Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-268

228 268. országos ülés 1898. máreirins 23-án, szerdán. A földmívelés érdekeit más irányban is felkarolta azáltal, hogy először is eltiltotta a káros börzespekulácziót, eltiltotta afiktiv börzeügyletekkötését, másrészről gondoskodott nyersterményeinknek a külföldi s különösen tengerentúli konkurrenczia ellenében való védelméről és legközelebb új piaczokat szerez magyar gazdasági terményeinknek. (Közbeszólások a baloldalon; Csak azt várjuk!) így gondoskodott ez a kormány nemcsak a nagy-, de a kis- és középbirtokok prosperál hatásáról, gondoskodott olcsó hitelről, gondoskodott a konverziók kedvezményes keresztűlvihetése útján a kis- és középbirtok terheinek könnyítéséről, annyira, hogyha így haladunk maholnap ezen kis- és középbirtokok teljesen tehermentessé fognak válni, úgy, hogy nem fognak többé a külföldiek kezébe jutni, nem lesz többé mit elliczitálni. Es ha Makfalvay Géza t. barátom mégis úgy olvasta és mondotta, hogy a legutóbbi években évenkint 14—15 ezer ingatlanra tartatott végrehajtási árverés: azt hiszem, hogy ez csak szemkáprázat volt és ő is bizonyára a régibb évek eredményeit nézte el a mai évek eredményei helyett. (Tetszés a baloldalon.) így megalkotta tehát ez a kormány a helyes, egészséges egyensúlyt a közgazdaság különböző tényezői közt, mert midőn a földbirtokról az adóteher egy jelentékeny részét levette, azt az eddig majdnem adómentes mobil tőkére hárította, behozván a jelentékeny börzeadót is, de úgy, hogy a mobil tőke kényelmes megélhetését azért ezáltal legkevésbbé sem érintette. Az ipart és kereskedelmet, a nélkül, hogy a jogegyenlőség és az egyenlő teherviselés századának szellemével ellentétben álló privilégiumokat osztogatott volna, óriási módon kifejlesztette, hogy még a kisiparosoknak nemcsak megélhetést, de valóságos jólétet biztosított és panasz többé ez országban nem hallani. És vájjon, t. ház, a gazdasági kiegyezés fontos kérdését nem vette-e ez a kormány legmelegebb gondjai alá ? Hisz mint láttuk, nem engedte kátyúba jutni, nem volt két provizoriumos törvényjavaslat tárgyalva, hanem iparkodott az alkalmas időt felhasználni e kérdések tárgyalására, midőn még Ausztriában az áskáíódások és nagymérvű támadások ellenünk meg nem kezdődtek, s Magyarország érdekében úgy oldotta meg a kérdést, hogy a közgazdaságilag a lehető legnagyobb virágzásnak nézünk eléje, a nélkül, hogy a quótát egy krajezárral is felemelné. (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! A közszabadságot illetőleg pedig azokat a visszaéléseket, melyekért az előző kormányok ellen általános panaszok hangzottak fel az ellenzéki padokról, a legteljesebb mértékben megszüntette. Nincsen-e a legteljesebb választási szabadság, t. ház; hisz a választási elnököt abban a perczben, a midőn csak meg is kísérli a választókat jogaiktól megfosztani, utóiéri a legkíméletlenebb megtorlás, s a bajok rögtön orvosoltatnak. És ugyan a közigazgatási tisztviselők befolyásolják e a választást? Ugy-e soha? Vagy ha igen, akkor csak azért, hogy a választás szabadságát biztosítsák minden presszió, vesztegetés és egyéb visszaélés ellen. És vájjon üldöztetik-e akár a köztisztviselő, akár az egyes polgár ebben az országban, ha politikai meggyőződése esetleg a kormány ellen nyilvánul? Ellenkezőleg, azt a főispánt, vagy más tisztviselőt a ki ezt megkísérlem merészelné, a legkevesebb, a mi éri, az, hogy rögtön kimélet nélkül elmozdíttatik állásától. Hisz erre legutóbb is eklatáns példával találkoztunk. Mikor a provizóriumi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával gróf Apponyi Albert a kormány javaslatait meggyőződése szerint támogatta, ezzel egyidejűleg történt, hogy a jászberényi főispán befolyása és égise alatt megkísértették Jászberényben azoknak a rég elmúlt politikai üldözéseknek az ellenzéki választók és tisztviselőkkel szemben tovább folytatását feleleveníteni; nem volt sürgősebb dolga a kormánynak, mint az ottani főispánt állásától azonnal felmenteid és a történt bajoknak a kellő orvoslását haladék nélkül eszközölni. Avagy, t. ház, férhet-e kétség, vagy egy szó is, az egri mandátum ragyogó tisztaságához? (Igaz! Úgy van! balfelől.) De hát, t. képviselőház, képzelhető-e, feltehető-e, hogy a visszaéléseket maga gyakorolná vagy elnézné az olyan kormány, a mely a választások tisztaságát és szabadságát biztosító összes törvényalkotásokat, sietett létesíteni még a lefolyt választások előtt, hogy e részben mindenféle lehető panasz elnémuljon? Hiszen nem ez a kormány volt-e az, a melyik a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat törvényerőre emelkedésének a főrendiház kihasználásával való kijátszását, az által, hogy a többségben levő híveit a főrendiházba 1 erendelte a szavazásra, ellensúlyozta és meggátolta? Hiszen ekkor a kormány még attól a nagyon szép elvétől és álláspontjától, hogy semmiféle pressziót ne gyakoroljon, még a leggyöngédebb nyomást se, itt kivételesen eltérve ezen gyenge nyomásra rászánta magát a szent ügy, ama magasabb czél érdekében, a mely előtt minden más szempontnak háttérbe kellett szorulnia, tudniillik, hogy a választások tisztaságát és szabadságát minél teljesebben biztosíthassa. De hát, t. ház, nem látjuk-e, hogy a válasz-