Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-264

264. országos illés 1898. márcüins 18-án, pénteken. 135 a legszolidabb alapokra van fektetve, a leglelkiismeretesebben van kezelve; csak az a baj, hogy nem rendelkezik elég tőkéve] s így nem fejthet ki nagyobb tevékenységet. Mért nem segít a kormány ezen a bajon? Mért nem eszközöl ki például a nemzeti banknál ezen hitelszövetkezet számára 5 — 6 millió forint kölcsönt államgaranezia mellett? Hiszen az állam a garancziát magára vállalhatja, az egy krajezárjába sem kerú'l; ez az egy szolid kipróbált intézet és azonfelül az állam még a felügyeleti jogot is gyakorolhatja. Ha tehát az állam kieszközölne 5—6 milliónyi kölcsönt a nemzeti banknál ezen hitelintézet számára, akkor azután, tekintve azt, hogy ez a hitelszövetkezet nem nyerészkedésre alapított a részvénytársaság, ez a hitelszövetkezet olcsó kamatláb mellett nyújthatna kölcsönt a megszorult kisbirtokosnak. És azonkívül, ha az állam komolyan közbenjárna, még nagyon sok pénzt el is helyezhetne ennél a hitelszövetkezetnél. Hisz ott van az a sok mindenféle alapítvány, ezeket az állam felügyelete mellett szintén 0 hitelszövetkezetek reudelkezésére lehet bocsátani, s akkor megszűnnék ez a pénzbeli mizéria, mert ez a hitelszövetkezet, nem lévén nyerészkedő társaság, a szegény megszorult kisbirtokosnak 5°/o-os kölesönt nyújthatna, ez az olcsó kölcsön pedig azt vonná maga után, hogy a takarékpénztárak a konkurrenczia folytán kénytelenek volnának kevesebb nyereséggel beérni és a kamatlábat leszállítani. Itt egy kis jó szándék, egy kis jóakarat kell a kormány részéről, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és akkor ezen a nagy bajon segíteni lehetne, mert a pénz drágasága idézte és idézi elő legnagyobb részben a mostani helyzet nyomorúságos voltát. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. pénzügyminiszter úr, a mint látom, a mint tapasztaltam, igen nagyon derék férfi, a ki szivén hordja teendőit, fáradhatatlanul szorgalmas pénzügyminiszter, de ne vegye rossz néven, azt a hibáját megmondom neki, hogy ő elsősorban bürokrata, nagyon pontos és szorgalmas bürokrata. Voila tout! A t. miniszter úrnak ki is kellene mennie a bürójából, ha már nem akar a mi. és a többi pártok felszólalásának hitelt adni, és meggyőződést kellene szereznie, hogy ezen bajok csakugyan így vannak-e. Neki biztos statisztikai adatokat kellene gyűjtenie vidékenként, hogy mily óriási összeget tesz ki az általam elősorolt adóknak hosszas sora. Akkor ő maga is tán világosan látná a helyzetet és alkalma és módja volna meggyőződni arról, hogy ez a mostani helyzet tarthatatlan, hogy a a földbirtok, a kisbirtok, a középbirtok nem jövedelmez annyit, a mennyi az állami és privát terhek kamataira elégséges. Az ország bomlásnak és pusztulásnak van kitéve, ha ezeken a bajokon segítve nem lesz. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én eddig csak a földbirtokos osztálylyal foglalkoztam és pedig első sorban azért ennek az osztálynak a bajaival, mivel Magyarország par excellence földmívelő ország. Én nem tudom elválasztani a földmívelők érdekeit az iparosok és kereskedők érdekeitől. Úgy látom, hogy mind a három osztálynak érdeke szorosan összefügg egymással. Mert ha a földbirtokos osztálynak rosszul megy a sorsa, rosszul megy az iparosnak, rosszul megy a kereskedőnek is. (Úgy van! Úgy van! a ssélső baloldalon.) A mi iparos-osztályunk pedig egy nagyon derék osztály; ügyes emberek, — különösen a mi kisiparosaink — és azért mégis a tönkremenés széléhez jutottak. Mert kik vásárolnak a mi kisiparosainktól ? Nem más, csak a földmívelő és földbirtokos osztály. De ha ez megszorult helyzetben van, nagyon természetes, hogy bevásárolni valóját is a legcsekélyebb minimumra redukálja. így történik, hogy az iparos-osztálynak egyáltalában nincsen annyi keresete, a miből megélni képes lenne és ép így van a kereskedőknél is. A kereskedelem is pang országszerte. Én rámutattam, t. pénzügyminiszter úr, ezekre a bajokra; ezeket nem lehet csak úgy a büroban könnyedén venni, mert ezek megvannak ; bár ne volnának meg. Itt rendkívüli intézkedésekre van szükség. Én nem kételkedem, a mi a t. kormányt illeti, annak jóakaratában, hazafiságában; ámde én nem tartom képesnek a t. kormányt arra, hogy ezeken a bajokon komolyan, gyökeresen és gyorsan segítsen és épen azért a törvényjavaslatot nem fogadom el és a bizalmat meg nem szavazom (Élénk helyeslés a hal- és ssélső baloldalon.) Lakatos Miklós: Molnár János! Molnár János í T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Általános parlamenti szokás szerint az appropriaeziotiális vita lévén az az idő, mikor a kormány iránt való bizalom vagy bizalmatlanság megnyilatkozik: legyen szabad nekem is ezen alkalommal nem az én feltétlen bizalmamnak, hanem feltétlen bizalmatlanságomnak kifejezést adnom iránta és azt egyúttal meg is indokolnom. (Halljuk ! Halljuk !) Kezdem pedig ezen megokolást — mert erre az udvariasság is, meg adott szavam is kötelez — azon kérdésre adandó felelettel, a mely kérdést a t. földmívelésűgyi miniszter úr volt szíves e házban felvetni akkor, midőn az ő tárczájának költségvetésénél a néppárti szónokok beszédeire válaszolt. Azt a kérdést vetette ugyanis fel, hogy »vajjon mikor tért le a kormány a keresztény alapokról?« {Halljuk! Hattjukl) Meg kell azonban jegyeznem, hogy én tisz-