Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-268

244 268. országos ülés 1898. márczins 23-án, szerdán. venui, sem a törvényhez hozzá tenni nem szabad egy jottát sem. És valóban tanai nem tettek hozzá a törvényhez semmit sem. A mit tanított, mind a zsidóságból volt merítve kizárólag; a zsidóság erkölcsi tartalma képezte tanainak anyagát. Krisztus a zsidósághoz semmitsem tett hozzá, de elvett belőle bizonyos részeket; (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! a jobbuldalon.) ezeket pedig, melyek miatt a kereszténység a zsidósággal oly éles ellentétbe jutott. Utóbb 2000 éves fejlődés alatt ugyancsak elvesztette nagyrészt a zsidóságnak nagyobb része is, ha nem is elvileg, de legalább tényleg annyira, hogy Krisztus, ha ma megjelennék köztünk, természetesen nem isteni, hanem emberi minőségét véve föl, sokkal inkább, semmint egyes keresztény felekezetekben, melyek azóta sok újat és idegent vettek fel, azon mai zsidók közt keresné hiveit, a kik megőrizvén a zsidóság erkölcsi tartalmát, elvetek s rég nem gyakorolják már többé a zsidó törvényeknek az életmódra, szertartásokra, az istenség tiszteletére s általában a vallási formalitásokra vonatkozó részét.« Szóval midőn Asbóth János képviselő úr egyik munkájában a konzervatív politikáról szólva, ennek czéljáúl azt tűzte ki, hogy az összes felekezeteket magában egyesítse, a zsidókat is, s midőn egy másik munkájában azt mondja, hogy Krisztus valódi tanainak képviselői ma is a zsidók közt keresendők, s hogyha Krisztus emberi minőségben a földre jönne, hiveit ott keresné: akkor Zichy János képviselő úr, Asbóth János képviselő úrnak igen tisztelt barátja és elvtársa (Derültség jobb felöl.) már a múlt évben hangoztatta az ő konzervativ politikáját, ez évben pedig a reakezióra is hivatkozik, (Derültség jobbról.) s mégis Asbóth János képviselő úr vele egyetért, elveit magáévá teszi, s együtt működik azzal a néppárttal, mely az antiszemitizmust ma már erős, hatalmas bátorsággal írja fel zászlójára; (Igaz! Úgy van! Tetszés jobbfelől.) a együtt megy azzal a gróf Zichy Jánossal, a ki 1896. márczius 11-én Székesfehérvárott tartott beszédében megpróbálta egy igen különös módon definiálni a reakcziót. Azt mondta (olvassa): »Félelmetes és rettegett ez a szó: reakczió, de ez nem jelent mást, mint visszahatást és egy káros, alapelvében, lényegében elhibázott és pozitív erkölcsi tartalmat nélkülöző áramlat elleni visszahatást s ez csak üdvös lehet.* Hanem, t. ház, egy kis baj van a dologban. Mert midőn gróf Zichy János így definiálja a reakcziót, ellentétbe jön Deák Ferenczczcd, kinek a reakczióról való defmiczióját, azt gondolom, kivétel nélkül mindenki elfogadhatja e házban; képviselőháznak még 1848. Julius 21-én tartott ülésében hangzott el. így szól (olvassa); »A reakezió alatt a kivívott szabadságnak elnyomását és az abszolutizmus viszszahatáeát érti az egész világ lexikona.« Azt gondolom, hogy a reakcziónak ezt az értelmezését kell elfogadni; semmi körülmények között sem fogadhatjuk cl gróf Zichy János képviselő árét. Nem fogadhatjuk el, mert az veszedelmes, mert midőn a liberalizmusnak azon kivívott alkotásait, melyekkel ma élünk, s melyek — akárhogy méltóztatnak őket a végrehajtás tekintetében bírálni — mégis megvannak és az ország fejlődésének, felvirágzásának biztosítékai, midőn ezeket támadja meg: akkor e reakczióval szemben határozottan állást kell foglalnunk, mint veszedelmessel, mint a társadalmi rendet magyarország alapjait megingatóval. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert, t. ház, a felekezetek közti ellenieket szítja, a felekezetek közti viszályt idézi fel; ma még beszél a keresztény erkölcsök és érdekek védelméről, — s ha nem volnék kálvinista, meszebbhatólag mennék bele a kérdésekbe, — de tartok attól, hogy majd az egyes keresztény felekezetek közti ellentétek harczát „ is ki fogják tűzni. (Igaz! Ügy van! jobboldalon.) T. ház! Azok a hangok, a melyek itt elhangoztak, eszembe juttatják nekem a középkor küzdelmeit, a protestantizmus üldözéseit, a franczia Bertalan-éjt megelőző napok hangjait. Polónyi Géza képviselő úr találhatja különösnek ezt, de — a tények, adja Isten, ne igazolják — azok a hangok oly felekezeti ellentétekre vezetnek, a melyekre ez országnak szüksége nincs. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Itten, t. ház, kiegyenlíteni kell nz ellentéteket és megszüntetni. T. ház! Őszintén büszke vagyok arra, hogy oly körben nőttem fel, az ország oly részében, hol a felekezeti ellentéteket nem ismerik; (Éljenzés és tetszés a jobboldalon.) az országnak oly részében, hol a vallás, a hit kérdése mint válaszfal szóba sohasem jött; a meggyőződés, az elv, volt mérvadó. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ma, t. ház, itten, midőn a reakczió visszakivánásáról hallunk; midőn a konzervativizmus óhajait halljuk, és a liberalizmus elítélését halljuk, akkor nekem, egy bizonyos borzongás fut végig a hátamon, mert azt látom, hogy oly világban vagyok, melyben visszafelé, a kivívott eredménynek megszüntetésére törekszenek és a mi Magyarországnak kétségtelenül legnagyobb veszedelme. (Igaz! Ügy van! Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) T. ház! Ma, midőn ebben az államban, a hol annyi a vallásfelekezet és nemzetiség, egyes felekezetek ellen oly hangokat hallunk, mint a milyen hangok itt elhangzottak a zsidókkal szemben, ne legyen meg nekem az aggályom? Nekem, t. ház, annak az embernek, ki a zsidókra vonatkozólag már önálló nézettel birtam akkor,