Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-263

|12 3<!3- országos ülés 1898. márczius 17-én, csütörtökön. 826 millió forintra rúgtak. Hogy honnan vette t. képviselőtársam az utóbbi számot, azt én nem tudom. Én a statisztikai hivatalnak 1896. évi könyvét még nem bírhatván, egyenesen a forrásnál tettem kérdéat, és ott konstatáltatott, mint képviselőnek, hogy 1896. végén a betétek csak 746 millió forintot tettek, a tévedés tehát. nem kevesebb, mint 80 millió forint. (Derültség.) Megtakarítás-e ez? Dehogy megtakarítás! Az egy tévedés, ha valaki ezt egészen takarítás számba veszi. Emelkedtek igenis mintegy 118 millió forinttal 1891-től 1896-ig a takarékbetétek, de ennek az emelkedésnek nagyrésze a kamatok emelkedéséből keletkezett és nem új betétekből, melyek' az erősödést, a vagyonosodást konstatálnák. (Ellenmondás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Csak a végét kérem kivárni és egyelőre nem ítélkezni. Az új betétek összege, melyek tudniillik az igazi erőgyűjtés exponensei, azok variálnak. A növekedés kamat nélkül számítva minden intézetnél 1892-ben 10 milliót mutat, 1893 ban hatmillió visszaesés van, 1894-ben az emelkedés csak 300.000 fornt, 1895-ben 10 millió, 1896-ban hét millió volt. Az összes emelkedés öt esztendő alatt 23 millió forintot tett; míg ellenben csak a takarékpénztáraknál, — melyeknek azért van jelentősége, mert az ország különböző vidékei is itt fejezik ki az ország vagyonosodásának mérvét, — 1892 ben a betét 6,200.000 forint volt, 1893-ban ismét visszaesett öt millióval. 1894 ben 1,800.000 forint plusz, 1895-ben ismét 1,600.000 forint minusz, 1896-ban végííl a többlet 6,300.000 forintot tett, összesen tehát 5 év alatt 7,300.000 forint az az összeg, mely mint kamatok nélküli növekedés jelentkezik. Megjegyzem itt, t. ház, csak mint izleltetőt, az erőviszonyok megítélése szempontjából, hogy ugyanezen az alapon számítva, a monarchia másik államában ezen Öt év alatt az emelkedés 55 millió forintot tett ki. De hogv miféle betétek ezek, az érdekes dolog, mert megmutatja, hogy valóban megtakarítással van-e tehát dolgunk vagy nem. (Halljuk! Halljuk!) A statisztikai hivatal aligazgatója a millenium alkalmából egy nagyon becses és nagyon érdekes statisztikát bocsátott közre a hitelügyről, melyet becsesnek azért tartok, mert akármit kalkulál az ember, és akármily preczize búvárkodik, ezek az adatok teljesen megegyeznek azon búvárkodás eredményeivel, melyekre az ember minden tényező bevonásával jut. Ebben a könyvben a többi között a következők foglaltatnak (olvassa): »Nincs egyetlenegy ország, a melyben a betétek összege oly magas volna, mint a magyar takarékpénztáraknál. Csak az északamerikai Egyesült-Államok mutatnak fel hasonló állapotot, Európában csak Ausztria közelít meg bennünket, habár az is messze marad. A vagyonos és takarékos nyugati országok átlaga össze sem hasonlítható a mienkével, csalhatatlan bizonyságául annak, hogy mily egészen más forrásból erednek ott és nálunk a takarékbetétek.« Más államoknál, ha a betétek kicsiségét vizsgálja az ember, akkor látja, hogy ott a betétek nagy része megtakarított tőke, míg nálunk ez egyszerűen forgótőke, a mely azon pénztárakban kelvén csak pihen. De a vagyonosodás mértékének én nem is a takarékbetéteket tartom. Egészen másból keletkezik a tőkegyűjtés jellege, mert én az értékpapírokat tartom azoknak, a melyek a takarékosságot képviselik és képviselhetik. Szerintem az igazi takarékosságnak jelzője az állampapír. És mit látunk ezen a téren? Látjuk, hogy a Magyarországban pihenő állampapírok összege — melyek az elhelyezés szerint biráltatnak meg — 1892-ben 647 millió forintot tett, 1894ben 664 millióra emelkedett, ámde ezen papírok nagy része is részint az államnál, részint a pénzintézeteknél, részint az alapítványoknál van elhelyezve. Hol van tehát a nagy publikumnál a szambavehető megtakarított tőke ? Bizonyára sehol. Ebben az országban, ebben a társadalomban minden lehet, csak figyelemreméltó megtakarított tőke nines. (Úgy van! balfelöl.) Nem azt mondom én ezzel, hogy nincs megtakarított tőke kisebb összegekben, de jelentékenyebb ösSiegekben, olyanokban, a melyekből következtethetnénk arra, hogy az országnak vagyonosodása emelkedik, itt ugyan nem létezik. Künn van az szanaszét az egész világban, a hol tőkéket csakugyan gyűjtenek, a hol gazdaságilag, pénzügyileg erősödnek, a hol állam és társadalom egyaránt kooperál arra, hogy az ország gazdasági ereje emelkedjék, de nem Magyarországban, a hol minden megtörténik arra, hogy az anyagi teljes diszszoluczió bekövetkezzék, mert nincs semmi istáp, semmi támogatás sem pénzügyi, sem gazdasági, sem semmiféle téren, a melyből e vagyonosodás bekövetkezhetnék, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, igen röviden áttérni kívánok némely rektifikácziókra, a melyekkel önmagamnak is tartozom, mert elvégre magamat is meg kell vizsgálnom, hogy vájjon midőn az ország pénzügyeivel és gazdasági dolgaival foglalkozom, nem esem-e csakugyan olyan tévedésekbe, a melyeknek következtében helytelenül és talán hibásan ítélem meg a helyzetet és talán jogosulatlan szemrehányást teszek a pénzügyi kormányzatnak, a mi részemről feltétlenül súlyos hiba volna. (Halljuk! Halljuk!) Megvizsgálva erre vonatkozólag, t. kép-