Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-268

268. országos illés 1898. márczius 23-án, szerdán. 243 ségünkről beszélhetnénk is, nem áll az ország érdekében. (Ügy van! Úgy van! jobbfélöl. Zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Hangzik az egész országban nemcsak a kormány tekintélye ellen hang, hangzik a hatóságok, egyes közegek ellen, hangzik az eljáró tisztviselők ellen, úgy hogy azután ne méltóztassanak különösnek ta­lálni, ha az állandó tekintélyleszállítás, az állandó kicsiuylés és becsmérlés következtében akkor, mikor a bajok előáílanak, alig képesek az álta­lános rendet biztosítani. Mert mint a példák mutatják, midőn Szabolcsmegyéből a megijedt birtokos elem idejön a kormánytól" támogatást kérni, akkor nehézségek állanak elő, mert mi­képen nyújthassunk erélyes védelmet azokkal a hatósági közegekkeh a melyeknek tekintélyét czélzatosan és szándékosan alászálSítják. (Ugy van! Úgy van! Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj és mozgás a bál- és szélső baloldalon.) Es a mikor aJászállítják a hatósági közegek tekintélyét, akkor rendszeresen következik más hatóságoknak, így az egyházi hatóságok tekin­télyének alásfállítása és ennek következménye az, hogy ma már bizonyos helyeken* hangoztat­ják azt, hogy nem kell pap, nem kell párbért fizetni. Énnek következtében felbomlik a társa­dalmi rend, veszélyeztetve van az állam nyu­galma, a mivel szemben csak erélyes intézkedé­sekkel lehet fellépni, : a melyeket önök ismét bírálnak és kicsinyelnek. Vádolnak, gyanúsítanak bármely bizonyíték nélkül. Röpke szót vetnek oda, bizonyos három milliót emlegetnek. Ismételten mondottam, ez nem igaz, ez rágalom. Elmondtam, hogy állí­tása annak, hogy egyesek rangért, kitüntetésért fizetnek, azok becsületébe vág. Es mikor ismé­telten elmondottam és visszautasítom, akkor méltóztatnak azt mindig ismét és ismételten visszahozni. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) Tessék t. urak bizonyítani. (Zaj balfelöl. Felkiáltások balfelöl: Bohonczy mondta!) Rohonczy Gedeon képviselő úr sem illetékes ebben bírónak lenni, ő is egy röpke szó után beszélt és egy röpke tóóra alapítani egy országnak reputáczióját nem igazságos, az ország érdekében nincs. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfélöl. Zaj a bal- és a szélső baloldalon.) Kubik Béla S Nem czáfolta meg Rohonczyt! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk ! jobbfélöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek, Kubik képviselő úr! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Hát, t. ház, mi a czáfolat? Ha azt mondom, nem áll, nincs alapja, nem jogos, nem igaz. Méltóztatnak más czáfolást is kívánni ? (Helyeslés jobbfélöl.) Hát bizonyítsa Kubik Béla képviselő úr, a mit tud bizonyítani, és ha bizonyítani fogja, az meg fog állani, de addig ráfogásnak, rágalomnak ne­vezem. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl.) Kubik Béla: Nekem nincs okom bizonyí­tani, én nem kaptam semmit! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Végre jön Sima Ferencz képviselő úr és egy számítást csinál, a mely szerint minden választónak 50 forint járna ki. Ez a számítás lehet alapos, lehet nem alapos, én nem vizsgáltam felül, de mégis bizonyos tényekkel számolni kell. Ha összevet­jük az utolsó országgyűlési választások alkal­mával fellépett jelöltek számarányait, akkor egyáltalában nem fognak kijönni azok az 50 forintos eredmények, a melyekről Sima Ferencz képviselő úr beszél, tekintve különösen azt, hogy a szabadelvű pártnak összesen háromszáz­hatvanjelöltje volt. az összes kerületek 88°/o-ában léptetett fei jelöltet s olyan arányban válasz­tattak meg egyesek egyhangúlag, hogy már mindjárt teljesen elesik a megszámításnak he­lyessége, de akkor talán nem 50 forinttal, ha­nem 100 forinttal kellene számolni, de termé­szetesen állítom, hogy ezzel is alaptalanul és tévesen, mert minden jogosultságot nélkülöz ezen állítás. (Helyeslés jobbfélöl.) T. ház! Ezeknek elmondása után méltóz­tassék nekem megengedni, hogy most már a vita bezárta után egy kissé, — csakis egy kissé — tarlózzak a szónokok beszédeiben. (Halljuk! Halljuk!) Asbóth János képviselő úr beszédével aka­rok foglalkozni. Scripta inanent, verua volánt. így egy kis füzetke van a kezemben, egy nagy, terjedelmes gyűjteménynek egyik kis részlete. Ebben, kérem, szokásban van egyes jelentékeny politikusoknak már régi idő óta elmondott beszédeiből egyet-mást bejegyezni. Tóth János: Bessenyei könyve! (Halljuk! Halljuk ! jobbfélöl.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Le­hetséges, hogy Bessenyei jegyzi; én nem mond­tam, hogy én jegyzem, de a füzet most a ke­zemben van, rendelkezem felette. (Derültség és tetszés jobbfelöl.) Ezen kis füzetkében Asbóth János kép­viselő úrnak »Magyar konzervatív poíitika« czímü munkájából vau egy pár sor. így szól (olvassa): »A magyar konzervatív pártnak nem szabad katholikus pártnak lenni, (Derültség jobbfélöl.) hanem olyannak kell lennie, melyhez a protes­táns, a zsidó, az ó-hitű épúgy csatlakozhassák, mint a katholikus.« Egy másik helyen Asbóth János képviselő úr foglalkozik a szabadságról szóló művében a zsidó-kérdéssel is. Azt mondja (olvassa): »A ke­reszténység alapítója monda és régi zsidó elvet mondott ki azzal, hogy sem a törvényből el­31*

Next

/
Oldalképek
Tartalom