Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-259

Jg 259. országos ülés 1898. márczius 11-én, pénteken. hogy én még folytassam az általános vitát; mindamellett lehetőleg röviden néhány kérdést megérintek én is. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt sietek kijelenteni, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam indítványához hozzájárulok, (Helyeslés a bal- és szélső balolda Ion.) annak az indítványnak elfogadását múlhatlatiúl szükségesnek tartom, nemcsak abból az indokból, a melyet t. képviselőtársam felemlített; nemcsak abból az indokból, hogy a felirati javaslat minden szabatosság nélkül való, minden emelkedettség nélkül való, minden méltóság nélkül való és sem az államélet fogalmainak szabatos meghatározását nem tartalmazza, sem a történelmi eseményeket hiven nem tünteti fel, — mondom, nemesük ezekből az indokokból tartom szükségesnek az indítvány elfogadását, hanem szükségesnek tartom azért is, mert a felirat az országgyűlés két házának vegyes üléséből lesz felterjesztve, tehát a felirati javaslat készítéséből az oiszággyűlés másik házát kihagyni nem lehet (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és azon indítványt, a melyet gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam benyújtott, csak azzal a kis módosítással toldom meg, hogy a tizenötös bizottságba a főrendiház néhány tagot megfelelő számban, ú^y, a mint a 48 utáni és 48 előtti törvényes és alkotmányos gyakorlat azt a számot megszabja, szintén válaszszon. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert ámbár én azt hiszem, hogy e ház tiztnötös bizottsága is képes lenne azt, a tartalmat, komolyságot és méltósá got, a mely szükséges egy felirathoz, a melyben a nemzet a koronával érintkezik, beleszövegezni abba a feliratba, mégis az alkotmányos jogviszony, a törvényhozás alkotának természete kívánja meg, hogy ilyen aktusnál a főrendiház ne mellőztessék. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem is hiszem, hogy a t. előadó úrnak, a ki talán az igazságügyi bizottság előadója, e kérdésben most, ha az igazságügyet méltón akarja képviselni, ezen indítvány ellen bármi kifogása lehessen. De hozzájárulok ezen indítványhoz azért is, mert én legalább nem tudok arra esetet, hogy a midőn az országgyűlés a királylyal feliratilag érimkezik, a felirat másként, mint az országgyűlés által ad hoc kiküldött bizottság által készíttessék. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Lehet, hogy van rá eset, de én ilyenre nem emlékszem, hanem azt tudom, hogy az országgyűlés az esetek túlnj omó nagy részében a koronához intézendő feliratot mindig egy, arra a czélra külön kiküldött bizottság által szerkesztette. Az igazságügyi bizottság csakugyan nincs is abból a czélból kiküldve a ház által, hogy a koronához feliratokat készítsen és a mikor azt a bizottságot megalakítjuk, előttünk egészen más szempontok lebegnek, és legkevésbbé lebeg előttünk az, hogy ez a bizottság egykor arra is hivatva lesz, hogy a koronához feliratokat készítsen, szövegezzen a nemzet nevében. (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk!) Én felteszem és elismerem, hogy ez a bizottság az igazságügyi feladatoknak tökéletesen meg tud felelni. E kérdés tárgyalásába neiu bocsátkozom: de ez a felirati javaslat bizonyítja azt, hogy ennek az önmaga által elvállalt feladatnak megfelelni nem tud. Azok a pontok, a melyeket gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam kijelölt, a legmarkánsabbak és a legfontosabbak annak feltüntetésére, hogy — nem akarok eró'sebb szót használni — minő gyenge munka ez a felirat és minő tájékozatlanságról tesz tanúságot minden iránt, a mi az állami élet legnagyobb kérdéseiben és a nemzeti méltóság megóvásában szükséges, hogy szem előtt tartassék. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Csak mellesleg jelzem, hogy midőn ilyen tétéi foglaltatik ebben a fölirati javaslatban, hogy az »átalakúlá;«, tudniillik a 48-iki átalakulás, a mint e fölirati javaslat mondja, »nem volt sem rögtöiiös, sem erőszakos« — ez a történeti igazságnak így megfelél, de az abból levont konzequenczia már egyáltalán nem felel meg, mert a koronának és a korona régi tanácsosainak a 20 30-as, a 40-es évekből valóknak, e felirat egész szövege bizonyos nagy érdemet, bizonyos nagy nemzeti dicsőséget tulajdonít, ellenben azon férfiakról, a kik okai voltak annak, hogy sem rögtönös, sem erőszakos nem volt ezen átalakulás, a kik 1822 tő], vagy 1824-től kezdve mint a nemzet legjobb erői, legnemesebb fiai, törvényhozók, vértanuk és eszméjüknek és fáradalmuknak igazi hősei működtek közre, hogy ez az alkotás 1848-ban sem rögtönösen, sem erőszakosan, hanem a nemzet érdekeihez méltó békével történjék meg, azoknak az érdeme a korona érdeme mellett egyáltalán fel sem említtetik, hanem teljesen homályban hagyatik. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Pedig ha ez igaz, — már pedig igaz, — akkor azon férfiak nagy érdeméről meg kellene emlékezni ezen feliratban épúgy, a mint az igaz történetírás meg fog emlékezni mindenkor. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) A nemzethez való hűség és a történelmi igazság még azok szempontjából is, a kik április 11-ikét tartják elfogadhatónak ezen ünnep megtartására, megkívánta volna, hogy a 48-iki kormány, a 48 iki felelős minisztérium tagjainak és azoknak a férfiakuak, a kik a vármegyék üléseitől, 1820-tól, meg 1823-tól és 1824-től kezdve azt a 25—30 évi nagy korszakot nagy munkával és nagy, minden