Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-263

104 26a. országos fllés 1898. márczius 17-én, csütörtökön. s irányadó hatalmát, neesak megtartsa, hanem abban terjeszkedjék és gyarapodjék. A magyar nemzeti politika feladata, hogy a magyar nyelv e hazában úgy elterjedjen, hogy annak ismerete nélkül még a müveit társadalomban se foglal­hasson senki helyet. A magyar nemzeti politika feladata, hogy e hazában ne nemzetközi, hanem magyar műveltség fejlődjék, a mint az angol, német, olasz, franezia nemzetnek is megvan a maga nemzeti, faji műveltsége. A magyar nem­zeti politika feladata, hogy az idegen ajkú nem­zetiségek e hazában arra a tudatra ébredjenek, hogy ez államban csak mint magyar nemzeti államban találják fel boldogulásukat. (Helyeslés balfelöl.) Á magyar nemzeti politika feladata, hogy az államunk minden polgára át legyen hatva a magyar nemzeti eszmétől. A magyar nemzeti politika feladata, hogy az állam minden külső nyilvánúlásában kidomborodjék és meg­nyilatkozzék a magyar nemzeti eszme. Nem feladata a magyar nemzeti politikának, hogy más fajokat elnyomjon, másokat nyelvük­től, nemzetiségüktől, faji jellegüktől erőszakosan megfoszszon. A történelemben van ugyan rá elég példa, hogy a hatalmasabb fajok a gyengébbeket elnyomták, eró'szakosan beolvasztották. A magyar nemzet ezt sohasem tette és jövőre sem fogja tenni, de saját fölényünket biztosítani, az állam külső és belső nyilvánúlásaiban a nemzeti jelle­get kidomborítani, intézményeink, kormányzatunk, műveltségünk által a nemzetiségek szívét és elméjét meghódítani, beléjük a magyar állam szeretetét csepegtetni : saját jól felfogott érde­künk, létérdekünk. De hát miként űzzünk magyar nemzeti politikát? A kié a föld, azé a hatalom, azé az ország is. (Helyeslés a baloldalon.) ez régi, meg­ezáfolhatatlan igazság. 1848 előtt a föld majd­nem kizárólag a magyar nemesség birtokában volt. Ezé volt a ha'alom, ez volt maga a nem­zet. Ennek az osztálynak meg voltak nagy hi­bái, de meg volt a hazára nézve az a megfizet­hetetlen erénye, hogy — egyes múló korszakok kivételével, a midőn leginkább a főnemesség nemzetietlenedéit el — ízében, porában magyar volt, hazaszeretet hevítette szívét. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És megvolt még amaz erénye is, hogy daczára annak, hogy a föld tekintetében konzervatív volt, nagy fogékonysággal bírt a szabadelvű eszmék iránt, úgy hogy azokat még külön, saját érdekei rovására is iparkodott meg­honosítani, miként ezt a 48-iki nagy alkotások mutatják. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Csak­hogy ezek a nagy alkotások készületlenül talál­ták a nemzetet. A rajok következett sötét kor­szakban a nemzetnek nem volt ideje és ereje az átmenet nehézségeit, leküzdeni. A régi nemesség nagy része elhullott, földje gazdát cserélt és az elnyomatás sötét korszaka nem iparkodott ezt megakadályozni, sőt itt-ott elő is mozdította, mert a magyar nemességben az összbirodalom megalkotósára irányuló törekvésének legvesze­delmesebb ellenségét látta (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Következett ezután az alkotmányos korszak kezdete, midőn igen helyesen az lett jelszóvá: ipart és kereskedelmet kell teremteni, hogy az ország vagyonosodjék. Ez az eszme uralta ak­kor nemcsak az egész kormányzatot, de a tár­sadalmat is. Hogy a földbirtoknak is vannak bajai, avval senki sem törődött, sőt annyira kéjelegtek a szabadelvűségben, hogy törvény által biztosíttatott az uzsora szabadversenye. (Igaz ! Úgy van! a baloldalon.) Magára hagyták a földbirtokot és igen sok törvényhozási intézke­dés csorbát ütött a föld állandóságán. De a nemzet ezen sem okúit. Hoztunk ugyan törvé­nyeket, melyek ezt az irányzatot némileg meg­akadályoztak, hoztunk az uzsorát korlátozó, üd­vös törvényeket, létesítettünk oly intézményeket, melyek a földbirtok jövedelmezőségét, a maga­sabb gazdasági kultúra elterjedését hivat vák előmozdítani, de egy, a földbirtok érdekeit álta­lában felkaroló politikát nem folytattunk, hanem a kormányzat egész határozottan átcsapott oly irányzatba, mely a sokak által kétségbe vont, de eredményeiben sajnosán létezőnek bizonyult nemzetközi nagy tőke romboló hatásának mar­talékul dobta oda a földbirtokot, a minek követ­keztében a fellépett mezőgazdasági válság el­pusztította a földbirtokos osztálynak még meg­maradt részét is, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) úgy, hogy mint oldott kéve kezd széthullani. (Helyes­lés a baloldalon.) Valóságos kisajátítási eljárás indult meg a földbirtok ellen és valóban mozgó­sítva van a föld. Távol áll tőlem, t. ház, mintha én a régi nemességet tartanám a haza egyedüli megmentőjének, nem akarom a régi nemesi elő­jogokat sírjukból felsiratni, azonban hogyha az elpusztult középosztály helyett támadt volna egy új középosztály, mely vagyonát ipar, kereskede­lem, művészet és tudomány által szerezvén, ezt földbirtokba akarja helyezni, akkor nem lenne semmi baj, mert meg vagyok győződve, hogy ez hazafiság, magyarság dolgában nem állna mö­götte a régi középosztálynak. De sajnos, hogy a gazdát vesztett földbirtoknak aránylag csak kis része jutott ilyen kezekbe. Hanem mit lá­tunk, ha az ország telekkönyveit és virilistáinak névjegyzékét átvizsgájjak ? Ijesztő számban új, idegen hangzású neveket. Félreértések és gyanúsítások elkerülése vé­get sietek kijelenteni, hogy én nem félek az idegen hangzású nevektől; jól tudom, hogy szá­mos idegen hangzású névvel biró család él eb­ben az országban, a mely épen oly jó hazafi,

Next

/
Oldalképek
Tartalom