Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-259
259. országos ülés 1898. márezius 11-én, pénteken. 11 emlékének, a ki koronáját veszté azért, mert alkotmányos, királyi kötelességét teljesítette. (Ügy van! Ügy van! Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Helyesnek véljük, hogy a nemzet a rövid ideig érvényben maradt szentesítés ténye előtt meghajoljon s e tényért a legnagyobb ünnepélyességgel köszönetét fejezze ki; de a nemzet csak azért ünnepelhet, a mit érez, nem azért, a mit ráparancsolnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A nemzeti akarat egybeforrt márezius 15-én; a népakarat és a kiváltságos osztály önfenáldozó akarata forrt össze és ez képezi a vívmányok születésnapját. E napnak emlékét híven megőrizte a magyar hazafiság; megőrizte nehéz idők alatt is, és a kitartás, a melylyel megőrizte a nemzet újraszületésének emlékét és megtartotta az ezzel kapcsolatos elmekhez való ragaszkodást, diadalmaskodott végre e hazában az elnyomó áramlatok ellen, és lehetővé tette azt, hogy mi ma e házban úgy nyilatkozhatunk, mint a hogy én pártom nevében nyilatkozom. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Egyébiránt nem csodálkozom azon, hogy a t. miniszterelnök úr, bár tudja azt, hogy a közérzú'Iet évtizedek óta egy napot jelölt ki a megünnepeltetésre, a melyben senki olyat nem keresett, a mi állam- és rend felforgató eszmékkel volna összefüggésben, mégis a nemzet akaratával szemben a saját akaratát akarja érvényesíteni. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Egész nyíltsággal ki kell jelentenem, hogy csekélységem előtt iróniának tetszenék az, ha a t. miniszterelnök úr azt a napot akarná ünnepeltetni, a mely napon csak az eszmék ültek diadalt, a melyek a jelen korszakba csak halvány lárvák gyanánt illenek. (Úgy van! Úgy von! a szélső baloldalon.) 1848-ban kimondatott a jogegyeidő ség és kérdem azt, van-e most ebben a hazában jogegyenlőség; kérdem azt, hogy az a nép, a mely vérével és pénzével adózik, bir-e politikai jogokkal; kérdem azt, hogy vájjon nem igaz-e az, hogy a polgári jogok legszetitebbikét, a választási jogot kiforgatták valóiából? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És megtörtént az, hogy megtanították a magyar választót, a kinek jogai kivívásáért annyit szenvedtek atyáink, arra, hogy legszentebb joga nem egyéb, mint árúczikk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az erőszak diadal moskodik az országban mindenütt, a törvényesség álarcza alatt követik el az erőszakot, tudjuk, hogy csorba ejtetett a sajtószabadságon, csorba ejtetett a gyülekezeti jogon, csorba ejtetett az egyéni szabadságon, a kormányzatnak percznyi kényelme kedvéért. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha ez így van, mint a hogy így van, ha ilyen állapot Magyarországon, akkor miként leh felett csodálkozni, hogy a t. miniszterelnök úr saját akaratát akarja érvényre juttatni, a nemzetnek világosan kifejezett akaratával szemben, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és hogy akkor is, a midőn látja azt, hogy bár ő benyújtotta már e házban törvényjavaslatát, azért mégis az egész nemzetben csak egy akarat nyilatkozik meg a Kárpátoktól Adriáig a magyarul ér/.ő hazaszeretettői felhevült és hazaszeretettől lángoló magyar emberek szivében, s ez akarat márezius 15-ét ünnepelni meg. (Élénk helyesléi a szélső baloldalon.) Nem csodálom, hogy mindennek daczára itt nekünk ma vitatkoznunk kell a felett, hogy mely napot ünnepeljen meg a nemzet, azt a napot ünnepelje-e meg ; midőn a kiváltságos osztály és a nép összeforrt, midőn megszületett az új Magyarország, megalakult az a nemzet, a mely megifjodva fog megélni egy második ezredévig, vagy pedig megünnepeljük azt a formalitást, a mely formalitásnak teljesítése mindenesetre erény volt, annál nagyobb erény, mert a mint a következések megmutatták, ezen erénynek gyakorlása az uralkodóra végzetes következés ü volt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A mennyiben a törvényjavaslat az 1848-ki alkotások megünneplésére czéloz, pártunk a javaslatot általánosságban elfogadja, de más módosítások között, a melyeket megbízottunk lesz szerencsés előadni, mindenekelőtt azt a módosítást fogjuk indítványozni, hogy ápril 11-e helyett tétessék márezius 15-e nemzeti ünneppé, az igazság és a népakarat nevében. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Lakatos Miklós jegyző: Polczner Jenő! Polczner Jenő S T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) Még a múlt évben történt, hogy pártomnak jeles és kitűnő elnöke, Kossuth Ferencz, (Éljenzés a szélső baloldalon.) miként azt ő épen most is jelezte, azon megdönthetetlen igazságtól áthatva, hogy csak az a nép, az a nemzet állhat meg a világ színpadán, századok és ezredek viharaival küzdve és azt legyőzve, a mely nép lelkesedik, a multak dicsőségének oltárt emelni és a multak emlékének kegyelettel áldozni tud, azon indítványuyal járult a t. ház elé, hogy a szabadság kivívásának, a magyar nemzet újjászületésének emléke törvénybe iktattassák, s hogy ennek folyományául márezius 15 ike nemzeti üneppé avattassék. Ezen, az egész magyar hazában mindenütt nagy örömmel és nagy lelkesedéssel fogadott indítványnak megtétele után a magyar miniszterelnök úr, Bánffy Dezső úr kijelentette és kilátásba helyezte, hogy a szabadság kivívásának, ezen nagy idők nagy eseményeinek 50 évfordulója alkalmából igenis előterjesztést nni a nemzeti ünneplésnek a módjáról.
