Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-259

14 259. országos ülés 1898. marczius 11-én, pénteken. Lakatos Miklós jegyző: Gróf Apponyi György ! (Derültség.) Gróf Apponyi Albert! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk.!) A bevett szokás úgy hozza magával, hogy nagy esemény éknek ötvenedik évfordulóját egyesek, társulatok, testületek, egész nemzetek megünneplik, és i<ry, elérkezvén az 1848-adiki korszakos alkotások létrejövetelének ötvenedik évfordulója, a kegyelet a magyar nemzetet nemcsak arra indítja, hanem kötelességévé teszi, hogy ezt az évfordulót megünnepelje. Sajnos, sem ünneplő hangulatban, sem épen a szabadság ünneplésére alkalmas helyzetijén ez az ötvenedik évforduló a magyar nemzetet nem találja. (Élénk helyeslés a bal- és seélsö baloldalon) Vegyük elő, t. ház, a benyújtott törvényjavaslatnak minden egyes mondatát. Mit akarunk megünnepelni? A jogegyenlőséget. Jogegyenlőséget ünnepelni, mikor ez országban kétféle törvény van, egyik azoknak számára, kik a hatalom szárnyai alatt találnak menedéket és egy másik törvény azok számára, a kik merészelnek a hatalommal szembeszállni? (Tetszés balfelol.) Sajtószabadságot akkor, mikor a sajtószabadságnak 1848-bati megalkotott egyik garancziáját, az esküdtszék! bíráskodást intézményesen megcsonkítottuk, mikor már a 48-iki sajtótörvénybe bele akarják magyarázni a czenzur/t? A politikai és polgári szabadság magasztos elveinek érvényre jutását, midőn minden szabadsági jognak élvezete és gyakorlása a hatóság kegyes jóindulatától függ? (Úgy van! balfelöl.) Az alkotmányos jogoknak a nemzet minden osztályára való kiterjesztését, mikor a községi élettől kezdve a képviselő-választásig minden honpolgár magát alkotmányos jogainak gyakorlásában a hatalom legvakmerőbb elnyomásával látja szemben? (Úgy van! balfelol.) A képviseleti alapon nyugvó felelős kormányrendszert ünnepeljük, akkor a képviselőválasztások épen az előbb említett és egyéb köztudomású tényéknél fogva nem a nemzetnek, hanem a hatalomnak akaratát juttatják kifejezésre és igy gyakorlatilag és tényleg a hatalom letéteményesei csak önmaguknak felelnek? (Élénk tetszés balfelol.) Valóban a szabadsági vívmányok megünneplése mai napság a legkeserűbb gondolatok nélkül nem eszközölhetők és felfogásom szerint ez ünnep őszintén csak a magába szállásnak és vezeklésnek volna szentelhető, (Élénk tetszés balfelol) T. ház! Hunyjunk hát szemet a jelen felett. Nézzünk vissza a múltba és előre a jövőbe, és ünnepeljünk abban a szellemben, hogy e dicső múlt emlékeiből a nemzet erőt meríthet arra, hogy visszaszerezze azokat a jogokat, melyek eltörölve formailag nincsenek, de a melyek élvezetétől tényleg meg van fosztva. (Élénk tetszés balfelöl.) Ilyen szellemben és csakis ilyen szellemben vehetünk részt én és t. elvbarátaim mindazon intézkedésekben, melyeket a kormány a 48-iki események megünneplése czéljából javasol. Ezek kétfélék: egy törvényjavaslat és egy felirati javaslat; mind a kettőt az igazságügyi bizottság terjeszti elénk. A mi először a törvényjavaslatot illeti, azt elfogadom álíalánoságban és el részleteiben is. Nem akadok meg annak a napnak kiszemelésében, melyhez a javaslat a 48-iki alkotások ünnepét fíízi. Nem akadok meg azért, mert nem osztozhatom Kossuth Ferencz t. barátom azon theoriájaban, mintha a királyi szentesítés csupán formaság volna. (Helyeslés bal- és jobbfelöl.) A király szentesítési joga lényeges alkotó része alkotmányunknak tartalmas jog, melynek gyakorlása nélkül törvény ez országban egyáltalán nem keletekezhetik. S t. ház, én nem látok abban inkougruencziát, sőt ha hivatalos, a törvényhozás által elrendelt ünnepről van szó, én azt a határnapot, melyen azok a nagy vívmányok a nemzet jogrendjének alapvető tételeivé lettek, erre a hivatalos ünnepre alkalmatosnak tartom. (Helyeslés.) Én nem látok ebben ellentétet marczius 15-ike emlékének megünneplésével szemben. A magyar társadalom, a mint most is, ezentúl is fogja ünnepelni a marczius 15-éhez főzött nemzeti felbuzdulás ünnepélyét. Csak arról van szó, melyik legyen az a nap, a melyhez a törvényhozás a 48-iki vívmányok emlékét fíízi, és ez a leghelyesebben az a nap, melyen ama szabadsági vívmányok a jogrend kiegészítő részévé, sőt alapjaivá lettek. A törvényjavaslat tartalma ellen tehát én nem teszek kifogást, de nem vagyok ily szerencsés helyzetben azzal a felirati javaslattal szemben, melyet a t. igazságügyi bizottság élénkbe terjesztett. Egyike azoknak az okoknak, a melyek miatt úgy én, mint t. elvbarátaim arra határoztuk el magunkat, hogy a fenforgó súlyos, a 48-iki szabadsági vívmányok tartalmának ellentmondó állapotok daczára is mindazokban résztvegyülik, a melyek e vívmányok emlékének megörökítését czélozzák, az volt, hogy még látszatát sem akartuk előidézni annak, mint hogyha abban az érzelmi összhangban, mely a korona és a magyar nemzetnek minden része közt fennáll, valami diszharmónia vegyülne, valami rés volna üthető. Nem akartunk távolmaradni akkor, mikor a nemzeti képviselet hódoló felirattal járul ő Felsége elé. De azt azután megkövetelhetjük, s azt gondolom, megköveteli úgy a nemzetnek méltósága, mint a korona iránti őszinteség, hogy az a felirat ne csak szerkezetében feleljen meg az alkalom nagyságának,