Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-264

136 264. orsaágos filés 1898. márczius 18-n, pénteken. tán és kizárólag esakis azzal a kérdéssel akarok foglalkozni, illetőleg azon kérdésre feleim, hogy mikor tért le a kormány általában a keresztény alapokról és nem azzal, hogy mikor, hol és miként támadta a katholikus egyházat, mertekkor nagyon hosszúra nyúlna beszédem. Másodszor kijelentem, hogy nem akarom bővebben kifejteni, hanem csak egyszerűen megjelölni azon pontokat, a melyekben a kormány a kereszténység alapjáról letért, meri felnőttek oktatására nem vállalkozom, habár mondhatom őszintén, hogy vallásügyi kérdésekben nagyon is elkelne a házban akárhányszor egy kis »fel nőttek oktatása*, annyi ferde fogalommal, olyan fogalomzavarral találkozunk itt sokszor e tekintetben. (Igás! Úgy van! balfelöl.) Letért tehát a t. kormány a kereszténységalapjáról először is akkor, a mikor a mai értelemben vett liberalizmusnak, szabadéivtíségnek igájába hajtotta fejét. Mert a kereszténység pozitiv valami, a szabadelvüség pedig negativ természetű; a kereszténység kinyilatkoztatáüt, felsőbb tekintélyt ismer el, míg a liberalizmus, a szabadelvüség előtt csak egy tekintély létezik és ez az állam ; az állam — szerinte — a legfőbb tekintély, asupremalex, s egyúttal minden jognak forrása. Szerinte, tudniillik a szabadelvüség szerint, az államnak nincs vallása, a vallás magánügy és előtte minden vallás egyformán jó, legyen az keresztény, vagy nem keresztény, izraelita, mohamedán, buddhista, mormon, vagy akár Konfucius tana. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Hogy ez nem keresztény felfogás, hogy ez nem keresztény alap, úgy hiszem, világosabb a napfénynél. (Igaz! Úgy van! bálfelöl'.) Letért a t. kormány másodszor a kereszténység alapjáról akkor, a mikor törvénykönyvünkből kitöröltette a keresztény ünnepeket; a mikor a vasárnapoknak csak felét tartatja meg, s ezeket is nem vallási, hanem csak utiütárius szempontokból (Igaz! Úgy van! balfelöl.) és a mikor évről-évre, sőt már évtizedeken át sérti a keresztény kegyeletet azáltal, hogy a kereszténység egyik legnagyobb napjának : a Nagypénteknek előestéjén megtűri a szinházi előadásokat Letért továbbá a t. kormány a kereszténység alapjáról, sőt egyenesen az atheizmus talajára helyezkedett akkor, midőn beiktatta a törvénykönyvbe a felekeí'.etnélkűliséget. Mert akárhogyan csűrjük-csavarjuk, szépítsük, vagy védelmezzük is, az a felekezetlenség semmi egyéb, mint a legdurvább vallástalanság, sőt a pogányságnál is gonoszabb, mert még a pogányok is valamely pozitiv eszme, vagy pozitiv tárgy iránt viseltetnek vallásos kegyelettel és hódolatos imádassál, míg ez a törvény épen azokat veszi oltalomba, a kik semmiféle pozitiv valláshoz sem akarnak tartozni. (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjaiban.) Letért továbbá a t. kormány a kereszténység alapjáról akkor is, midőn behozta a polgári házasságot; mert hisz azóta nem azt a szövetséget tekinti házasságnak, melyre a keresztény ember vallásának törvénye szerint lép, hanem azt, a melyet az állam közege előtt, minden vallásos szertartás nélkül, köt meg a honpolgár. Hol van itt, t. kormány és t. képviselőház, a keresztény alap, a keresztény felfogás, vagy csak a keresztény motívum is? Zmeskál Zoltán: Majd megmondja Rossival! (Derültség.) Molnár János: Ugyanesak letért a t. kormány a keresztény alapról akkor, midőn ad normám polgári házasság, megalkotta a polgári eskü mintáját, azt az áigynevezett fogadást, vagy fogadalmat, melyben az Istennek még csak nevéről sincsen szó, s a mely hogy mennyit ér, mutatják a következmények. Letért továbbá a t. kormány a kereszténység alapjáról akkor is, midőn pártul vette a párbajt, a modern kornak ezt a rákfenéjét, vagyis midőn nem mint gyilkosságot vagy gyilkossági kísérletet bünteti a párbajt, hanem nevetséges, vagy inkább boszantó módon néhány napi elzárásra ítéli a párbajozókat, a mely elzárás valósággal szórakozásnak tűnik fel,. . . (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Sima Ferencz: Zárják ki Rakovszky t a pártból! (Zaj! Elnök csenget.) Molnár János: . . míg azt a szegény, analfabét műveletlen elemet, a mely nem tudva, akarva, kiszámítva, előzetes tárgyalások, jegyzékváltások után, — mint az a párbajnál történik, — hanem sokszor pillanatnyi feíhevíílésében, vagy talán elkeseredésében oltja ki másnak életét, vagy sebzi meg őt, évekre, sőt egész élethosszig terjedő fegyházra Ítélik. Ha ez is keresztény alap, ha itt sem tért el a t. kormány a keresztény felfogástól és alaptól, akkor az sem eltérés a keresztény alaptól, ha azt mondom : »Szeresd a keresztényt és üss, verj minden nem keresztényt !« . . . Rakovszky István: Csak Rossivált ne! Molnár János: Letért a t. kormány a kereszténység alapjáról akkor is, midőn megalkotta, fentartja, sőt terjeszti az úgynevezett közös és állami iskolákat, sőt — hogy nagyobb legyen a bizonyíték mellette — még a kereszténység jelvényeit: a kereszteket is kihordatta az iskolából. A közös és állami iskolának ninesen vallásos jellege; már pedig az iskola nemcsak tanítani van hivatva, hanem és főleg nevelni ; ámde a nevelésnek alapja az erkölcs, az erkölcsnek a vallás és így az az iskola, a mely