Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-263

263. ORSZÁGOS ÜLÉS 1898. évi hó márczius 17-én, csütörtökön, Szilágyi Dezső elnöklete alatt tárgyai : Jegyzőkönyv hitelesítése. — Költségvetésről szóló törvényjavaslat. — Napirend. A kormány részéről jelen vannak: B. Bánffy Dezső, Lukács László, Perczel Dezső, Erdély Sándor, b. Dániel Ernő, Wlassics Gyula, Darányi Ignácz, b. Fejérváry Géza, Josipovich Imre. • (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Nyegre László jegyző úr; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perczel Béni, az ellenük felszólalókat pedig Lakatos Miklós jegyző úr. Következik a jegyzőkönyv hitelesítése. Nyegre László jegyző (olvassa az 1898. évi márczius hó 16-án tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van észrevétel a jegyzőkönyvre? (Nincs/) A jegyzőkönyv hitelesíttetik. Következik a költségvetésről szóló törvényjavaslat (írom. 3BO, 356) tárgyalása. Lakatos Miklós jegyző : Makfalvay Géza! Makfalvay Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Minden államnak, mely nem akar tisztán a múltak dicsőségéből élősködni, hanem haladni, fejlődni is kivan és jövőjét is biz'osítani akarja ama nagy versenyben, melyet az államok és a nemzetek egymás között folytatnak, arra kell törekednie, hogy anyagilag és szellemileg is gyarapodjék. Olyan államoknak, a melyek faji tekintetben nem képeznek tömör egységet, ezenkívül arra is kell törekedniök, hogy bennük a nemzeti szellem megerősödjék és a nemzeti eszme minél szélesebb körben elterjedjen. Emez eszmének kell lenni a hő és világosság ama forrásának, mely a jólét, boldogulás és műveltség áldásait terjeszti és fejleszti. Mióta Magyarország 1867-ben Ausztriával való viszonyát rendezte s magunk intézzük sorsunkat, kétségtelen, hogy az ország fejlődött. Ebben a fejlődésben lehet része a kormányzatnak is, de mindenesetre túlnyomó része van benne a nemzetnek, mely még rosszabb kormányzat mellett is képes volt a fejlődésre és gyarapodásra, miként az erdőben a fák által beárnyékolt növények is élnek és nőnek. A kérdés csak az, hogy ezen fejlődés lépést tartott-e más államoknak ugyanazon időbeni fejlődésévei, megfelel-e amaz erőfeszítéseknek, melyeket a nemzet tett s magában rejti-e a jövő fejlődés biztos alapjait? Erről a kérdésről lesz alkalmunk a közel jövőben eleget vitatkozni, azért én ezzel nem foglalkozom; hanem áttérek a nemzeti eszme terjedésének, a nemzeti szellem fejlődésének kérdésére vagyis arra: folytatott-e a kormány magyar nemzeti politikát. (Halljuk! Halljuk!) Ha erre a térre vetem szemeimet, akkor egy szomorú, sivár mező tárul fel szemeim előtt, melyen a kormány hibái és mulasztásai úgy sorakoznak, mint a temető sírkeresztjei és fejfái egymás mellet*'. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A magyar nemzeti politika feladata, hogy ezen országban a magyar faj megtartsa vezető