Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-268
268. országos ülés 1898. m&rczlus 23-án, szerdán. 227 Következik most a költségvetésről szóló törvényjavaslat (írom. 350, 356) tárgyalásának a folytatás;). Lakatos Miklós jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Mintegy két év előtt, mikor a nagy gróf Széchényi István alapította előkelő társaskörben épen a nagy Széchényi ünneplésére tartott lakoma alkalmával az akkori ünnepi szónok ajkán elhangzott ama jelszó: »Nem boldog a magyar«, az a kormánypárti sajtó részéről a legerősebb kritikával, a legélesebb ellenmondással találkozott. S ha szétnézünk ezen ház nagy többségének boldogságtól és elégedettségtől sugárzó arczain, akkor ügy tetszik nekem, hogy az az ünnepi szónok csak véletlenül, vagy hogy a t. földmívelésügyi miniszter úr szavajárását alkalmazzam, öntudatlanul szólta el magát. Ha szétnézne most, meggyőződhetnék, hogy ugyancsak »boldog a magyar«, sőt nemcsak boldog, hanem soha nem úszott teljesebb boldogságban, mint a Bánffy-kormány érájában. (Derültség halfélöl.) Nem látjuk-e, t. ház, e jeles kormánynak és különösen elnökének zseniális vezetése folytán mindenütt, minden téren a föllendülésnek eddig nem ismert, még képzelni is alig merészelt mérvét? (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Kérek csendet itt a jobboldalon. Sághy Gyula: Hiszen a jelen kormánynak és különösen elnökének kimagasló szelleme mellett még a kormánypárt oly általánosan elismert oszlopos tagjának, mint gróf Tisza Istvánnak fényes tehetsége is annyira elhomályosul, hogy nem találhat nyilvánulásának méltóbb tárgyat a Bánffy-kormány dicsőítésénél. De vele szemben még az 1848-iki és 1867-iki alkotásoknak nagy alakjai is csak törpe epigouokként jelentkeznek. Azért hivatkozhatott a földmívelésügyi miniszter úr oly büszke önérzettel arra, hogy Magyarországnak nehéz és súlyos viszonyok között csak ilyen kormányra lehet szüksége. Hiszen, t. ház, míg a nagy Széchenyi István még csak azt mondhatta, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz, addig a jelen kormány Széchenyinek ezen jövendő Magyarországát egy varázsütéssel már mint létezőt megteremtette, megalkotta. Azért míg Kossuth Lajos 1848-ban a nemzet nagysága előtt borúit le, ma megfordítva, a »Nemzet« borúi le Bánffy Dezső óriás nagysága előtt (Tetszés balfélöl.) és tömjénezve jelenti, hogy: íme, uram, az ország boldogságban úszva, lábaidnál hever. De vizsgáljuk meg egy kissé, nem jogosul t-e tehát a kormánynak és pártjának ez az önérzete? Nézzünk szét az államéletnek egész vonalán, vizsgáljuk akár pénzügyeinket, akár közgazdasági állapotainkat, vizsgáljuk a földmívelés helyzetét, a birtokos-osztálynak, a földmívelési és egyéb munkásoknak állapotát, az ipar és kereskedelem helyzetét. Nem találkozunk-e e kormány működése óta mindenütt óriási fejlődéssel, óriási előhaladással? Avagy a' különféle fajtájú összes szoeziális bajokat, mozgalmakat nem előzte-e meg ez a kormány bölcs előrelátásával, még mielőtt kitörhetett volna, és ha itt-ott mégis úgy sporadice előfordultak, azokat nem palliativ, hanem gyökeres eszközökkel a maguk teljes gyökerében orvosolta és megszüntette? És az állam finaneziális helyzete volt-e valaha oly virágzó, mint épen a jelen kormány idejében, mikor azt látjuk, hogy folyton emelkednek az államkassza készletei, a zárszámadási feleslegek, mikor azt látjuk, hogy az államnak összes közjövedelmei, még pedig nem is az adócsavar túlszigorú működése folytán, hanem egy egészséges közgazdasági és pénzügyi politika következtében (Derültség balfelöl.) folytonosan növekednek, még pedig sokkal fokozottabb mértékben, mint ezzel szemben az államnak kiadásai. És, t. ház, ha Horánszky Nándor t. képviselőtársam talán máskép látta a helyzetet, én azt hiszem, hogy ő az egymásután következő évek eredményeit visszafelé olvasta tévedésből. És, t. ház, az ország finaneziális helyzetének emelésével kapcsolatban ezen kormány atyáskodó gondoskodása mellett nem látjuk-e az ország általános jólétének folytonos előrehaladását, nem látjuk-e, hogy a szegény ruthénekkel szemben már a helyzet egészen megváltozott, ott már nincsen nyomor, mert a kormány bőven segített rajtuk, sőt jövőre is gondoskodott, hogy azok a kiszipolyozó hadak rájuk ne özönölhessenek és be ne vonulhassanak többé az országba galiczia felől, megalkotván a még az előbbi kormányok által régen megígért törvényhozási intézkedéseket a Graliezia felől jövő bevándorlásokkal szemben. Annyira fokozódott már az ő működése folytán az általános jólét, hogy még elemi csapások eseteiben is nincs már senki az országban olyan szegény, a ki még adóleengedésért is folyamodnék a kormányhoz, és ha a kormány mégis tesz adóleengedéseket, ezt csak azért teszi, mert a közjövedelmek oly busásan folynak be, hogy a feleslegekkel már nem képes mit csinálni. (Úgy van! Úgy van! Tetszés balfelöl.) azért a kormány nemcsak beszüntette az egész országban már évek óta az adóexekúcziókat teljesen, hanem a kis exisztencziákat már minden adóteher alól felmentette, sőt, horribile dictu! megelőzte a földadó leszállításával az összes kontinentális államokat túlnyomó mértékben, természetesen úgy, a mint ez egy főleg földmíveléssel foglalkozó állam kormányához méltó, hogy elsősorban a föld adóterheia könnyítsen. 29*