiáltások jobbfelől: Mind pánszláv!) És midőn látjuk, t. ház, hogy itt a házban bizonyos körültekintéssel és bizonyos gyöngéd modorban beszélnek a nemzetiségekről a néppárti képviselők, akkor látom azt, hogy abban a néppárti akczióban a nemzetiségek is számításba vannak véve, (Úgy van! jobbfelől.) és a nemzetiségek segítségével akarják sikerüket elérni. (Igaz! Úgy van ! a jobboldalon.) T. ház! A nemzetiségeknek meg vannak Magyarországon a maguk jogai, a nemzetiségeknek törvények által biztosított jogait érinteni nem akarja senki, nem akarjuk mi sem. De t. ház. ha azokat a szélsőket, azokat a pánszlávoknak nevezett agitátorokat, a kikkel felvidéken a múlt időkben nem tartotta megengedhető dolognak egy párt sem összeköttetéseket keresni, ha azokat ma segítségül hívják és azokkal próbálnak ma eredményeket elérni, .... (Igaz! Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Nagy zaj és ellenmondás a baloldal hátsó padjain.) Buzáth Ferencz: Kicsoda? Tessék megnevezni ! (Zaj.) Báró Bánffy Dezső miniszterelnök: .... akkor, t. ház, ne méltóztassanak csodálkozni, hogyha a kormány kötelességének tartja erélylyel és erős kézzel lépni fel esetleg a vá lasztásokná! is, (Helyeslés jobbfelől.) mert azt gondolom, Magyarország érdekében nem állhat, hogy az állam integritása, az állam nemzeti jellege, az állam magyarsága ellen magukat érvényesíteni akaró tényezők úgy jussanak eredményre, a hogy én szerintem jutnának, ha kellő erélyt velük szemben ki nem fejtenénk. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldal hátsó padjain.) Ennek az agitácziónak következtében azután, a mely folyamatban van a tekintélyek leszállítása tekintetéből, — nincs különbség különben ebben az igen tisztelt többi pártok eljárása és a néppárt között — megvannak a maga fényes