Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-268

268. országos ülés 1898. niárcrius 28-án, szerdán. 229 tási összeírások is hogyan kezeltetnek a kormány által? Addig is, a mig módjában lesz, alkotandó új törvények által a választási jogot nagy mértékben kiterjeszteni, az adott törvény keretében a legliberalisabban kezeltetnek, olyan liberálisan, hogy soha ellenzéki választó ki nem hagyatik abból a lisztából, olyan liberálisan, hogy az utóbbi években a választók száma nemcsak nem stagnál — azt hiszem, t. képviselőtársam, gróf Apponyi Albert épúgy tévedett, épúgy, mint más irányban előbb említett képviselőtársaim, — hanem óriásilag százezrekkel emelkedett e kormány működése óta. Kubik Béla: Lovas legényeket küldenek utánuk ! (Derültség balfelöl.) Sághy Gyula: És a sajtószabadságot vagy a gyülekezési jogot nem ez a kormány védi-e meg a leghatályosabban az indokolatlanul megriadt társadalomnak támadásai ellen? Beszélnek itt még czenzuráuak belemagyarázásáról az 1848-iki törvényekbe, a gyülekezési jognak megszorításáról. Hiszen ez a kormány az 1848-iki törvényeket a legszigorúbb pontossággal tartja meg, és azok az intézkedések, a melyeket a kormány ez irányban tett, épen a sajtószabadság gyámolítására szolgálnak, a gyülekezési jognak, s annál a szólásszabadságnak megvédésére a turbuleneziával szemben! Mert hiszen azt csak nem lehet megtűrni, hogy esetleg a turbulens elemek a szólásszabadság gyakorlását meggátolhassák. Hát ezek után nem kérdezhetjük-e, hogy volt-e nagyobb szabadság, voltak-e a közszabadságok nagyobb mértékben biztosítva ebben az országban, mint ezen kiváló kormány alatt? (Tetszés balfelől.) És a nemzeti szellemet, t. ház, milyen odaadóan ápolja ez a kormány! Itt még vissza kell térnem a múltra is. Hiszen nem olyan régen volt, a mikor a kormánynak jelen elnöke még a háznak elnöke volt. 0 nem bujdokolt, ő nem szökött meg a nagy gyásznapokon, hanem ő állott a nemzetnek élére és vezette gyászindulóval ;az egész menetet. Hiszen egészen közel fekszik hozzánk a márcziusi napok ötvenéves évfordulója. Hát akkor nem láttuk-e, nem tapasztaltuk-e, hogy báró Bánffy Dezső összes kormánytársaival állott a nagy menet élére; ő vezette azt a múzeumtól végig a körúton fel OsBudavárába (Derültség a hal- és szélső baloldalon.) és ő tette le a kegyelet koszorúját a honvédemlókszobor talapzatára, azaz, hogy egy kis rövidlátásból megtévedve, és a két szobor közel esvén egymáshoz, e helyett a Hentzi-szobor talapzatához tette a koszorút. (Derültség balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) De hát a jóakarat is elég az ilyen kérdésekben és a tévedés megbocsátható. De a lehető legerősebb lábon a közmorál tekintetében áll ez a kormány. Még nem volt az országnak kormánya, a mely a politikai és közerkölcsök tekintetében oly magas színvonalon állana, mint a jelenlegi. Hisz e tekintetben is tökéletesen elég a legutolsó napok eseményeire ntalni. Hogy csak egy példát hozzak fel . . . (Felkiáltásolt a szélső baloldalon: Arányit!) ... nem ; nem Arányi Miksát, Rohonczy Gedeont említem. (Halljuk! Halljuk!) Midőn Rohonczy Gedeon t. képviselőtársam, mint akkor még a kormánypártnak egyik oszlopos tagja a túlsó oldalon a párt kebelében fölállt és elhangoztatta három milliós vádjait és felemlítette azon forrásoknak kétes és gyanús voltát, a honnan az a három millió származott: akkor a jelen kormány elnöke, úgy-e bár nem bujkált napokig, nem hallgatott napokig, hanem mikor e vádak itt a házban elhangzottak, rögtön felállt, s a legnagyobb ünnepélyességgel tiltakozott ezen vádak ellen, azt állítván, hogy abban a pártkasszában se három millió — hogy teljesen valót mondjon — egy krajczárral kevesebb se, egy krajczárral több se : egyáltalában semmisem volt, annyira nem, hogy egészen úgy tettek, mikor a táviratokat kellett elküldeni, mint a függetlenségi párt egyik árnyalata, hogy ott kellett összekunyorálni hirtelenében a klubban a táviratra való pár krajczárt? Ezzel aztán inegczáfoltnak jelentette ki a Rohonczy Gedeon által említett források gyanús és kétes minőségére vonatkozó állítást is, mert a hol semmi sincs, ott e semminek forrásáról sem lehet szó; ez egészen természetszerű dolog. De, t. ház, ő ezzel — úgy-e bár — nem érte be, s nem érte be a t. túloldal sem, hanem hogy a párt minden gyanút magáról elhárítson és közerkölcse szeplőtlen tisztaságában fényeskedjék, rögtön a miniszterelnök után majdnem 300-an álltak fel a túloldalon, egyenként kijelentvén, hogy ők sem báró Bánffy Dezső miniszterelnöktől, sem annak pénzkezelőitől egy árva krajczárt sem kaptak a pártkasszából választási czélokra, még pedig nemcsak maguk nem, hanem se főispánjaik, se megyei és más pártpénztáraik. Azonban báró Bánffy Dezső annyira kényes és érzékeny a kormány reputácziója tekintetében, hogy még ezzel sem érte be. mert hiszen ő úgy gondolkodott és azt mondotta, hogy miután a kormánypárt kebeléből indultak ki ezen vádak, ha mindjárt ezeket í! csak egy káprázatban szenvedő beteges agy szüleményének tekinti is, de épen azért, mert ezek a parlamentben és a kormánypárt köréből merültek fel, ő teljes világosságot akar e tekintetben az ország elé táratni, s ezért ő maga indítványozza és pedig követelőleg, hogy azonnal küldessék ki egy parlamenti bizottság, és pedig túlnyomó részben az ellenzék tagjai közül, hogy vizsgálja meg az egész ügyet, s a mint ezen