Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-263

263. országos ülés 1898. n ságos népvándorlás indul meg protekczió után. Kezd kihalni a tisztességérzete, botrányok vannak minden téréi;, az igazságszolgáltatás, közigazgatás ágaiban, a képtáraknál, a kiállításokban, a viczinálisoknál s az erdőkezeloségekben, mindenütt, mindenütt! (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) S ezek fölött a botrányok fölött még csak föl sem háborodik a közvélemény, sokszor mentegeti is azokat, vagy legföljebb renyhe egykedvűséggel tér fölöttük napirendre. Az ilyen társadalom nem az erkölcs ragyogó fénye előtt borul térdre, hanem imádja az aranyborjút; (Tetszés a baloldalon.) ez nem magyar nemzeti politika, hanem ez az ország vesztét okozó politika. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezért a kormány iránt bizalommal nem viseltethetvén, a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Lakatos Miklós jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetési törvény megszavazása parlamenti gyakorlatunk szerint a bizalmi kérdéssel mindig össze volt kötve. Én ezt egészen természetesnek és jogosultnak tartom, mert hiszen a költségvetési törvény bocsájtja rendelkezésére a kormánynak azon eszközöket, a melyek segítségével politikáját folytathatja. Igen természetes tehát, hogy azok, a kik ezzel a politikával-megelégedve nincsenek, a költségvetési törvényjavaslatot meg nem szavazhatják. Én is ebben a helyzetben vagyok s épen azért kötelességemnek tartom most, midőn a helyzet szokatlanul nehéz, ezen álláspontomat bővebben megindokolni. (Halljuk! Halljuk!) Ha közállapotainkon szóttekintünk, akkor a széthúzásnak, a ziláltságnak, az anyagi és erkölcsi romlásnak, a társadalmi béke föífordulásának oly képe tárul elénk, a melylyel szemben ma már aggodalmat kezdenek táplálni azok- is, a kik eddigelé politikai tevékenységűi összes erejét a közállapotok dicsőítésére fordították. Nem egyszer lobbantották szememre, hogy sötét képeket rajzolok, midőn az országot a helyzetre és a követett politika következményeire figyelmeztettem. És ma, midőn a helyzet magamagát kezdi megrajzolni, egy oly képet nyerüuk, a mely hitem szerint sokkal komorabb, mint az a becsületes előrelátás volt, mely belőlem ezen aggodalmakat koronként kisajtolta és arra intett és indított, hogy az ország jövőjére tekintettel idejekorán figyelmeztessek minden olyan politikára, melynek következményei az országra végzetesekké válhatnak. Bellum omnium coutra omnes. Ebben a néhány szóban jelezhetem Magyarországnak ez idő szerinti állapotát. (Úgy van! balfelöl.) Harczban vannak az emberek^és dolgok, eszmék és 109 törekvések, ideák és a gyógyítások, szóval minden, a mi magában véve egy országot kitesz. Akár a nemzetiségi kérdést, akár a felekezeti gyűlölködést, akár a társadalmi osztályharczot, akár a felpiszkált egyes politikai kérdéseket, a melyek közül csak a fiumei kérdésekre utalok, akár az ország teljesítési képességének a véghatárig való eljutását, akár a közgazdasági helyzetet, akár a monarchia másik államával fenforgó kiegyezésnek immár közjogilag is fenyegető válságát, akár az állam iránt támasztott igények szertelenségét, akár a közigazgatás testén koron kint felpattanó fekélyeket, akár a közszabadságoknuk csonkítását tekintem, azt kell találnom, hogy nincs egyetlenegy pihenő pont, a melyre megnyugvással tekinthetünk. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Fokozza ezt a gyógyítás tekintetében az, hogy mindezen súlyos bajokkal szemben a kormány tanácstalanul és tétlenül áll. »Exspectat, dum defluat amnis«. Sőt fokozza a baj nagyságát és nehézségét az, hogy a gyógyítás — be kell vallanom — ma már oly orvosszerekre figyelmeztet, a melyek egyenesen ellenmoadók és egymással összeütközésbe jövők. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Csak néhányat leszek bátor itt felsorolni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ha az elszegényedésre gondolunk, melynek jelenségei felmerülnek, mert hiszen hangokat hallunk a t. túloldalról is, és a gyógyításnak eszközeit kontempláljuk, akkor szemben találjuk magunkat oly igényekkel, melyek anyagi természetűek, melyeket ki kell ulégíteni, de a melyekre nézve kérdés, hogy miképen? — Ha az adóknak csökkentésére gondolunk, szemben találjuk magunkat azzal a másik kérdéssel, hogy azt a hézagot, mely ekként előáll, hogyan fogjuk pótolni? Pedig ez Magyarországon nagyobb kérdés, mint minden más államban, mert azok az adatok, melyek rendelkezésünkre állanak, azt mutatják, hogy például a Ill-ad osztályú kereseti adónál 54°/o-a az adózóknak van megadóztatva 200 forintos jövedelmi alapon, hogy a földadókat; a legutóbb kiosztott statisztikai adatok szerint 50 forintig menő kataszteriális jövedelmi alapon az adózók 80°/b-a viseli. Ha már most adókönnyítésekre gondolunk, különösen azoknál az osztályoknál, melyeknél ez indokolt, a mely osztályok adóterheinek könnyítése az általános európai adóreform keretébe is nemcsak beleillik, de egyenesen követelőleg lép fel, mondom: ha ezekre az adókönnyítésekre gondolunk, akkor ismétlem: nehéz szituáczió előtt állunk, mert számot kell vetnünk azzal, hogy azt a hézagot, mely ebből támad, mivel fogjuk helyreiitni, mivel fogjuk betölteni. Ha, t. ház, a konfeszszionális bajokra és 8,rc2ins 17-én, csütörtökön.