Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-263
2fi3. országos ülés 1898. márczins 17-én, csütörtökön. 111 el a teljes kifejlődést, tehát az expanzivitást, a melyre a t. képviselő úr rámutatott. Ha malmost ezek a tételek nem valók, pedig itt elhangzottak, még pedig á nélkül, hogy kellő értékükre szállíttattak volna le, méltóztassanak figyelembe venni, hogy micsoda felbiztatás rejlik ezen nyilatkozatokban, a melyek pedig — ismétlem — a valóságnak nemcsak meg nem felelnek, de ha nem is szándékosan, mert nem teszem fel t. barátomról, a körülmények mérlegelése nélkül bocsátatfak világgá. (Helyeslés a haloldalon.) Hogy rövid képet nyerjünk az ország erejének expanzív természetéről, méltóztassék megengedni, hogy csak néhány momentumot hozzak fel, a mi mindjárt meggyőz bennünket arról, hogy miféle ingrediencziák vegyülnek bele azon külső látszatokba, melyeket államháztartásunk keretei mutatnak. Itt van az 1888-iki konverzió, a melyre később még egy megjegyzést fogok tenni, a melynek segélyével léhát az államháztartás keretei közé bevettünk egy javulást, mely azonban nem természetes, hanem mesterséges. Konvertáltunk 4 1 /2 száz millió forintot, de — ismétlem — a kamatmegtakarítás e czímen csak 4 x /2 százezer forintot tesz. Ezt elértük azzal, hogy a törlesztési részleteket ráruháztuk utódainkra 70—80 évre. Hát expanzív erő az, midőn valaki adósságai törlesztését gyermekeire, unokáira hagyja? Pedig az államháztartás megjavulásához ez nagy ingredenczia volt. Aztán ott volt a szeszadó emelése, mely tekintélyes öszszeget tett Hát ez is expanzív erő? Ki szolgáltatja ezt a pénzt? A nép legalsó osztálya. Tehát itt van az expanzív erő? (Élénk tetszés balról.) Vagy ott van az az összeg, mely a regálé-kötvények kamatainak fizetésén felül megmarad az államkincstár javára. Ki szolgáltatja ezt? Főkép a misera plebs contribuens, tehát épen az az osztály, melynek terhei úgyis elviselhetetlenek. És ha oly nagy az expanzív erő, honnan van az, hogy direkt adókban Magyarországon egy-egy főre nagyobb összeg esik, mint Ausztriában? Hát nálunk nagyobb a gazdasági erő, mint ott? Nálunk, a hol sem tőke, sem ipar nincs, a hol úgyszólván minden exisztenczia vagy direkte, vagy indirekté a földbirtokra nehezedik! Igen, de már az indirekt adóknál, melyek kényszerrel he nem hajthatók, egy-egy főre kisebb adótétel esik, mint Ausztriában. Ha tehát volna nálunk expanziv erő, akkor az in direkt adóknál is ugyanazt észlelnők, mint a direkt adóknál! (Élénk helyeslés balról.) Kényszereszközök ezek, még pedig nagyon súlyosak. Ezekből származnak az államháztartás keretein azok a külsőségek, a melyek itt bent vizsgálódás hiányában, kint pedig az ország iránt mutatkozó jóakarat hiányából az ország helyzetét sokkal virágzóbb színben tüntetik fel, mint a minőben azok valóban vannak. (Igaz! Úgy van ! bal felől.) De a t. képviselő úr megpróbálkozik erre bizonyítékokat is felsorolni, a melyek azonban ép oly szerencsétlenek, mint a minő szerencsétlen volt a tétel, a melyet felállított. Azt mondja ugyanis, hogy az eladósodás nem jelent visszaesést. Azt tartom, t. ház, hogy az eladósodás mindig visszaesést jelent. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Meg kell különböztetni azokat a kölcsönöket, azokat a hiteleket, a melyek beruházási czélokra vétetnek fel, akár az állam, akár egyesek által; az ilyenek az eladósodás fogalma alá nem esnek. De az az állapot, a mely ez idő szerint Magyarországban van, nemcsak eladósodás, hanem nagyfokú eladósodás. (Igás! Úgy van! a baloldalon ) Egész más szempontból nézi a világot az, a ki — mondjuk — egy jól szituált banknak ablakán néz ki, (Élénk helyeslés és derültség a baloldalon.) 8 egészen más szempontból nézi az, a ki az élet nyomorúságait künn az életben látja. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) De nem érthetek egyet azzal a finánczpolitikai felfogással sem, a melyet itt néha desperáczió alakjában hallottam, hogy tudniillik mindegy akárhogy pusztulnak az existencziák, a föld, a ház, itt van, akárhogy van megterhelve, valakié csak lesz. Nem érthetek egyet ezzel a felfogással, (Helyeslés balfelől.) mert hiszen ha valaki helyes, okos fináncz-politikát és gazdasági politikát akar követni, akkor az nem lehet, hogy elválaszsza saját fajának, saját nemzetének és saját országának érdekeitől. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen ha mi akcziót kifejtünk a közéletben, legyen az törvényhozási, legyen az társadalmi, legyen az egylet', akkor arra bennünket egy magas ideál ösztönöz, saját fajunk, saját népünk, saját hazánk sorsának emelése. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha ez nincs, akkor egy kozmopolitikus álláspont fejlődik ki, melyet másnak, mint az ubi bene, ibi patria elvének nem tekinthetünk (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) s akkor megyünk oda, hol van nyugalom, a hol van törvény, a hol van igazság, a hol van közigazgatás, a hol a megterheltetések kisebbek és más kezelésííek, mint Magyarországon. (Élénk tetszés balfelől.) De szolgál a t. képviselő úr más bizonyítékkal is, melyet különösen a quóta tárgyalásokra való tekintettel szó nélkül nem hagyhatok. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja ugyanis, mit jelent az, hogy a takarékpénztári betétek 1891-től 1896-ig lényegesen emelkedtek, nevezetesen 1891-ben a takarékbetétek — mindenféle intézetet ért ezen néven ő is, meg én is — 628 millió forintot tettek, 1896. végén pedig
