Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-263

263. országos ülés 1897. márczins 17-én, csiitilrtökön. 105 épen olyan magyar, mintha családfáját akár a honfoglaló ősökig vinné vissza. (Úgy van! Úgy van!) Én nem ezekre czélzok, t, ház, hanem azokra, a kik külföldről jöttek ide és tőkéiket előnyösen földbirtokba elhelyezvén, addig maradnak itt e hazában, míg másutt kedvezőbb és előnyösebb alkalom nem kínálkozik tőkéik elhelyezésére. Ezek szíve a magyar hazáért nem dobog, ezek a magyar nemzeti eszméért nem lelkesednek. Ha látni akarunk, ha nézni merünk, lehetetlen, hogy ne lássuk, mi történik az országnak különösen határszéli vármegyéiben. Ott van Bereg megye, a hol teljesen elpusztult a középosztály, s utána pusztult a parasztság is; idegen éló'sdiek lepték el a vármegyét és oly állapotokat hoztak létre, hogy egy irtóztató vész- és S jaj -kiáltás harsogta át az országot, mely a kormányt i? a legsürgősebb rendkívüli intézkedések megtételére kényszerítette. Hasonló állapotok vannak Ung, Ugocsa és Mármaros megyében. Magyarországészaknyugati részein a középbirtok külföldiek nyaraló helyeivé vált, a kik pénzük értékét, demokrata elveik daczára, az áltíduk bírt nemesi kúriákon lévő czímerekkel akarják emelni. Ugyanily telepek támadtak az ország déli határa szélein is, sőt az ország szivében is. Ezek a külföldiek azután birtokuk jövedelmét a külföldre viszik, a mi nemzetgazdasági szempontból is káros. (Igás! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Idegen tisztekkel kezeltetik birtokaikat; idegen nyelven folyik a levelezés, a könyvelés és a földbirtoknak nagy hatalmat adó természeténél fogva s más, egyéb rendelkezésökre álló eszközökkel befolyást gyakorolnak a községi, a törvényhatósági életre, jő a képviselőválasztások által az országos ügyekre is. Hogy ezen befolyás nem a magyar nemzeti eszme javára érvényesül, azt fölösleges bizonyítani. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Németország Bismarck kanezellár által a lengyelekkel szemben Posenben és Sziléziában oly politikát inaugurált, hogy ki kell sajátítani alóluk a földet; mi pedig oly politikát folytatunk, hogy önmagunk engedjük, magunk alól kisajátíttatni a földet, nemcsak idegenek által, hanem a hazában élő más nemzetiségek által is. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen Erdélyben 41 pénzintézet működik, mely ezéltudntosan és következetesen azt tíízi ki feladatául, hogy az erdélyrészi magyarok birtokait román kezekbe juttassák, mert jól tudják a románok vezetői, hogy mily hatalmat, tekintélyt és befolyást ad a föld ; jó! tudják, hogy a míg a magyar föld uraivá nem lesznek, addig faji törekvéseikkel semmire nem mennek. (Helyeslés a baloldalon ) Ezen eljárásnak aztán az az eredménye, hogy míg eddig nemcsak a szoKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIV. KÖTET. ros értelemben vett Magyarországon, hanem az erdélyi részekben is kizárólag nemzeti, vagyis magyar kézen volt a földbirtok és csak szórványosan voltak más nemzetiségű birtokosok, ma már Magyarországban 69.000, Erdélyben 82.000 katasztrális hold közép- és nagybirtok van román nemzetiségű birtokosok kezén, miként ezt Beksics Gusztáv: »Aromán kérdés« czímű nagy érdekű munkájában az illető birtokosok névszerinti megnevezésével is kimutatja. Láthatjuk, t. ház, hogy a magyar földbirtok a határszéleken idegen elemek kezére jut, és ilyen proczedura van az ország belső részében is folyamatban. Hiszen látjuk, ha a lapokat olvassuk, hogy akárhány nagy birtok kerül eladásra : a vevő rendszerint külföldi. Ideje volna, t. ház, hogy evvel a kérdéssel egyszer már komolyan foglalkozzunk és a benne rejlő veszélylyel szembeszálljunk. De mi a helyett, hogy ezt tettük volna, oly politikát folytattunk, a mely lehetővé tette, hogy a nagy birtok felszívja a kisbirtokot; elyan politikát folytattunk, a mely lehetővé tette, hogy a középbirtok elpusztuljon, és mintha ez még nem volna elég veszély a magyarságra, némely részről hangok emelkedtek, hogy most már agrárpolitikát kell folytatni, a mi szerintük abban áll, hogy meg kell szüntetni a hitbizományokat meg a latifundiumokat. (Úgy van! Ügy van! Derültség a baloldalon.) Nem akarok én a hiíbizományok és latifundiumok védőlovagjává szegődni: nagyon jól ismerem azoknak hátrányait is. Nagyon jól tudom, hogy káros az országra, ha a kötött birtok túlságos módon elterjed; nagyon jól tudom, micsoda, nemzetgazdasági és szocziális bajok keletkeznek abból, ha a nagy birtok túlságos mérvben van, a közép- és kisbirtokhoz arányítva, elterjedve. Azért szivesen hozzájárulnék minden olyan törvényhozási intézkedéshez, a mely a szerzett és magánjogok figyelembe vételével, lehetőleg gátat vet a kötött birtok elterjedésének és képes ezen jogok figyelembe vételével a földbirtokok közti helyes arányok helyreállítására. Csakhogy ezt a politikát olyan politikának kell megelőznie, a mely gátat vet a földbirtok mozgósításának; (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) ezt a politikát csak akkor és ott lehet folytatni, a hol elég nemzeti elem van, mely vagyonát földbirtokba akarja fektetni; akkor és ott lehet ezt a politikát folytatni, a mikor biztosítékaink vannak arra nézve, hogy egy új középosztályt teremtünk és ezt a középosztályt állandósítani is képesek vagyunk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezek nélkül a feltételek és előzmények nélkül azt a politikát folytatni valóságos merényletnek tartanám a magyar nemzet ellen. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) 14